Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Isten tutaja


-Reggel rendes feketekávét szoktam inni. Ha lehetséges, megtartanám a szokásomat. És ha nem haragszik maga, egy kicsit hosszasan szoktam kávézni. Úgy, hogy leülök, és hosszasan kávézok. Így szoktam meg.
-Nem lesz ezzel gond, én is szeretek hosszasan kávézni. Társaságban pláne.
-Az jó, mert akkor együtt kávézhatunk reggel hosszasan. Húzok ide egy széket a maga asztalához, és minden reggel itt kávézhatunk.
-Rendben, amikor ráérek, szívesen. Jó ötlet.
-És tejjel iszom a kávét. Meg két kanál cukorral, ha nem probléma.
-Nem probléma.

És akkor elbeszélgettünk. Inkább faggattam az elmúlt tíz évről. Hol, s merre járt? Hogy élt? Utoljára egy afrikai testvér missziós központjában élt, ott hat évig volt két zsémbes, állandóan káromkodó öreg emberrel egy szobában, nem engedték ki a területről, se a városba, se a templomba, csak a disznókra ügyelt, azokat etette, takarította. Meg a tyúkokat. Volt Dél Afrikában is három hónapot az afrikai missziónál, egy fűrészüzemben dolgozott, deszkát háncsólt az ottani zulukkal. Nagy ott a szegénység, mondta.
Hallgattam, kérdésekkel segítettem emlékezőképességét.
Ő a Cézár. Azt mondják, hogy szellemi fogyatékos, de szerintem inkább a rossz fogyatékos ő, jóhiszeműsége beteges, mindenki átveri, kihasználja gyermeki bizalmát, ezért tartják betegnek. Annyira rendes a srác, hogy sehova nem illeszkedik be. Nem fogadják be.

Kérdezte valaki, hogy került ez megint ide? Hát, mondtam, valószínű, hogy ami összetartózik, az összeáll, egyértelműen magamra és Cézárra utalva. Ha ő bolond, akkor én is az vagyok. Nem vagyok semmivel sem normálisabb nála. Mert mi a normalitás?

Ahogy elnézem a világ folyását, egyre nem értem mi történik. Az is megfordult a fejemben, hogy nem is muszáj értenem mi történik és miért.
Hitetlenül bár, de lelki kezeim összekulcsolódtak, és úgy fohászkodtam Istenhez, mintha kávéztunk volna, s végre elpanaszoltam bajomat neki, hogy nincs egy segítő társam, aki szeresse azt amit csinálni kéne. Tudvalevő, hogy nem szoktam én sem emberi, sem isteni hatalmasságot csak úgy, minden ok nélkül zaklatni mindenféle putypuruttyommal. Nagyon kell valami nyomasszon, hogy bármiféle kezeim összekulcsolódjanak. Habár sokszor megtapasztalom, hogy hasznos a kérés. De ilyen vagyok én. Elvérzek, aztán ha elvéreztem, akkor esetleg szólok, ha nem esik nehezére, szóval, ha lehet. Valahogy.
S így töprengve, összekulcsolt kezekkel, megszólal a telefonom, és bejelentkezett Cézár, hogy nem fogadnám be? Na, gondoltam, most ez is. Fix ez hiányzik ide nekem. Elmondtam neki telefonba, hogy nekem is szarul megy, most nem tudom befogadni. Elvégre is, tíz éve ő ment el tőlem. Elment a román hívőkhöz. Tehát most nem, Cézár, mondtam neki.
Aztán estig gondolkodtam egy sort. Eszembe jutott a fuldokló esete, aki várta Istentől a mentséget, és csak nem jött. A mennyországban meg kezdte felhányni Istennek. Isten ekkor elkezdte sorolni, hogy ott volt a tutaj, a csónak, a helikopter, de mindeniket visszautasította, mondván, hogy az Istenre vár. Nem lehet, hogy ez a Cézár a tutaj? Mert a helikopter elhúzott felettem, de az rám se bagózott, a csónak is elpöfögött mellettem, nem állt le miattam. Visszahívtam este és mondtam, hogy meggondoltam magam, jöjjön.
Oda s vissza volt az örömtől. Aztán meglátjuk.

Egy hét távlatából mondhatom, hogy talán a tutaj lesz ez a Cézár. Mert bármiféle munkát szívesen elvégez, amihez nem kell túl sok sütnivaló. De ha jól meggondolja az ember, legtöbb munkához nem sütnivaló, hanem munka szeretet szükségeltetik. Ez viszont Cézárban megvan teljességgel.
Például első nap kitakarította a lakhelyét. Centiről centire kiseperte, szőnyegeket kirázta, konyhaszekrényét lemosta. Anélkül, hogy bármit is mondtam volna, kitakarította a fürdőkazánt. Sokan lakták azt a lakrészt, de sosem takarították a kazán tűzterét. Begyújtottam, meleg vizet csináltam neki, lefürdött.
Másnap gyomlált egy keveset. Elmagyaráztam neki mit gyomláljon és mit nem. Tökéletes munkát végzett. Aztán lefestette a szőlő lugast, mert már ideje lenne kikötni a szőlőt. Oda és vissza volt, hogy fest. Fülig vigyorogva festett. Harmadnap megmutattam hogyan kell faragott bútorrészekről lemosni a régi lakkokat. Műtő precizitással, két órán át ecsetelt, hogy régészeti ásatók is megirigyelnék azt. Oda és vissza volt, hogy restaurál. Elkezdte üríteni a “Hotel Kalifornija” helyét. Ez egy általam létrehozott lomtár, ahova minden szart összegyűjtöttem az évek alatt. Ezeket át fogom szelektálni és amire nem volt szükségem az elmúlt tíz évben az vas illetve kuka.
Éppen hoztak nyolc ágyat lomtalanításból, amiből öt jó állapotban van. Májusban jön az öttagú Stonecrops együttes felvételre. Megszületett az igénye és gondolata egy szállóhely kialakítására, mert a panzió nagyon drága, ilyen fapados szitura pont jó. Elvégre van két szoba, hozzá konyha, fürdő, igaz lelakva, mert akik nálam dolgoztak semmit nem tettek bele, csak rongáltak. Azokat üríti Cézár, majd lesepri a pókhálókat, kitakarítja, ablakait lemossa. Imádja csinálni. Rájöttem Cézárnak nem a munka milyensége számít, hanem a ritmusa. Bízzák rá. Ha az ő ritmusában csinálhatja, szereti. Ha siettetik, leblokkol.
Újra ásta a kertben azt a részt, amit én is felástam, mert azóta elkezdett újra kinőni a gyom rajta. Hétfőn uborka magot vetek bele. Közben fejlődnek a palánták. A paradicsomok szépen fejlődnek. Lassan aztán a tulipánjaimat is ki kell ásni, elnyíltak. A jácint levelei enyhén kókadnak. Elkezdett a hagymába bújni az élet. Mind kiássuk az idén a hagymás virágjaimat, ősszel új helyet gondoltam ki nekik.
Hogy itt van Cézár, újra reménykedem a kert újjáélesztésében. Főleg, hogy a vízgyűjtő projektem is tökéletesen bevált. Két csepergős éjjel feltelt az ezer literes tartály.

Tehát legyen világos, itt nem a haszonról van szó, ami a kertet illeti. Tömény filozófia inkább. Mert rögeszmém, hogy aki nem műveli meg azt amije van, nem érdemli meg. Tehát, ha van valami, akkor az kötelez is. Inkább ez. De az is, hogy legyen saját paradicsomom. Újrahasznosítás. Természetes. Emberséges. Ezek nemcsak jelszavak nálam. Igaz, a világ nem ebbe az irányba megy. De ha nem, akkor mi értelme az egésznek?