Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Pur irodalom

Mondtam a feleségemnek, hogy amit ma megélünk, az már a pur irodalom. Hogy miért? Mert a pur költészetet megéltük ezelőtt vagy tíz éve, a kolozsvári kerekdombon, amikor a mai asztalos gépjeimet szó szerint a földből ástam ki, gondoltam a bérelt ház előtt azt a dombot csak nem hagyom ott és amikor a vaskályhára téglákat helyeztem, hogy melegebb legyen a szobában, ahol laktunk. Az akkor költészet volt. Ma az irodalmat éljük. Persze nem azt a fajta irodalmat, amit mindenféle szövetség annak fogad el, hanem azt az irodalmat, amit én fogadok el. Például Rejtő Jenő nekem az. Mióta lezsidózták a nagymagyarok és a nemtommilyen szövetség (interneten megtalálható) azt jelentette, hogy semmiképp nem kerülhet be a magyar irodalomba Rejtő ponyva stílusa.
Ezen én nem fogok vitatkozni, még akkor sem fogok vitatkozni, ha éppen a fa dolgokhoz tartózna ez a Rejtő ponyva dolga, mert rájöttem, hogy noha lassan megöregedem mégsem értettem meg ebből a világból semmit. Amit viszont észrevettem, az az, hogy ma a pur irodalmat éljük. Hogy ponyva e vagy sem, arra mérget nem vennék, ha a rejtői irodalom ponyva, akkor a mai megélt pur irodalom is ponyva.
Az még hagyján, hogy nevetséges dolog ez a bankkártyás dolog, hogy az embernek ha cigi kell megy és kárddal fizeti a cigit, vagy éppen kivesz egy pakk ciginyi pénzt a kárdról, mintha a bank lenne az atyaisten, akinél a pénz jobb helyen van, mint bárhol. Az is tiszta röhej már, hogy az üzletek ajtóin ott fityeg mindenféle cédula, tábla, ami mindenféle utasításokat adnak az éppen arra járóknak. Ami a legerősebb volt számomra az egy bank ajtójára ragasztott hatalmas kék betűkkel a következő felirat:
Fegyverrel tilos bemenni”.
Szóval, nincsenek valami napsütéses napjaim, vagy ahogy a zen-esek mondják, nem valami pozitív a mostani világnézetem, de ezen én sokáig nevettem, még azután is ahogy rá gondolok, magamban nevetek. Ez egy olyan dolog, hogy aki nem érti ennek jelentőségét, az nem fogja sosem megérteni Rejtő irodalmát sem.
Az is pur irodalom, amit a tegnap éltem meg.
Külföldi üzletemberek azzal kerestek meg, hogy egy vegyes dolgot akarnak, vállalkozást, aminek a profitját majd visszafordítják hátrányos helyzetben élő gyermekeket védő alapítványba. Erről beszéltünk egy teljes órát. Újra megfáztam és otthon nem volt kávém, úgyhogy bebújtam az ágyba és aludtam egy jót. Nem sokat aludtam, mert a lelkiismeret zakatolt bennem, hogy mi a franc alszom én fényes nappal, amikor a mezőn rengeteg ember tisztességesen dolgozik?
Megnéztem a névjegykártyát, amit adtak a külföldi üzlet emberek és a név alatt azt olvasom, hogy „adósságbehajtó, felszámoló, jogi tanácsadó”. Eszembe jutott Rejtő irodája egy regényében, ahol az ügyfeleket egy szemétládában várta az ilyen „adósságbehajtó” - féle üzletember. Még az is megfordult a fejemben, hogy nem véletlen, hogy éppen ezek az emberek kerestek meg. Mert egy órán át semmi másról nem beszéltünk, mint üzletről, csak a végén kérdeztem rá, hogy akkor hogyan fog ez a hátrányos helyzetű gyerekekre pozitívan hatni? Mert őszintén nem éreztem át. Mert mitől lesz neki jobb, ha van Déván egy olyan fűrészüzem, amely olcsóbban visz fát külföldre? Mert ahhoz egy olyan gáter kell, ami teljesen automata, legfeljebb két néger rendezi a deszkát a raklapokra. És profit manapság? Amikor legjava a fűrészüzemeknek bezárt?
Amikor anno minden kölök kapott ötven banit minden nem taknyolt keresztért, amit én egy lejért adtam tovább, mindenki felháborodott, hogy üzletelek a gyermekek hátán. Akkor kérem szépen volt olyan, hogy tíz gyermek is lelkesen keresztet gyártott, részben a pénzért, részben élvezetből. És közben beszélgettünk, nyitottuk szíveinket és a hobbi műhely kezdett jó hellyé kialakulni, kezdtek odaszokni azok a gyerekek, akiknek többet jelentett a fakereszt, mint a pénz. A száradafa kezdett márkanév lenni.
Nincs ma sem fakereszt, sem hobbi, sem nyitott szív. Az elsős fiam, ki nagy lelkesedéssel minden feliratot elolvas, ami útjába kerül, nem ilyeneket olvashat, mint szeretet, barátság, fakereszt, hobbi, hanem bankokon ilyeneket:
Fegyverrel belépni tilos”.
Névjegykártyákon ilyeneket: „adósságbehajtó”.
Áldom Rejtő Jenő irodalmát, hogy olvashattam és ma erőt ad megérteni és humorosan felfogni ezt a világot, ezt az embertelen világot.
Hogy mindez fűszerezve legyen egy kis Muzsi irodalommal, mely a ponyva valamilyen szubkategóriájában pofátlankodik, azt üzenem a világnak, hogy „a faszotok! Nem adom fel!”