Azt
élvezem ebben a mai nagy nemzeti ébredéses hajnalon, hogy bizonyos
szövegekben tudatosan történik a nyelv kiMAGozása. Mikor ezt
meglátom így, mint egy kódféle mintha megcsapná valaki a
fejemet, mint egykor azok a fene ritka pedagógiáról híres
tanárok: látod fiam, ezt sem tudod...s akkor plaszk egyet a
fejemre. Persze mit sem sejtettem én akkor mi az a pedagógia és
pláne hogy híres pedagógia, aminek a nosztalgiájától ma
mindenki odavan, arra emlékszem, hogy a vérnyomásom mindig felment
ilyenkor és egyetlen egy dolog akadályozott meg abban, hogy
visszamondjak, visszaüssek, hogy ezek a fene híres pedagógiától
öntelt emberek kétszer akkorák voltak mint én.
Elgondoltam,
hogy azért mennyire hatással van az emberre a médium, amiben
felnő. A feleségem például vasfegyelmes neoprotestantizmusban
nőtt fel, azóta benne van ez, hogy: kötelesség. Én például
liberális közegben nőttem fel, ezért van az bennem, hogy:
kedvtelésből. Nálam a kötelesség kiveri a biztosítékot. Akkor
is ha nekem kell KÖTődnöm, vagy valaki elKÖTeleződik nálam.
Tehát
ez az a kód. Magolok, azaz magyar vagyok. NEOmagyar.
Olvasom
ezeket a neomagyar piszológus kifejtéseket, miszerint a gyermeki
kötelesség, a szülőkkel szemben, az iskolával szemben, a
tanárokkal, társadalommal, és persze a kormánnyal szemben. Ezek a
MÉZes MÁZas kifejtések szmájlikkal kitapétázott utakon akar
engem elvezetni az életben csupa KÖTelességekhez lebilincselve.
Elkezdtem
magamban ízlelgetni ezt a kötelesség szót, hogy sokat hallom
mostanság és az az érzésem, hogy valahol ezt a szót belénk
égették valahol, van aki felfigyel rá és zavarja, mint engem
elkezdett az estétől hirtelen zavarni, de meglehet sokan sosem
fognak ezen elgondolkodni. Mert ez a kötelesség dolog minden iránt,
olyan mint egy nekikeseredett, fogcsikorgattató, zsarolt státus,
szoktam is hallani: ez van, ezt kell szeretni...ez van, más
nincs...vagy megszoksz, vagy megszöksz...stb.
A
gyermekek előtt szokták ezt mostanság lobogtatni: kötelesség.
KÖTelesség. Tehát nem KEDVtelésből, SZERetetből, hanem
kiBASZott búbánatos muszájból, mert ha nem kivetett leszel.
Ami
Magyarországon történik mostanság, az ennek az elkeseredett
állapotnak a hivatalosítása, törvénybe és történelembe
iktatása. Eddig láttam a faj gyűlöletet, de ma látom a család
gyűlöletet. Szülő a gyermeke ellen és persze kölcsönkenyér
visszajár alapon a gyermek a szülő ellen. Egymásnak esnek ebben a
fene nagy kötelesség tudatban és tiszta hagyomány ápolás címén
szapulják egymást. Annyira, hogy ez a családgyűlölet nemzeti
szintre emelkedett.
Mondtam
is ennek a Csabinak itt, hogy te ez a magyar nyelv azért fejlődött
ki ennyire szerteágazóan és gazdagon, hogy lehessen jó hosszasan
és kacskaringósan mellé beszélni, félre értetni dolgokat. Mert
lám itt van ez a kötelesség dolga, hogy az elménkbe van égetve,
hogy kutya kötelességem nekem ezt és ezt, így és így csinálni,
de lassan kezdem elfelejteni ezeket a szavakat, mint: élvezetből,
kedvtelésből, szeretetből. Hogyne, mondja a neopiszológus:
élvezetből, kedvtelésből hajtsd végre a kötelességedet.
Lám,
így ki lehet ezt forgatni...