Rólam

Nem tudom hogyan írjak le egy „rólam” -féle bejegyzést, hisz rólam szól ez az egész (néha engem is idegesítő) agymenés, amit ezzel a száradafa „márkanévvel” illettem. Tudom, tudom, illene írnom egy pár szót magamról, arról a magamról, aki noha szereti a szerszámait rendben tartani, nemcsak a kalapácsok esnek ki a nyelekből, hanem az egész gondolat és érzelmi világom egy nagy zagyvalék. Beteges szorgalommal takarítom a műhelyemet, fogdosom az egereket és válogatom a léceket. Nehéz nekem bármit is a tűzre vetni, de ha a családom melegéről van szó, bevágom a bútort is a tűzbe.
Az életemet nem tudtam sosem irányítani, leginkább a szükség vitt rá dolgokra, az alkalmakkor nem került semmibe nekem igent mondani, már csak azért is, mert a világ kincséért nem tudnék nemet mondani.

Hogy én miről beszélek? Ha megtudjátok, szóljatok. Mert én is keresem.
Így szépen menjetek vissza a főoldalra, és ha van türelmetek, kezdjétek elölről. Hátha megértitek....szeretettel Muzsi Attila...

2 megjegyzés:

  1. Né te mit írt rólam ez a Kati...:
    "Líbuc Nagy Katalin2012. december 16. 21:41

    Attila, számomra ez már akkor is megtiszteltetés, ha deszkát sem küldesz! :) Örülök, hogy így gondolod, mert nagyon gyakran elgondolkodtatsz, és inspirálsz. A gyakorlatias megközelítés nagyon fontos ahhoz, hogy az ember ne szálljon el.Horgony vagy, ami összeköt a földdel, és emlékeztet arra, hogy itt élünk, ebben a közegben, itt vágnak a húsunkba a megoldatlan problémáink. A lelked pedig szilárdan összekapcsolódik az éggel. :)"

    VálaszTörlés