Zuzupec

Állítólag a szülő az, aki józan, és gyermekét is józanságra tanítja. Bullsitt. Három napja a fiam csak Zuzupecről beszél. Hogy az osztályban már minden lánynak zuzupece van. Tátá, veszel nekem zuzupecet? Mi az a zuzupec? Kérdeztem. Hát zuzupec! Tudod, olyan kicsike és édi. Jó, jó, megnézzük, mondtam.
Eladtam a rönkvágó szalagfűrészemet. Egy éve magányosan rozsdázik és semmilyen jövő elé nem nézett az én birtokomban. Megvettem ötezerért ezelőtt három évvel, most eladtam kettő ezerért. Fasza gyerek vagyok. Jó üzlet volt. Mondjuk a vasasban kaptam volna érte háromszázat. Ahhoz képest jól jártam. Két hónapja hirdetem, sokan megnézték, egy aztán elvitte.
Most kinek mit fizessek, kérdeztem a feleségemet? Nem tudta mit mondjon. Mert mi az a kétezer a többi leírhatatlannal szemben? Nem volt mit sokat szarakodni, mondom, elintézek egy pár csirke ügyet. Elmentem a fináncokhoz, kifizettem a múltévi be nem hajtott bérekért az adót és a késedelmi kamatokat, az volt 85o. Elmentem Ferihez, adtam még neki 5oo at, örvendett neki, egy kicsit még szidtuk a kormányt, aztán elmentem a könyvelőhöz, kifizettem neki visszamenőleg 3oo at, mert könyveli a semmit, azt a céget amit nem tudok lezárni, mert amíg tartózom az államnak nem zárhatom le a céget, mert csődöt sem jelenthetek amíg az adósságom nem nő ötven ezer fölé. Rendes a csaj, vissza akart adni egy százast, de nem fogadtam el. A megmaradt pénzzel, gondoltam kihúzzuk a hétvégét. Motorina, kaja, miegymás.
Itt lép közbe Zuzupec. Elmentünk a Realba. Mert a fiam szerint ott van zuzupec. Jó, két napig terveztük, hogy akkor csütörtökön hamarább kiveszem a suliból, elmegyünk megnyiratkozunk, mert aztán pénteken sokan lesznek, utána elmegyünk a Realba zuzupecet venni.
Kerestük a polcokon a zuzupecet. Kérdem a fiamat, te, mi mit is keresünk? Mi az a zuzupec? Hát egy kicsi hörcsögöcske, mondja a fiam. Nézzük, nézzük, figyelmesen átkutatunk mindent, nem találjuk a zuzupecet. Itt kell lennie, kezd aggódni a fiam. Nézem én is kegyetlenül, nem látok semmiféle zuzupecet. Aztán egy sarokban, fent, megláttam valamit. Egy kis dobozra rá volt írva, hogy zhu zhu pets. Nézem az árát, 7o lej. Uram atyám, gondoltam, és kettő zuzupecet ígértem. Leveszem a kis hörcsögöt, a fiam magán kívül van, hogy milyen élelmes vagyok, hogy megtaláltam a zuzupeceket! Kiválaszt kettőt, mondom neki, te Picur, ezek nagyon drágák. Biztos ezek kellenek? Igen. Mondta határozottan. Azt hiszem ez az a pillanat, amikor egy bölcs szülő ilyenkor azt mondja, hogy fiam ilyen hülyeségekért nem adunk ennyi pénzt, elégedj meg azzal, amid van, és egyáltalán miféle dolog elsős fiúnak a zuzupec? Hogy két játék hörcsögért kiadjak 14o lejt?
Hirtelen az jutott eszembe, hogy amikor megvettem azt a rönkvágót, nem e egy meggondolatlan dolog volt? Mert semmi hasznom nem volt belőle. Sőt csak kiadásom volt vele és sok baj származhatott volna belőle. Mert manapság az erdészeti hivatal hatáskörébe került minden rönkvágó gép, mindegy, hogy az ember termel vagy sem vele. Egyáltalán mi jó volt ebben a 15 éves vállalkozásomban? Nagyra törtem, amint az okosok diktálták, tanultam a jóktól, az erősektől, holott ők hamarabb kiestek, mint én, mert bennem megvolt még az a forradalmi eszme, a nehezen megdöglés szelleme. A sok egyéb hülyeség mellett. Mondtam is a feleségemnek, legyek őszinte? Jól jött nekem ez a krízis. Mert rájöttem, hogy az én krízisem 15 éve tart. Most kezdem látni, mit kell tennem.
Kevés filó után betettem a kosárba a két zuzupecet és megvettük.
A zuzupec, azoknak, akik nem tudják, kis játék hörcsögöcske, kis kerekeken szaladnak ide oda és közben hangokat adnak ki, mikor milyent és a különböző színű zuzupecek más és más hangokat adnak ki. És van valami érdekes a tájékozódásukban, mert mintha mindig a gazdihoz akarnak visszamenni. Finom kis bundájuk van és édesek. A fiam velük alszik és azt mondta, hogy nem érdekli, hogy a fiúk lenézték emiatt az osztályban. Mert a lányok mind körülrajongták és ez fontosabb neki.
Mindig mondja nekem a feleségem, hogy nincsenek barátaim. Nem tudok senkivel leülni egy kávé mellé. Hát ebben is igaza van. Nem tehetek róla. Utálom a férfiak társaságát, nem elég a magam társasága? Hallgassam a mások hülyeségeit is, nem elég az enyém? Inkább hallgatnám a fehérnépek csacsogásait, semmint a vitéz férfiak be nem teljesült álmait.
Vajon nics felnőtt zuzupec?