És
mondá pedig az isten: “egyezzetek ki szeretetben!”
És
teremté mindenféle állatot a maga neme és fajtája szerint.
Lőn
pedig egy barnább fajta prikulics, ki mindenkinél komolyabban vevé
az isten parancsát és gyakorolá vala ezt a szeretetben kiegyezést
a maga fajtája és neme szerint, éspedig azáltal, hogy elvevé a
kicsiktől a labdát és ha azok elégedetlenkednek vala, szeretetből
gyomron vágá őket.
A
kicsik imával fordulván az istenhez, hogy tegyen igazságot, az
isten azt mondá: “egyezzetek ki szeretetben, ha a barna
prikulicsnak labda kell nosza adjatok, mert bizony mondom néktek,
valószínű nagyon szüksége van rá”
És
még olyanokat is meséle a kicsiknek, hogy de ne búsuljatok, mert a
ti szavatok is felhallatszik és a barna prikulicsot azért küldtem
rátok, hogy megpróbáljalak titeket a tűrésben, a szeretetben és
a szenvedésben.
A
kicsik pedig lógó orral menének haza, hogy furcsa az istennek eme
igazságérzete és otthon pedig azon gondolkodának, miként lehetne
eltenni láb alól a barna prikulicsot, mely egy egész pályát
terrorizál az úr szavával.
És
lőn, hogy szeretetből elszaporoda pedig ez a barna prikulics fajta
és vele párhuzamosan megerősöde a kicsikben a gyűlölet irántuk
s isten iránt, hogy ha szerinte másnak is azt kívánd, amit
magadnak kívánsz, akkor az isten miért akar nekik rosszat a
prikulicsok által?
És
lőn, hogy megkérdezék az istent, hogy mi az igazság? Isten pedig
nem válaszolt erre a kérdésre. Kibújt előle és azt mondta: “új
törvényt adok pedig nektek, a szeretet törvényét...”
“Aha...”
mondták a kicsik, “akkor ez az igazság, hogy nincs igazság....”