Nikodémusi vívódás

Nikodémus dilemmája. Örökzöld téma Nikodémus vívódását, dilemmáját felhozni a zöldfülű Jézus felfedezőknek. Van mit csámcsogni rajta. Hogy nem érti ez az ember, hogy mit is jelent újjászületni? Hahahha! Ennyire buta az egyébként gazdag és tanult ember, de bezzeg mi, kik szegények testileg, de gazdagok lelkileg, hű de fasza, hogy mi értjük ezt az újjászületéses dolgot.
Mint azok a színészek, kik a színpadon hej de ki tudják gúnyolni a gazdag sznobokat, valójában legtöbbjük nem más mint gazdag és tragikusan sznob. Lenni vagy nem lenni? De hol? Ez a dilemma!
Számomra mindig dilemma volt ez a Nikodémus dilemmája. Hogyan lehet valaki ekkora balfasz? Valóban arra célzott, hogy újjászületés csak az anyaméhen keresztül lehet? Viszont nem felejthetem el, hogy ő volt az, aki gyakorlatilag Jézus temetésében segített, míg a tanítványok abban sürgölődtek, hogy letagadják őt. Mi történt vajon Nikodémusban attól az estétől? Megvívta a vívódásait?
Szeretem (idézőjelben), amikor jóllakott emberek pár kézmozdulattal, lusta gesztikulálással pontokba szedik a történelmet és ezrek, százezrek, milliók gyötrelmes sorsát, halálát egyszerű történelmi percekké zsugorítják. Ma, ugyanezek az emberek csináltak Nikodémus dilemmájából egy rá hivatkozható precedenst. Ugye, mint Nikodémus, nem gyerekjáték az újjászületés. Csak a lelki ember érti meg az újjászületés fogalmát.
Mint egy rajzot, melyen két különböző figura ismerhető fel, ha elforgatom, most ezt a témát egy kicsit megforgatom.
Van a kispolgár, ki tanult, jól szituált, vallásos, társadalomba beillő, mindenhol elölülő, és azt tanítja, hogy ez a Nikodémus mennyire gyerekes lehetett, hogy nem értette meg mi az újjászületés.
Most nézem ezt az embert és nincs hogy ne véljek felfedezni néhány hasonlóságot közte és Nikodémus között. És jobban megnézve ezt az embert, az a gondolatom támadt, hogy vajon nem e könnyebb az anyaméhen keresztül újjászületni? Hogy merülhet fel bennem is egy ilyen balfasz kérdés?
Nézem ezt az embert és elgondolom, hogy szerinte mi is az újjászületés? Ez az ember gyakorlatilag kereszténynek született, sőt már gyermekkorában át volt adva egy hitnek, később ő is megpecsételte azt felnőtt korában. És ez az ember hiszi, hogy ő ujjá van születve. Mert azt tudja Nikodémus által, hogy nincs más újjászületés, mint a lelki újjászületés. És az ő egyháza képviseli ezt az újjászületést. És ennek az egyháznak híve, míg az ásó, kapa s nagyharang el nem választja.
Erre nekem már csak az lenne a kérdésem, hogy ha újra temetni hívják Jézushoz, letagadja, vagy viszi a harminc kilós mirhát, és segédkezik a temetésen? Azért kérdem, mert jó lenne tudni akkor, hogy ezt az újjászületést mire is érti?
Tovább megyek.
Mit csinál a tanító a gyermekkel? Megmutatja a gyermeknek az utat a születéstől a halálig. Rajzol egy pályát és azt mondja neki, ez az élet kisfiam. Ez az újjászületés. Ez a felrajzolt pálya pedig az, amire a társadalom rábólint, hogy igen, ez az emberi sors, az egyetlen út. Benne azzal a sok bagatell momentummal, semmirevaló számtan képlettel s egyéb hiábavalósággal, mire a társadalom rábólint, hogy igen, ez az általánosan elfogadott organigráma, ami szerint az ember sorsa meg van határozva. És a tanító mint lelkes zsoldos katona teljesíti küldetését, hisz a társadalom szabja meg a fizetését, a tantárgyat, a tanítás célját, és a társadalom szabja meg a normát, hogy melyik ember nagykorúságára ér valamit vagy nem ér semmit.
S akkor kérdem én, nem könnyebb az újjászületéshez visszabújni az anyaméhbe? Mert ha ez újjászületés, amiről az ember beszél, akkor sokkal több értelme van azon gondolkodni, hogyan juthatunk be az anyánk méhébe újból.