Évek
óta piszkál egy helyzetből kiinduló rendellenesség. Egy adott
ponton találkozik egy két sávos és egy egy sávos út, majd ez a
három egy útra keskenyedik. A háromból a középső folytatódik
tovább. Ezt tudván, mint minden rendszerető ember, már jó előre
beállok a középső sávba, hogy a tölcsér végén ne torlódjak.
Szép, hosszú sor kígyózik, néha kilométeren fölül is, ha
felpörög a forgalom. A helyzet anomáliája, hogy noha a középső
sávnak van egyértelműen elsőbbsége, mégis az akad el, míg a
két oldalra felgyűlt autók gyorsabban beslisszolnak a keskeny útba.
Megfigyeltem, hogy mi történik.
Azok,
akik régi motorosok, illetve ismerik a szitut, nem zárkóznak a
középső sávra, hanem unzsenir sietnek a tölcsér felé. Mindkét
oldalról jövők száguldanak a keskenyedés felé, míg mi a
közepesek cövekelünk a kuplungot és féket nyomkodva, hogy
félméterenként araszoljunk, nem mellesleg hegynek felfele. Akinek
nehezen megy egyesbe a kapcsolás, mint nekem, az bekapta. A fő
oszlop a tölcsér előtt nagy keresztényi előzékenységgel innen
is, onnan is be enged egy egy autót, mondván szegények nem
tehetnek róla. Nem azért engedi be őket, mert létezik a cipzár
törvény, vagy létezik egy íratlan cipzár törvény, mint más,
kulturáltabb országban. Nem, ez egy sima keresztényi gyakorlat.
A
rendszer kijátszók, akik ismerik ezt a lelkes folyamatot, már jó
előre a szélső sávokat válasszák. Ez még rendjén is lenne
talán, ha a cipzár elmélet működne. Mert akkor elvileg a tölcsér
felé egyformán tolul az infó, és a szűkülésnél egyik innen,
egyik onnan, egyik középről, relatíve egyensúlyozottan működne
a dolog, és aki befut ebbe a szituba, nyugodt lélekkel választ
sávot, mert biztos abban, hogy korrekt végkimenetele lesz a
dolognak.
De
nem. A rendszer kijátszók pontosan erre az anomáliára utaznak.
Ehhez
aztán hozzájönnek a felébredt balfaszok, akik rájönnek, hogy a
sávjuk beolvad középre, de az már zsúfolt, s akkor elkezd
bekérezkedni pár száz méterrel a találkozás előtt.
De
nem úgy, hogy jelez rendesen és várja a kegyelmes villogást,
hanem farol. És csak látod, hogy elkezd kiszorítani a saját
sávodból. Hihetetlen. Nem elég, hogy balfasz, de erőszakos is. Ha
éppen kamionos a csávó, egyszerűen esélyed sincs nem beengedni,
rád mászik. Hiába ott elől mindenki bemegy mondhatni
elsőbbségileg, sokan már előre idegelnek és sirülnek
agresszíven középre.
Tehát
megyek a nekem legálisnak kiszabott, elsőbbséget élvező utamon,
erre pont az én utam van megnehezítve.
Józan
eszű ember ebből azt a tanulságot vonja le, hogy ne válaszd az
egyenes utat, mert veszítesz. A rendszer, noha papíron az egyenes
utat tartja helyesnek, a valóságban az aki betartja a törvényt,
az a mindenkori buta majom.
Egy
másik ilyen törvényes rendellenesség szerintem, a támogatások.
Igen,
értem én az alap elgondolást, hogy az európai agroipar
kiegyensúlyozására vezették be a támogatás rendszerét. Csak
itt megint a buta majmok maradnak tátott szájjal az út közepén.
Jó,
nekem más a meglátásom az európai agrár támogatásokkal,
szerintem ez egy kenőpénz, amivel kifizeti egy részét a piaci
ellehetetlenedés okozta károknak, ez amolyan morális elégtételnek
tűnik, mert valójában, például Románia gazdasága többet
veszít azzal, hogy nem a saját tejét issza, hanem valami más,
ismeretlen eredetű, úgymond piackonformált tejet iszik. A
támogatásokkal pontosan a trógereket ösztönzi a vállalkozásra,
nem a civil magán szektort.
A
két tehenes házi gazda, ha valós áron tudná értékesíteni
tejét, látna valamit abból a bejövetelből. Az az úgymond
támogatás őt nem fűti. A lengyel tej a román feldolgozónak
olcsóbban jön, viszont a nemzet gazdaságnak a lengyel tej drágább
lesz. A nép mégsem jut olcsóbban a tejhez. Az üzletben a hígított
tej 4 lej. Én meg veszem a paraszttól a két liter tejet és a kiló
tehéntúrót 15 lejért, és azt hiszi megnyerte a jackpotot.
Az
üzletben legfeljebb a silány tehéntúrót veszed meg 15 lejért, a
két liter házi tej nélkül.
A
házi vállalkozónak nem a támogatás lenne az ösztönző, hanem a
forgalmazás megkönnyítése. Ehhez lenne mit szóljon az állami
szerkezet, ha volna szándéka, de nincs.
S
akkor vannak ezek a furcsaságok, hogy jön egy tróger, dolgoztat
két embert ötven tehén mellett, (majd egy fél falu állománya),
éhbérért tartja őket, annyit csak elad abból a tejből, hogy azt
fenntartsa, viszont neki mint vállalkozó nem a tej a biznisz, hanem
a támogatás. Itt nem egy gazdaság alapú koncepció van életben,
hanem egy konjunktúra kihasználásából származó haszon. Az
igazi gazdaság alapú az lenne, ha ez az ötven tehén magán
kezekben lenne, és nem a falu két alkoholistája látna belőle két
silány fizetést, hanem a magán gazdáknál maradna a haszon.
Így
tegyük mérlegre a dolgokat, ne úgy, hogy kinek a teje olcsóbb.
Lehet
ezt részletezni, boncolni, én azt látom, hogy a házi mini
gazdaságok hanyatlanak, felmondanak, míg a trógerek fejlődnek,
pontosan a támogatásos rendszer miatt. És ettől nem lesz sem
jobb, sem több a tej, és nem jön sem több pénz a
nemzetgazdaságba, sőt még több kimegy, mert aki eddig megélt
volna a házi gazdaságból, most kénytelen elmenni a kábelgyárba
éhbérért, egy csatorna, mely nem hoz pénzt a nemzetgazdaságba,
hanem kivisz ennél sokkal nagyobb értéket. És mi csak
szegényedünk, szegényedünk.
És
ha úgy vesszük, akkor kéne támogatás az asztalosoknak is. Az is
hátrányos helyzetű ágazat. És még ki tudja kiknek kéne
támogatás. Noha van támogatás, nagyon fifikásan, de van,
ugyancsak a trógereknek. Mert legújabban úgynevezett történelmi
épületekre olyan milliós támogatásokat kapnak, hogy csak na.
Innen aztán jönnek a felfújt restaurálási számlák, ha az ember
belelát ezekbe a dolgokba, és van egy csepp jóérzés benne,
rögtön elkapja a rosszul lét és hányinger. Ilyenkor rájön az
ember, hogy mennyire majomnak van véve a kisember. Mert itt sem az
érdem, a hozzáértés nyeri el a pályázatot, még az sem, aki
bizonyos százalékot visszaperkál, hanem ezt egy nagyon alaposan
kikövezett korrupciós láncolat rendezi, kezdve az egyházakon
keresztül, a politikával karöltve, a társadalom úgymond
„jóvilág” krémjén átszűrve.
Az
egésznek van egy ilyen koordonált imázsa, hogy a támogatás
rendszerek egyensúlyozzák a hiányos, hátrányos részeket, de
valójában ez nem így van. A trógereknek biztosítják a biztos
bejövetelt. Mert legyünk őszinték, ha nem lenne támogatás,
akkor a trógernek lapátolni kéne a szart. A szart meg a kisember
tudja csak lapátolni. Ha a házi tejnek megvolna a piaca, a gazda
kevésbé kívánkozna Angliába mosogatni, és a trógereknek más
patkánylyukat kéne keresniük.
Visszaolvasom
az ezelőtti 14 éves írásaimat, amikor szó volt, hogy belépjünk
az Unióba, akkoriban még nem blogoltam, csak úgy a fióknak
írogattam, de már akkor előre vetítettem ezeket az állapotokat.
Akkor azt mondták nekem, hogy sötéten látó vagyok. Hát nem
voltam eléggé sötéten látó.
Akkor
sem, ma sem az európai ember értékeit kérdőjeleztem meg.
Levettem a kalapomat, amikor rendezett udvart láttam Olaszban,
Ausztriában, amikor beleláttam Miguel 300 éves szállodás családi
vállalkozásába Andorrában (pedig Andorra független királyság,
nincs az Unióban, viszont előnyös szerződése van vele), amikor
kétkezi munkából felépített asztalos műhelyt láttam
Magyarországon, kiegyensúlyozott, a magán vállalkozásba vetett
reményű embereket láttam, úgy éreztem jó ez az európai unió.
Láttam benne fantáziát, hogy a kisember fel tudna emelkedni,
becsületes, békés úton.
De
a nagy tőkés piacnyomulást és az amivel jár a támogatásos
rendszer, azt nem tudtam az európai ember érték listájára írni.
Azok a mindenkori hazátlan trógerek világa volt, kik bár
felvesznek egy egy kokárdát, gyakorlatilag a nemzetek és az
európai emberi értékek brutális gyilkosai.
Mára
meg azt látom, hogy ezek a trógerek lenemzetiesedtek, mind ott
vannak a fő helyeken, és csupán segélyekből élnek, semmi
alternatívát nem alkottak, de még eszük ágában sem volt és nem
is lesz.
Úgyhogy
az ezelőtt 14 évvel előrevetített sötét világképem a jövőre
nézve még sötétebb lesz. Mert most már nemcsak a piac van
szétfosztva, hanem a morális, a nemzeti és a keresztény értékek
is.
És
sajnos azt tapasztalom, hogy azon kezdeményezések is, melyek
úgymond vissza akarnak állítani holmi emlékből felidézett
morális, nemzeti és keresztény értékeket, azok is mind a Tano
Carridi -féle maffia nyúlványok (ha valaki látta a Polip
filmsorozatot, ott volt Tano Carridinek az utolsó menedéke, azt
ajánlotta a Kupolának, hogy hozzanak létre korrupció ellenes
egységeket, fizessék meg a fiatal, becsületes tehetségeket, hogy
aztán zsarolni és irányítani tudhassák őket... és lőn).
Itt
is mindenféle nemzetes gittegylet már kezdi a támogatásokkal és
végzi a támogatásokkal. Tehát miről is beszélünk?
UI.
Most hogy nem facebookozok, rengeteg intellektuális időm szabadult
fel.
A
facebook az a modern narkó. Egy olyan függőség, mely még nem is
emel semmiféle egekbe.
Nekem
van mire felcserélni a facebookot. De a mai generációnak van e
mire felcserélni?