Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Kromatika

Ma kioktattak engem. Valahogy úgy, mint az iskolában. Sosem értettem semmit az iskolában. Mégis itt vagyok. Jó nagy lettem. Nem haltam éhen. Nem is lettem utcaseprő, habár a bölcs Péter bácsi mondta a napokban, hogy uram, jobb egy jó utcaseprőnek lenni, mint egy rossz mérnöknek. Tetszett nekem ez a mondása, mert sokban engem igazolt. Lettem egy se ilyen se olyan asztalos. Én mindig akkor tanultam, amikor senki se oktatott, persze csak azt amire éppen kedvem volt. Mikor pótérettségiztem, a praktika vizsgáztató nézte azt az írott diploma munkát, forgatta, megvakarta füle tövét, és azt kérdezte, hogy én most magától mit kérdezzek? Vontam a vállam, hát honnan tudjam én? Azt kérdezte végűl, hogy mi van ráírva a patent fogóra? Rögtön rávágtam, hogy „chrom-vanadium” van ráírva. Azt mondta, egyezzünk ki, jól járunk mindketten, ad egy hetest és nem kérdezősködik tovább. Mert azt látja, hogy járt patent fogó a kezemben. Én rögtön, gálánsan beleegyeztem az alkuba, sosem akadok fent az ilyen részletkérdéseken, ha úgy látom, hogy nagyon jól járok.
Ma beszereltem az utolsó két ablakot a majdnem színésznőnek, aki kifogásolta a pácolt tölgy színű pácban az arany árnyalatot. Észrevettem a kezei tele s tele voltak aranygyűrűkkel. Gondoltam innen az arany fixációja. De tévedtem. Beszélt valami kromatikáról, amit nem értettem meg. Bólogattam neki, mert nem illett volna nem tudni a kromatikáról semmit. Erről a kromatikáról nekem hirtelen ez a króm vanádiumos patent fogó jut eszembe. Annyiban maradtunk, habár a festékgyárosok sem értenek a kromatikához, mégis többet várt volna el egy festékgyártól, mert közben volt két szomszéd néni, akik nagyon csodálták az ablakokat, hogy milyen szép színűk van. Így valahogy eltussoltuk azt, hogy nem tudom mi az a kromatika és az arany árnyalatú pácolt tölgy szín.
Én úgy vagyok ezzel az oktatással, mint a katonaságban a brómos teával. Csak mind hallottam a katonatársaimat elég sűrűn és cifrán káromkodni (honnan is gazdagítottam káromkodós készletemet, még szerencse, hogy nem írok románul is egy blogot, mert lenne ott szótár...), hogy ezek megint brómot öntöttek a teába. Fogalmam sem volt, mit jelentett az, azt viszont észrevettem, hogy finom volt a brómos tea, amiért is mindig két csuporral ittam. Csak a teából lehetett repetát kérni, mert azt valahogy nem itták a bakák. Sosem értettem, hogy miért, hisz olyan finom volt. Később jöttem rá, hogy mire való a bróm a teába. Hát igen elcsodálkoztam felette, mert noha dupla adag brómot ittam, rám nem hatott egyáltalán. De mondom, nálam mindig minden fordítva működik. Csoda, hogy élek.
Aztán mondták szakik, hogy hiába van ráírva a patentre, hogy króm vanádium, mert nem látott az sose se krómot, se vanádiumot. Hogy őszinte legyek, ezen sosem filóztam, hogy mit is jelent az a chrom-vanadium, azt hittem valami olyan, mint amiket a kamionokon láttam, hogy „Spiller & Spillung” -féle dolog. Mondom, részleteken nem szoktam fennakadni.
Mindezek után talán csoda, hogy megcsináltam az ablakokat, lepácoltam őket, beszereltem őket, noha nem értek semmiből semmit.
De ez semmi. A napokban a fiamnak volt magyarból egy házi feladata, valami kis nyelvtani dologgal. Nem értettem abból sem semmit. Gondoltam én, sebaj, megnézem a gúgelen mi a helyzet. Hát öregem, amikor elkezdtem ott olvasni a magyar nyelvtani dolgokat, csak úgy a címek szintjén, elszontyolódtam. Mert rájöttem, ha én azokat mind meg kellene tanuljam, az első az, hogy rögtön abbahagyom az írást. A másik, hogy soha többé nem írhatok. Mert amikor regulába ütközöm, az eszem eltűnik mint hajó a Bermuda háromszögben.
Nem jó engem ilyen kromatikus dolgokkal traktálni, mert idő pocsékolás. Erről eszembe jut egy polgármester találmánya, aki azt mondta, hogy rájött, hogy lehet felszámolni a cigányságot. Ki kell őket iskolázni. Maguktól hagyják el az otthonukat. Na így vagyok én az oktatással. A majdnem színésznővel. És a kromatikával.
Mondtam ennek a Zsüliennek, te, mi van ezzel az arany árnyalatú pácolt tölgy színű páccal? Mi legyen, azt mondja. Nem is létezik ilyen pác, asszondja. S akkor? Kérdem én. Mi van akkor? Kérdez vissza.
Azt mondta: Most mit mondjak neki? Hogy nem létezik aranyárnyalatú pácolt tölgy színű pác? De, mondom neki, rajta van a cetli, hogy aranyárnyalatú pácolt tölgy színű pác. Há mi, azt mondja, csak neked van számítógéped? És azt hiszed csak a te fejedet baszta azzal a kúrva színnel?
Nocsak, hüledeztem. Mi van, kérdezte Zsülien, tán csak nincs lelkiismeret furdalásod? Nem, nem ezen rágódom, mondtam neki. Hát min? Kérdezte. Hát azon, mondtam neki, hogy ezek szerint lehet valami igaza azzal a kromatikával.