Vihar a biliben


Elgondolkodtam azon, amit Kassai mondott, hogy ma már nem tudunk önállóan egy széket elkészíteni. Hogy kéne én is egy „Életiskola” szakosztályt nyissak, hogy tanuljunk meg „a” Muzsinál önállóan egy széket megcsinálni.
Tudnám e csinálni? Lenne e hozzá érdeklődő? Bezony rám férnének az esti beszélgetések, még akkor is, ha a sör-bór-pálinka csak dizájnelemként lenne jelen számomra az asztalon a lelkes soesmcsináltammégegyedülszéket emberke társaságában, aki azt hinné, hogy valami csudálatos dolog megtanulni egy széket önállóan elkészíteni.
Néha feleszmélek, hogy valószínű velem sok baj van, főleg ezzel a makacs negatív látásommal, mely szerintem a tapasztalatból merít. De vajon tényleg tapasztalat? És nem egy nyilvánvaló elkeseredés? De hát az elkeseredés nem ugyancsak a rossz tapasztalatokból ered? Mert nem az a bajom, hogy túl nagy elvárásaim lennének egy esetleges asztalos tanonctól, hanem az a bajom, hogy senki nem akar asztalosságot tanulni.
Azt nem értem viszont, hogy mi ez a hisztérikus külföldre menés, a mosogató iparba, mitől magasztosabb, mint mondjuk tíz év alatt megtanulni az asztalosság főbb fogásait, és onnan a saját magad ura legyél? Mit ígér a mosogató karrier tíz év után?
Így filóztam, s közben az autó alatt fetrengve szemléltem a kipufogó rendszert, hogy immár két helyen van eltörve a cső. Annyit fetrengtem alatta, hogy annyiért simán lecserélhettem volna első perctől, ha lenne egy kipufogót lecserélő szaki. De ma nem pickolódik senki, és ha mégis, egy vagyonba kerül egy új rendszer, és szokás szerint nem talál, s akkor ugyancsak vágni kell, hegeszteni és a feltételezett szakit meg nem érdekli, hogy nincs hova kifogni a csövet, így néha úgy berezeg, hogy az az érzésem minnyá szétreped az autóm. Marad a gányolás. Az új töréshez is tettem kötőcsövet, szerencsémre van egy vas csövem, ami fix beletalál a kipufogót összekötő csövébe. Hogy ez a cső ne sétáljon össze-vissza, átfúrtam őket és egy facsavarral megfogtam. Az illesztést ilyen tűzálló szilikonnal kentem be jó vastagon, és a cső merevítést úgy remélem megoldottnak látni, hogy a vezető csövet körbevontam ilyen sárga, alufóliás szigetelővel, erre elvágtam egy régi kéménycsövet hosszába, hogy tudjam ráhúzni a pakolásra, ezt sikerült egy támaszfélébe helyezni, és hogy ez a továbbiakban ne mozduljon el, vettem ilyen tűzálló pur habot és jól befújtam neki. Elég jól megfogta, másnap kipróbáltam, bevált a dolog, hogy aztán mennyit tart, majd kiderül.
Elkezdtem a hangfalgyűjtésbe. Olyan keresztmegoldásokhoz folyamodtam, hogy ez már kész röhej, de minden hülyeség ellenére, szerintem jó lesz. Már önmagában az átrendezés, újrahasznosítás folyamata, gondolata, kispekulálása egy élvezet. Mert összeszedtem volt két régi tévé hangszórót. Olyan oválisakat, amilyeneket a régi fa dobozú tévékbe szoktak tenni. Elején arra gondoltam, hogy a műhelyben fogom használni a nagy ládák helyett, mert azok ugye mennek a 8.1-es rendszerembe. De aztán elgondoltam, hogy mi lenne, ha az autóba szerelném a két tévé hangszórót, mert ott viszont valami nincs rendben a hanggal. Az ajtókba szereltem volt két Akai hangszórót, aminek csipogói is vannak, de a műszerfalban is volt valahol két csipogó és minden olyan rémesen csipogós volt, hiába vágtam le a magasokat. Kibányásztam a két csipogót, és leszedtem az ajtó hangszórókat is. A pulpitus két sarkára, ahol a csipogók voltak olyan jó balkáni módszerrel odacsavartam a két hangszórót, flexoltam rájuk ilyen lyukacsos lemezt is, nagyon eredetinek néznek ki. Tiszta Afrika. Viszont pozitívan meglepett a hangja a két ovális hangszórónak. Meleg, közepes hangot árasztanak, ezerszer élvezhetőbb így, mint azzal a csipogással. Míg ott babráltam velük, hagytam, hogy szóljanak, és persze megint elkapott a filó, hallván, hogy a mai dinamikának nem felel meg a hangzás, viszont nagyon szépen szól minden rajtuk. A basszusgitárnak hallom azt a szép húr hangját, amit a kiszélesített rendszerben nem hallani. Az énekhang is sokkal érthetőbb, nem is igazán értem mitől nem jó ez ma és miért jobb a kidinamikázott verzió, ahol gyakorlatilag olyan mint egy agyon festett nő, azaz nem ugyanaz, aki valójában. Számomra visszataszító volt mindig egy kisminkelt nő. Egy arc, ha ápolt, szép. A festék mire jó, nem értem. És egy férfinek mitől jó, ha a nő akivel van festi magát? Ezt sosem értettem meg és nem is kínlódok, hogy őszinte legyek.
Azt csináltam aztán, hogy megmaradt volt a két Kashtan ládám, amikor kibeleztem belőlük a mély hangszórókat és kombináltam a Sony hangszóróival, amikből lett aztán a szoba rendszerem, és ebbe a ládákba szereltem a két Akai autó hangszórót. Ezek lesznek a műhelyben egy darabig. Hát nem szólnak olyan szépen, mint amik eddig voltak. Eddig valami úgynevezett szar ládáim voltak a műhelyben, nemrég a magas csipogókat lecseréltem, mert azokat már úgy vettem, hogy le voltak égve. Semmipénzért adták nekem, valamit dolgoztam értük. Viszont most szétszedtem azokat, mert a ládák borzalmas állapotban vannak, úgy nem viszem be a stúdióba őket. Szétszedve konstatálom, hogy meglepően jók a hangszórók. Igazi vasból vannak, hatalmas mágnesekkel. A három utas rendszer: mély, közép és magas, a magyarázat arra, hogy miért szól jobban mint bármely más két utas láda.
Tehát ahhoz, hogy megnyerjek két hangládát a stúdióba a nyolchoz, a műhelybe kellett megoldjak két új ládát, es egyúttal az autóban is jobb lett a hang. Csupán két régi tévés hangszóró beavatásával történt minden és pár óra munkával. Igaz, hogy a volt műhely hangszóróknak új ládákat kell építsek, de ez mindenképpen upgrade-t jelent a hang arzenálomnak, ami mindent túlzás nélkül kezdi túllépni a bármiféle normalitás határát.
Ki az ördög foglalkozik még ilyen hülyeséggel?
És egyáltalán, ha én ilyen hülyeségekkel foglalkozom, minek is írom ezt még le?
Hát éppen ez a dolog pikantériája. Egy olyan világban, ahol mindenki az értelmet keresi, mindenben a kifejezhető, mérhető értéket, én itt hangszórókat variálok. Ki tudja, talán még létrehozom a vihart a biliben?
Lehet, hogy a stúdióm új neve nem az lesz, hogy „Mugophone 8.1 surround studio”, hanem „Mugophone vihar a biliben stúdió”. MUGO VB system.
Cézár jött a garázsba, aprófáért a tüzelőhöz, én az autó alatt fetrengtem. Jó estét, mondta Cézár. Hallom, hogy apró fáért kapirgál, elmenőben azt mondta: további szép estét kívánok. Elkapott a nevethetnék, basszam, irtó klassz itt fetrengeni, mit mondjak?