Tapasztalom, hogy legtöbb megmondó (valamennyire influenszer), akiket valamilyen okból még követtem, mert mittomén éreztem bennük egy kis igazság magvat, ezzel az egész világhelyzettel kiadja magából azt, ami a szíve mélyén rejlik. Magyarán, nincs ember, akiből ez a világhelyzet ne provokálná ki a valós hovatartozását.
Mert lehet szavak mögé bújni, ott szépen elrejtőzködni, onnan kikiabálgatni nagy okosakat (Hamvas idézetek előnyben), de most olyan éles helyzetben van a világ (benne minden ember), hogy már nemigen lehet eszmékbe öltözködni és képletekben beszélni.
Most ezek vagy hülyék, vagy teszik az eszüket, hogy hülyék, hogy hirtelen nem látják, hogy a buzi és nem buzi világkép ugyanolyan szánalmas, mint a demokráciát alkotó liberális illetve konzervatív alakulat?
Szó szerint rosszul vagyok már attól, hogy minden létező "igazság"megmondó igyekszik elkötelezni magát a jobb vagy bal oldalon, szégyellem magam miattuk, hogy bármennyit is adtam a szavukra, de szeretetből elnéztem, ha éppen jobbról vagy balról osztotta az igemagyarázatot, mert azt mondtam: kirostálom az iszapból az aranyat. De hiába, mert minden kis vélt aranyrögöt mérgező tüske von be és használhatatlanná válik.
Enyhítő körülmény lehetne az, hogy ez van srácok, a világ kemény hely és el-elcsúszik az ember kénytelen kelletlen, de itt egy sokkal régebbi és mélyebb romlást érzékelek. Nem ma, nem tegnap indult meg ez a romlás az emberiségben, hanem ez ott van, akármennyire sminkeli ki magát vagy vértezi fel magát intelektussal.
"Nincs menekvééés..." idézi sokszor Hobo (most meg nagy laposakat sandít szemérmetesen), és ezen a címen ki, hol ide, hol oda bólogat és bár habozva, de zászlót bontogat.
Lassan ott vagyunk, hogy előjönnek a hitvallások, a bizonyságtételek: pártállás szitu.
(Kollaterális veszteség: a plandemia áldozatai).
Ha a világ elkezdett az extrémbe menni minden sávon, akkor talán ideje nekem is az én extrémembe menekülni, ahol nincs senki más, se párt, se cég, se vallás, hanem egyedül csak Jézus.
