Nem
tudom mi istennek velünk a B terve. Ez nem kérdés, hanem
megállapítás. Isten tervét az emberiséggel sokat kerestem,
próbáltam megérteni. A hívő ezt a kérdést is isten végtelen
bölcsességére bízza. Ne keresd, hanem imádkozz és fogadd el. De
mit? Az ima rendben van, érthető, de a válaszok nem mindig
egyértelműek. Időt, lelket és csontot koptat az ember keresvén
az isteni tervet és benne a rászánt feladatát. Egy megragadt igevers, egy karizmatikus prédikáció, egy félreértett érzelem,
mint a piramis kacskaringós útjain hordozza az embert, sokszor a
semmibe, magyarán egyik tévútból a másikba, mely utazást sűrű
felismerések és megvilágosodások kísérik... tovább a
tapogatózós sötétben. Legfeljebb az eltöltött idő kötelez egy
fajta megállapodásra, hogy akkor ugye megtaláltad az egyenes utat.
És ha nem? Az ami ma egyenesnek tűnik, holnapra kiderül, hogy
görbe? Mert új igevers, új karizma, új érzelem hatásába
kerülök?
Piroska
a lelkét nem a genetikával hozta. A lelke jött közénk húsban.
Egy akaratos, konok csontvázban. Mit akart vele az isten nekünk
bemutatni? Nem működött valami s lemondta a projektet? Valaha
megértjük e ezt? Meg tudjuk tanulni ezt a szeszélyét az istennek,
hogy ad és vesz, valamilyen misztikus algoritmus szerint? Mert közös
ismerőseink körében nem éreztem a megrettenést Piroska
betegsége, halálával kapcsolatban. Mindenki önfeledten továbbra
is csipeget a homokban.
Nem
volt sosem elég sem Jézus, se Piroskák, se Zöldecskék.
Nem
is értem, minek kellenek ezek nekünk? Mire legyünk jobbak?
Úgyis
holnap azt csináljuk amire a szükség és a lehetőség visz. Hogy
idegesítenek azok a fengshui dumák, hogy az ember dönt a maga
életéről. Hogyne, erről negyvenévesen megvilágosodni és hagyni
csapot papot, elindulni a find myself magányos, felelősségnélküli
parazitaságba... na ezek a dumák idegesítenek. Mint a hívők
álpozitív mosolyuk: megkérdezted a zurat? Nem? Kérdezd meg a
zurat.
Jó.
Nem fárasztom ezzel is a zurat.
Nem
akartak jönni a sínek. Harmadik hete rendeltem meg a plafonra
szerelhető tolóajtó síneket, és a cég hanyagságból nem
érdeklődött a szállítmány sorsáról. Én éreztem, hogy nem
fog időben eljönni. Ezért az utolsó héten, noha szerdára
megesküdtek, hogy elhozzák a síneket, kedden elkezdtem egy B
tervet kiépíteni. Találtam ilyen ipari kábel vezető fém
profilt, azt flexel ketté hasítottam, a mutyi raktáramban találtam
valami régi, de jó görgőket, melyek fix belepasszoltak, kis nem
konvenciós módszerrel ősszedolgoztam az ajtó lapokkal, ilyen
kárpítozott keretből kialakított, inkább térelválasztókat és
szerdán reggel felszereltem a saját bütykölte síneket.
Csütörtökön pedig az ajtókat. Csütörtökre megjöttek a
rendelt sínek is. De már mindegy volt, mert nekem csütörök volt
a deadline. Így megmaradtam két méregdrága sínrendszerrel,
holott nekem jobb megoldásom van harmad árban. A B terv jobb volt.
A
stressz megint csúcsokat ért el bennem. Bár cukormentes, de a napi
két energia lövedék kellett. Bombáknak neveztem őket. Nesze két
bomba. Az utolsó két hónap megint a szokásos vállalkozói
stílusban ment le. Nehezen álltak össze a dolgok. Rengeteg
akadály, plusz munka, rádolgozás, stressz az ismeretlenek miatt,
stressz a stressz miatt... rájöttem, ez már nem az én világom.
De akkor melyik az én világom? Azt mondják jó vagyok ebben. Vajon
az ég terelt ebbe a mederbe, mert ebben vagyok jó? Egy
kiegyensúlyozott, gördülékeny világban nem lennék jo? Mitől jó
azon aggódni, hogy mikor adja fel az autó villany vezérelte
benzintápot? Lesz e szerencsém benzinkútba befutni mikor leáll? Mi
lesz, ha viszem majd az ágyakat és Petrozsény fele félúton leáll
az autó? Ehhez brutál jó kell legyél. De most, hogy írom,
eszembe jutott, a kamionokkal küldöm majd a srácokat, ha velem
valami lesz, azért tudják lepakolni az autókat. Ugye milyen jó
vagyok?
Törtem
a fejem, hogy miért mikor keverek, renderizálás előtt olyan
istenesen szól a keverés? Renderizálás után meg visszahallgatva
meg más lejátszókon is mintha elveszne a dinamika, a mélység. A
Cubase csoportban azt mondják a tapasztaltabbak, hogy nem kéne
másképp szóljon. De másképp szól.
Aztán
rájöttem. Én marha. Akkora barom vagyok. Elementáris hibákat
követek el. A keverés a Motu hangkártyán zajlik, a visszajátszás
viszont a számítógép hangkártyájáról történik. Ez egy. A
másik, hogy a monitorozást a mély és magas színezővel
használom. A ritka stúdiózás miatt egyszerűen elfelejtettem
kikapcsolni a színezőt. Persze, hogy a keverőből is eleve
kiélezett dinamikával jövő jelet mint egy energia bomba
szólaltatja meg. Mely energia bomba viszont nem megy tovább a
renderizált jellel.
Igen,
mert két rend hangszórót használtam monitorozásra, az erősítő
így legalább négy különböző monitorozásra adott lehetőséget:
egyik rend hangszóró, három utasok, egy másik rend hangszóró,
két utas, azaz ezek megszólaltatása lehetett line módban, illetve
színezve, mély és magasokkal. Egy adott pillanatban úgy
döntöttem, hogy maradok a két utas rendszernél, mert azt
tapasztaltam, hogy ha azon jól szólt a mix, mindenhol jól szólt.
Csak közben hetek teltek el aktivitás nélkül, és elfelejtettem,
hogy van egy olyan gomb, hogy szín ki. Egyszerűen elfelejtettem. És
kikevertem lassan az első albumom anyagát.
Sebaj.
Újra átnézem a mixeket. A dobolások még úgyis hátravannak
legtöbb anyaghoz.
De
örvendek, hogy megtaláltam az okát a félreértésnek.
Rá
fogok szánni legalább két napot az autóra és végig követem a
villany részét a benzintápnak. Meg kell találjam mitől szakad
meg random egy egy pillanatra az áram. Sejtek egy tippet. Egy
egyszerű tippet. Valahol az egerek kirágtak valamit és szakadozik
valami. Mert van amikor többet szakadozik, van amikor napokig minden
rendben van. Ez nem motor hiba, ez valami szakadozó kábel vagy
kapcsolat.
Volt
egy érdekes dolog amikor a nyáron feladta a benzin pumpa a
szolgálatot. Amíg jött az új pumpa, unalmamban nézegettem a
régit, szétszedtem, nem találtam rajta semmilyen látható hibát,
összeszereltem újból, csak kíváncsiságból visszakötöttem,
rátettem a kontakt kulcsot, és elkezdett forogni. Persze ott
kibelezve. Esküszöm, hogy azelőtt mindenfélét kipróbáltam és
nem működött. Akkor arra gondoltam, hogy valószínű azért, mert
szétszedtem, meg újra összeraktam azért, és ezzel el is
intéztem, mert tapasztalatom szerint a régi dolgok hol működnek,
hol nem, tehát megbízhatatlanok. De ma ez eszembe jutott, hagy
talán mégis valami a rendszerben van és mikor megbolygattam,
valami megmozdult, ami most megint vacakol. Még azt kell kiderítsem,
hogy mi köze az egésznek a fékhez, a kuplunghoz, illetve a
motorfékhez? Persze, ezek mind a szervóval működnek, olvastam
valahol, hogy ennek a kocsi típusnak a benzintáp villany vezérlése
összefügg a motorfékkel is, ugyanis mikor elengedem a gázt menet
közben, néha megszakad egy egy pillanatra a benzin (vagy a
gyújtás?), ha rágázolok, helyrejön...
Minden
nap elmegyek az autó villanyszerelő előtt, minimum nyolc kocsi áll
sorban mindig. De tudom, hogy taknyol. Nem szeretem ahogy dolgozik.
De egyedüli. Miért nem foglalkozik mindenki autóval? Hatalmas
szakember hiány van.
Piroska
emlékére a 2005-ös körösbányai forgácstáborban készült film
rövidebb változatát tettem közzé a jutubon. Aztán hogy mi
istennek velünk a B terve, ha érdemesnek fog tartani rá, majd
kinyilatkoztatja, de én többet nem firtatom. Ha Piroska nem volt
elég jó neki, akkor mi el vagyunk veszve mind egy szálig. Ha meg
elirigyelte tőlünk, akkor … jobb ha nem mondok semmit.