Kötelesség

Azt élvezem ebben a mai nagy nemzeti ébredéses hajnalon, hogy bizonyos szövegekben tudatosan történik a nyelv kiMAGozása. Mikor ezt meglátom így, mint egy kódféle mintha megcsapná valaki a fejemet, mint egykor azok a fene ritka pedagógiáról híres tanárok: látod fiam, ezt sem tudod...s akkor plaszk egyet a fejemre. Persze mit sem sejtettem én akkor mi az a pedagógia és pláne hogy híres pedagógia, aminek a nosztalgiájától ma mindenki odavan, arra emlékszem, hogy a vérnyomásom mindig felment ilyenkor és egyetlen egy dolog akadályozott meg abban, hogy visszamondjak, visszaüssek, hogy ezek a fene híres pedagógiától öntelt emberek kétszer akkorák voltak mint én.
Elgondoltam, hogy azért mennyire hatással van az emberre a médium, amiben felnő. A feleségem például vasfegyelmes neoprotestantizmusban nőtt fel, azóta benne van ez, hogy: kötelesség. Én például liberális közegben nőttem fel, ezért van az bennem, hogy: kedvtelésből. Nálam a kötelesség kiveri a biztosítékot. Akkor is ha nekem kell KÖTődnöm, vagy valaki elKÖTeleződik nálam.
Tehát ez az a kód. Magolok, azaz magyar vagyok. NEOmagyar.
Olvasom ezeket a neomagyar piszológus kifejtéseket, miszerint a gyermeki kötelesség, a szülőkkel szemben, az iskolával szemben, a tanárokkal, társadalommal, és persze a kormánnyal szemben. Ezek a MÉZes MÁZas kifejtések szmájlikkal kitapétázott utakon akar engem elvezetni az életben csupa KÖTelességekhez lebilincselve.
Elkezdtem magamban ízlelgetni ezt a kötelesség szót, hogy sokat hallom mostanság és az az érzésem, hogy valahol ezt a szót belénk égették valahol, van aki felfigyel rá és zavarja, mint engem elkezdett az estétől hirtelen zavarni, de meglehet sokan sosem fognak ezen elgondolkodni. Mert ez a kötelesség dolog minden iránt, olyan mint egy nekikeseredett, fogcsikorgattató, zsarolt státus, szoktam is hallani: ez van, ezt kell szeretni...ez van, más nincs...vagy megszoksz, vagy megszöksz...stb.
A gyermekek előtt szokták ezt mostanság lobogtatni: kötelesség. KÖTelesség. Tehát nem KEDVtelésből, SZERetetből, hanem kiBASZott búbánatos muszájból, mert ha nem kivetett leszel.
Ami Magyarországon történik mostanság, az ennek az elkeseredett állapotnak a hivatalosítása, törvénybe és történelembe iktatása. Eddig láttam a faj gyűlöletet, de ma látom a család gyűlöletet. Szülő a gyermeke ellen és persze kölcsönkenyér visszajár alapon a gyermek a szülő ellen. Egymásnak esnek ebben a fene nagy kötelesség tudatban és tiszta hagyomány ápolás címén szapulják egymást. Annyira, hogy ez a családgyűlölet nemzeti szintre emelkedett.
Mondtam is ennek a Csabinak itt, hogy te ez a magyar nyelv azért fejlődött ki ennyire szerteágazóan és gazdagon, hogy lehessen jó hosszasan és kacskaringósan mellé beszélni, félre értetni dolgokat. Mert lám itt van ez a kötelesség dolga, hogy az elménkbe van égetve, hogy kutya kötelességem nekem ezt és ezt, így és így csinálni, de lassan kezdem elfelejteni ezeket a szavakat, mint: élvezetből, kedvtelésből, szeretetből. Hogyne, mondja a neopiszológus: élvezetből, kedvtelésből hajtsd végre a kötelességedet.
Lám, így ki lehet ezt forgatni...