Mondtam már ugye, hogy
irigylem azokat, akinek mindenre van válaszuk. Sőt, a mindenre a
választ levezetik neked szépen, hogy te is ráláss arra az
egyetlen mindenes válaszra. Ha egy icipicit eltérsz a keret
témájuktól, szépen visszakanyarítanak a vezérfonalukhoz.
Mosolygósan, szépen, ahogy a csillag megy az égen...
Jó, jó, mondom, de ezt
másképp látom...mindjárt jön: Rómabeliekhez írt levél három
per mittomén s már megint a területén vagy.
Már már csodálatra
méltó, noha bennem eme csodálatra méltóság másképpen cseng,
na de művészi szempontból, ilyen pörformanszsági szögből el
kell ismernem, hogy néha csodálatra méltó ahogyan az emberben
akkora az önteltség, hogy csinál magának egy mindenható istent,
akinek fix más dolga nincs, mint meghalni az ember bűneiért, ha
kell ezerszer is megbocsát az embernek némi könnyáztatta imaóra
invesztálás hatására, és úgy nagy általában van ennek az
istennek egy üdvösségterve az elesett ember számára, csupán
egyetlen egy icikepicike részletkérdésben kell egyet értenie, sőt
belehabaródnia, teljes valósában elfogadni, fanatikusan hinni,
amit az illető gyülekezet éppen marketing tervnek, mint üdvösség
tervnek tart, ahova emberünk -mint mondják- nem a véletlen folytán
csöppent bele.
Mondtam pedig, hogy nekem
nem kellett sosem megtérnem...van megettem egy valami, egy valaki,
egy árny, egy mittomki, aki végig kísér az életemben. Sosem
mentem egyedül bárhova mentem. Legyen ez egy angyal, az isten ama
angyala, vagy éppen a füstös lelkiösmeretem szelleme, a kusza
tudatalattim árnyéka, mindegy, ezt a jelenséget sosem tudtam
becsapni, sem átverni, kijátszani. Öregedésem generálta
lustaságom meg már nem is igyekszik ezt a lényt átverni.
Elfogadtam, rábíztam a
múlt, jelen s jövő döntéseit.
Ha megbocsát, tegye, ha
nem, ne tegye.
Azzal is megbékültem,
hogy az ibolyát alulról fogom szagolni míg el nem rothadok, s
onnan visszalelkesítem a Földet. Vagy Zselec eléget s por gyanánt
szétszóratok hetedhét határon, négy égtájon. What's the
difference?
Azt is mondtam, hogy jobb
az emberiségnek, ha Jézus nem több Lennonnál. Van még reménye
az emberiségnek.
Hogy a vízzel való
kresztölés abban a minutumban, hogy Jézus engedett a János féle
keresztelésnek, mondván most hagyjuk...ne firtassuk, mert úgyis a
szentlélek fog ezentúl keresztelni, bármiféle alámerítkezős,
vagy akár szimbolikus vízhintés csak a banalitás s gúny műve,
hogy olcsó bűvészkedéssel átverjük önmagunkat s általunk
teremtett bálványistenünket.
Huhuhhúúú...mint
megannyi ördöngös bizonyságtételemre kikerekedvén pedig szeme a
hittérítőnek, s olvasá pedig fejemre a megtérés
fogyatékosságát, s idézve bizonygatá elesett állapotomat. Róma
s a többiek elevenítésével.
S pedig lőn, hogy
barátságféleképp közeledtem, mondván, nem birizgálnak, én sem
birizgálok, elmegyek valamit szocializálni, legyenek barátaim,
mondván kedves feleseggem is, hogy túl magányos vagyok itt ezen a
csürkefarmi portán, nem árt az embernek. Igenám, de hiába
kumszekáde az ember, ha megtéretlen sétál fel s alá, még
rossz példát mutat. A szorosra fogott közösség lelki és
szellemi nyugalmát ne zavarja pogány, gyaur, aki megtagadja az
élettől a megtérést, a sírásba temetett, hangos, istenhez
kiáltást, egy örökélet reményében.
S így maradtam péntek
este megint baráttalan Déva utcáin sétálva.
Megettem egy bűnös
csízburgert, megéhezvén a theológieéáotól, s miközben csurgott
vala a mű majonéz a nájlonba s onnan az ugyan tiszta, de össze
nem gombolható kabátomra, mert hisz régidők rendesemberségem
kabátja, melyet jócskán ki”nőttem”, de való igaz egyetlen
szocializációra képes ruházatomra, s arra gondoltam, hogy maradok
a tolvajokkal s részegesekkel.
Mert mint mondottam, a
mögöttem jövő fickóval mit kezdjek? Mit mondjak neki?
Ő az, aki bennem, belőlem
él, ismer engem a világ kezdete előtt, s ismerni fog miután a
négy égtáj felé, de az se baj, ha csak egy helyre szóratok.