Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Kétszázhúsz fölött

A Neoton énekelte, hogy kétszázhúsz fölött más a valóság, átértékeled a valóságot. Sokszor elgondolkoztam ezen, hogyan lehet átértékelni a valóságot kétszázhúsz fölött? Mi változik? Mi az a más, ami ez érték alatt nincs?
Azt hiszem megértettem valamit ebből most szombaton este. Elvégre a szenes Jóska úriember volt, leperkálta a pénzt, amiért idegeltem egy kicsit, mert tudvalevő, hogy vállalkozói szinten (holmi önkritika is) az emberek nehezen fizetnek. Nem jön be a pénz máshonnan, késik, nem hozzák, nem küldik, ott van, de nem fogható. Mert mondta ez a szenes Jóska, hogy megnézte és nem jött a pénz a bangba, majd jövő héten -mondta azzal a vállalkozói nyugalommal- én meg mit mondhattam volna, ez is olyan, hogy amíg nem bizonyítják, addig az ember nem bűnös...na de pár percre visszahívott (miközben Sanyinak lehordtam az összes dumnyézót az égből ezekre a vállalkozókra...), hogy megnézte az interneten és mégis bejött a pénz és akkor megvan a pénz. Ebben az esetben úriember ez a szenes Jóska. De nemcsak ezért volt úriember ez a szenes Jóska, hanem azért is, mert nekem szombat reggel úgy tűnt, hogy az én ki nem fizetett öreg folcvágenem motra besült és nincs mivel elmenni a fináncoshoz szerelni, s akkor ennek a szenes Jóskának a fia el is vitt, meg este el is hozott onnan tiszta ingyen. Ez azért úriemberségre utal, mert általában ez az úgynevezett mi körünkben nem igazán praktika, hogy az emberért csak úgy eljönnek szombat este nyolcvan kilométerekre. Mert neki az érdeke az volt, hogy be legyenek szerelve azok az ajtók, nem hogy onnan haza is hozzanak.
Ennek a fiúnak van egy zsírúj béemvéje. Eddig ilyen zsírúj béemvében sosem ültem. Tudom, paraszt vagyok. Viszont tanuló paraszt vagyok. Mert rájöttem, hogy miért kell ezeknek a kétszázhúsz fölöttieknek erős kocsi. Azért, mert kétszázhúsz fölött más a valóság. Átértékelődik a valóság. Az a sok kispolgári kocsi mind elvész ezeknek a nagy, erős, márkás kocsik árnyékában. Mint egy lövedék kiugrik a kispolgári kocsi mögül és a pillanat töredéke alatt majdnem repül, ha lenne rá pálya. A fiú bizonygatta, hogy ezért kell a háromezres motor, hogy ne szarikázzon minden tragacs után. Mert ő az úton megy. Neki Déva - London tizennyolc óra.
Ez a spílje tehát ennek a kétszázhúsz fölötti átértékelt valóságnak, hogy ez alatt az emberek szarikáznak. Talán itt válik el az úgynevezett balkáni az úgynevezett nyugatitól? Nem tudom.
Nekem ez a kétszázhúsz fölötti átértékelt valóság nem kell.
De mit mondhat magában a szomáliai, meg az indiai? Hogy ez amiben én vagyok, ez is egy átértékelt valóság? Hogy minek most nekem új folcvágen, minek nekem cirkula? Minek nekem csarnok? Minek nekem központi kazán? Minek nekem ez a kispolgári középszerűség? Miért nem jó nekem, mint neki a bambusz kunyhó és a mocsok meg nyomor? Mert pórból lettünk és azzá is leszünk. Mondá Lao Ce Zen Buddha Alajos via Pió. A fináncos is azt mondta nagy bölcsen, hogy semmi sem tart örökké. Minden mulandó. Valószínű azért csinálta erős betonból a házát.
Gondolkoztam én Imre tanácsán, hogy ne keveredjek én ezekkel. És mintha nagymamámat hallanám: jaj Attika, ne komplikáld magad, menj szépen haza és délután vegyél pizsamát és szépen olvassál. Azt a nagymamámat, aki aztán veszni hagyta a központi bérlakást, nehogy az unokáinak legyen hol lakni...pizsamásan. Mert ez egy ilyen magyar allűr, hogy átadunk a románoknak mindent. Még a gyerekeink kárára is. Nem lehet ezekkel nem keveredni te Imre, mert ez nem úgy van, hogy nem keveredünk. Mert ez ugyanaz lenne, mintha azt mondanám, hogy akkor én elvonulok egy kolostorba, messze ettől a világtól, persze hamar rájönnék, hogy mekkora balfasz vagyok, mert egy kolostor az maga a korrupció és beteges hierarchia melegágya. Ennek a piramis rendszernek a neve társadalom, réteges mint az ogrék meg a hagyma, nem csirázhatsz külön életet ebből a hagymából, csakis valahol egy rétegként létezhetsz. Mert a te feladatod a takarás, a védés. Nem maffia ez, mondta egy régi ismerősöm, hanem érdekközösség.
Elnézem ezt a választási előkészülést. Nem is tartom érdemesnek kommentelni, annyira utálom a politikusokat. Csak ennek a Kelemen Hunornak adok egy mondatot, mert majdnem lenne hozzá közöm. Hogy mint erdélyi magyar nem támogatom azt a fölényes vigyorát, hogy előbb utóbb így is úgyis (mint a Madagaszkárban: riszálom, riszálom) bárki jön hatalomra a romániai magyar demokrata szövetséggel így vagy úgy le kell paktáljon. Nem szeretem ezt a politikát. Ha nekünk így kell érvényesülni mint egy ördögfiókának, aki ide-oda lógatja a farkát kaján vigyorral, akkor basszátok meg!
Elnézem, annyira lehetetlen és zsaroló pozícióban vannak ezek a minket képviselő emberek, hogy ezek a mai fiatalok akik melléjük zárkóznak, még röhögve teszik, mondván, hogy hát nem látod, hogy most ez a menő? Mit akarsz? Széllel szemben pisilni? És mennek, kampányolnak, mondván nincs más út.
Hát nincs. Bizony nincs más út. Mint ahogy nekem sincs más utam. Maradok továbbra is a hazug, impucit (büdös), pancser asztalos, akit úgy látszik ötször kell felhívni, amíg aztán végre befejezi a megrendelést, mert ezek az asztalosok mind hazugok és tekergők, csak az ember pénzét veszik el és szar munkát végeznek. Ez az én kétszázhúsz alatti valóságom, rétegem...és maradok azzal a reménnyel, hogy ebből a nagy hagymából valami lé az én takarómhoz is eljut...hogy túléljek.