Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Gondolat bűnözés.

Hát igen. Cím után nem teszünk pontot és háttal nem kezdünk mondatot. Így a törvény. Jézus megtoldja ezt és azt mondja, hogy még aki gondolatban is bűnözik, az is bűn.
Mikor ezt nekem fiatal koromban felhozták, és minden felnőtt ezt papolta, hogy még gondolatban sem szabad olyanokra gondolni, ami bűn, például pucér csajokra, meg ilyenek, na szóval nem kell én részletesen soroljam, hogy mi bűn, mert minden bűn ezen a világon, akkor ezen nagyon elszomorodtam. Azt mondják az írások is, hogy bűnben fogantattunk. Így ahogy vagyunk, nyakig bűnösek vagyunk és kész. Viszont ha hiszünk, a megváltásban, és persze akképpen élünk, azaz még gondolatban sem bűnözünk, akkor van esélyünk a mennyek országába bejutni.
Elszomorodtam fiatal koromban, hogy az ember gondolatvilága is bűnben fogantatték, és valamelyest gyakoroltam magam a gonosz gondolatok elhessegtetésére. Buzgólkodtam is ebben a munkában, már csak azért is, mert legtöbb istenes ember ezt találta legfőbb bűnnek. Olyan ez, mint a hátra parkolás, mindig van benne valami, amit jobban lehetne csinálni. Én meg a tökéletességre törekedtem.
Többek között mindig arra tanítottak, buzdítottak, hogy ne adjam fel a harcot. Mert egy harc feladása nemcsak isten elleni vétek, hanem a nemzet elleni vétek is. Egy gondolati, egy lelki háború, melytől sokak élete függ. Tulajdonképpen a lényege ennek az, hogy mindenkinek az élete fontos, de a tiéd a legkevésbé. Fiatalon az ember megy lobogó hajjal a nagy hidegben, nem tesz sapkát a fejére, mert a lelke jobban fűti a testét, mint bármilyen ruha. És elhiszi a szentek tanításait, még akkor is, ha aprónak látszó kis oda nemillő részletkérdéseken át kell nézzen. Teszi is ezt a fiatal nagyon gáláns módon. És működik a dolog, mert születnek újak, olyan mint a tenger hullámai, jönnek, csapkodnak, a nagyobb hullámok csillapítják a kicsiket, úgy működik a rendszer, hogy az errorok menet közben kompenzálják egymást. Ami így an block úgy néz ki, hogy működik.
A tegnap még egy turbinát kellett volna készítsek. Ennek az orgonás gyereknek. Közben eszembe jutott Jakab Andor bejegyzése, hogy nincs kedve vállalkozni. Hát nekem sem. És akkor vettem a gereblyét és szépen elkezdtem az udvarról összegereblyézni az elszáradt füveket, ágakat, szemetet, kutyaszart. Most már könnyebben ment, mert a kerítés sem gátol benne, már eltüzeltem. Ebben a munkában kedvemet lelve elgondolkodtam, hogy noha nem látszik kívülről, de tulajdonképpen a mai napok valamennyire hasonlítanak a Sodoma és gomorai napokra. Mert ott is ugye vígan el volt mindenki, szóval az élet zajlott, nem volt azzal gond, és ha volt idejük mindenre, akkor nem lehetett rosszlét. Szerintem egy emelkedő gazdaságban élhettek, ha mindazon szörnyűségekre volt idejük és kedvük az embereknek, amikről az írások megemlékeznek. És ugye egy ember sem találtatott ott rendesnek. Most azt nem hiszem el, hogy az egész város mást sem csinált csak egész nap kefélt és fajtalankodott, hanem abban látom a gomorai bajt, hogy mindaz amit képviselt, semmi esélyt nem adott a normalitásnak. Aki oda költözött, ugyanolyan bűnösnek nyilváníttatott, mert abban a városban nem lehetett másképpen élni, mint úgy, ahogy éltek. Szóval, az egész város olyan volt, mint egy fertőzött hely, amit csak elpusztítás által lehet megtisztítani. Olyan ez, mint amikor egy rendes ember nagy naivan besétál egy maffiózó társaságba. Azt hiszi a puszta jelenléte megtisztítja a helyet. Megtisztítja, de vele kezdi. Lábbal kifele jön ki onnan. Ez törvény. Ennek csak a gondolata, mosolyt varázsol a legnegatívistább ember arcára is.
Szóval a mai világunk gondolatban is nagyon sötét lett. Talán sötétebb gondolatban, mint tettlegességben. Nagyobb a lelki paráznaság, fajtalankodás, mint a testi bűn. Annyira fertőzött minden gondolat, hogy a testi bűnnek már semmi jelentősége nincs. Talán ideje lenne egy lelki Sodoma égésre. Így elmélkedtem. A kutyák csak néztek, hogyan gereblyézem össze a szarukat. Rájöttem, ezzel kell éljek, hogy a kutyák örökké le fogják szarni az udvart. Mégis, jobban tetszik nekem így kerítés nélkül. Úgysem olyan udvar ez, mint egy udvar. A csarnoknak ez a zöld része. Van rajta egy fűzfa, olyan szomorú -féle, egy kis fenyő és két ilyen díszfenyő -féle, meg van egy ágyás ilyen hagymás virág. Az idén már szépen ki kell virágozzanak, mert még másfél évvel ezelőtt dugtam őket újra. Igaz, árnyékos a hely. Micsináljak? Tegyek tükröket? Még erre is képes vagyok, csakhogy megszelídítsem a helyet.
Nemzetem kárára sok harcot feladtam én is. Sovány vigasz, de általában mindig olyankor szoktam feladni, amikor már mindenki más elszaladt, a vezér elmenekült, a többi katonák is elszaladtak, legtöbbször egyedül ébredtem fel a harcokban, az utolsó órában én is elfutottam, mert nem vagyok egy bátor ember én sem, talán nem is az tartott engem az utolsókig a fronton, hogy bátor voltam, hanem szimplán nem hittem el, hogy képes a vezér és a sereg feladni egy harcot. Mégis, mikor visszaszaladtam az árokba, a vezér mindig rám mutatott, hogy mi a franc nem tartottál ki? Persze mindenki más közben fényezte a fegyverét és a férfiasságát és jókat zabált. A tékozló fiúság ugyanolyan felkentség, mint az más fiúság. Olyan az ember életében az ilyesmi, mint az anyajegy. Mint a genetikai kód. Vannak a sors kegyeltjei és vannak a sors nem kegyeltjei. Hiába ugyanabban a történelmi pillanatban és helyen van valaki, ha az másnak volt szánva. Olyan ez a gondolati bűnözés, mint az állami költségvetés. Te dolgozó, speciális képességekkel rendelkező könyvelővel számíttasd ki, de aztán pontosan számíttasd ki, hogy mennyivel tartózol az államnak, te állami alkalmazott meg speciális könyvelővel számíttasd ki, hogy pontosan mennyivel tartózik az államnak a dolgozó, aztán a behajtott adókról ne legyen más gondja senkinek csak nekem, a fővezérnek. Mert ugye a pór nép, amíg a piculák számolásával van elfoglalva és közvetve a lelki nyomorával, mert úgy van ez a könyvelési szisztéma kitalálva, mint a székely famérés, hogy az eladó rátesz két centit minden deszkára, mikor bemondja, a vevő meg levon két centit. És sehogy sem passzol semmi, csak a veszekedés és mindig az győz, akinek nagyobb a szája és a lelki ereje. Így a pór nép korrupcióra van erőltetve, hogy cinkosnak érezze magát a nagy lopásban, ahol a fő bűnösök pontosan a korrektségre tanító mesterek, vezérek. Nincs ez másként a lelki világot bitorló papoknál sem. Amíg a fiatalokat azzal fertőzik, hogy álmaikban történt balesetük tulajdonképpen bűnös gondolatvilágukról tesz tanúsítást, addig a felnőtteknek más lelki méreggel veszik el a mindennapi életkedvüket, mindaddig amíg egy besavanyodott lelkizombi tömeggé nem változnak. De nem is ez a legnagyobb bűnük, hanem az, hogy ezt vírusként oltják az emberekbe és elkapja egyik a másiktól. Egy letal weapon ez, amely tömegirtásra képes.
Ehhez a gonoszsághoz nem kell Sátán. Kismiska ő ehhez. Volna mit jegyzeteljen, ha lenne gyomra hozzá. De teljesen felesleges a beavatkozása, mert a világ megfertőzése megtörtént, az új világ megvan, most már nyugodtan mondhatja mindenki magáról, hogy újszülöttként is bűnben fogantatott. Ezért is boldogok a lelki szegények, és boldogok a vakok, kik nem látnak és ezért az alázatosok birtokolják a Földet.
A többi meg hova menjen? Hova? Az égbe, hova máshova?
Leszabtam a turbina anyagját is, de nyugi, hétfőre nem lesz meg.