Elgondolkodtam
azon, amit Kassai mondott, hogy ma már nem tudunk önállóan egy
széket elkészíteni. Hogy kéne én is egy „Életiskola”
szakosztályt nyissak, hogy tanuljunk meg „a” Muzsinál önállóan
egy széket megcsinálni.
Tudnám
e csinálni? Lenne e hozzá érdeklődő? Bezony rám férnének az
esti beszélgetések, még akkor is, ha a sör-bór-pálinka csak
dizájnelemként lenne jelen számomra az asztalon a lelkes
soesmcsináltammégegyedülszéket emberke társaságában, aki azt
hinné, hogy valami csudálatos dolog megtanulni egy széket önállóan
elkészíteni.
Néha
feleszmélek, hogy valószínű velem sok baj van, főleg ezzel a
makacs negatív látásommal, mely szerintem a tapasztalatból merít.
De vajon tényleg tapasztalat? És nem egy nyilvánvaló elkeseredés?
De hát az elkeseredés nem ugyancsak a rossz tapasztalatokból ered?
Mert nem az a bajom, hogy túl nagy elvárásaim lennének egy
esetleges asztalos tanonctól, hanem az a bajom, hogy senki nem akar
asztalosságot tanulni.
Azt
nem értem viszont, hogy mi ez a hisztérikus külföldre menés, a
mosogató iparba, mitől magasztosabb, mint mondjuk tíz év alatt
megtanulni az asztalosság főbb fogásait, és onnan a saját magad
ura legyél? Mit ígér a mosogató karrier tíz év után?
Így
filóztam, s közben az autó alatt fetrengve szemléltem a kipufogó
rendszert, hogy immár két helyen van eltörve a cső. Annyit
fetrengtem alatta, hogy annyiért simán lecserélhettem volna első
perctől, ha lenne egy kipufogót lecserélő szaki. De ma nem
pickolódik senki, és ha mégis, egy vagyonba kerül egy új
rendszer, és szokás szerint nem talál, s akkor ugyancsak vágni
kell, hegeszteni és a feltételezett szakit meg nem érdekli, hogy
nincs hova kifogni a csövet, így néha úgy berezeg, hogy az az
érzésem minnyá szétreped az autóm. Marad a gányolás. Az új
töréshez is tettem kötőcsövet, szerencsémre van egy vas csövem,
ami fix beletalál a kipufogót összekötő csövébe. Hogy ez a cső
ne sétáljon össze-vissza, átfúrtam őket és egy facsavarral
megfogtam. Az illesztést ilyen tűzálló szilikonnal kentem be jó
vastagon, és a cső merevítést úgy remélem megoldottnak látni,
hogy a vezető csövet körbevontam ilyen sárga, alufóliás
szigetelővel, erre elvágtam egy régi kéménycsövet hosszába,
hogy tudjam ráhúzni a pakolásra, ezt sikerült egy támaszfélébe
helyezni, és hogy ez a továbbiakban ne mozduljon el, vettem ilyen
tűzálló pur habot és jól befújtam neki. Elég jól megfogta,
másnap kipróbáltam, bevált a dolog, hogy aztán mennyit tart,
majd kiderül.
Elkezdtem
a hangfalgyűjtésbe. Olyan keresztmegoldásokhoz folyamodtam, hogy
ez már kész röhej, de minden hülyeség ellenére, szerintem jó
lesz. Már önmagában az átrendezés, újrahasznosítás folyamata,
gondolata, kispekulálása egy élvezet. Mert összeszedtem volt két
régi tévé hangszórót. Olyan oválisakat, amilyeneket a régi fa
dobozú tévékbe szoktak tenni. Elején arra gondoltam, hogy a
műhelyben fogom használni a nagy ládák helyett, mert azok ugye
mennek a 8.1-es rendszerembe. De aztán elgondoltam, hogy mi lenne,
ha az autóba szerelném a két tévé hangszórót, mert ott viszont
valami nincs rendben a hanggal. Az ajtókba szereltem volt két Akai
hangszórót, aminek csipogói is vannak, de a műszerfalban is volt
valahol két csipogó és minden olyan rémesen csipogós volt, hiába
vágtam le a magasokat. Kibányásztam a két csipogót, és
leszedtem az ajtó hangszórókat is. A pulpitus két sarkára, ahol
a csipogók voltak olyan jó balkáni módszerrel odacsavartam a két
hangszórót, flexoltam rájuk ilyen lyukacsos lemezt is, nagyon
eredetinek néznek ki. Tiszta Afrika. Viszont pozitívan meglepett a
hangja a két ovális hangszórónak. Meleg, közepes hangot
árasztanak, ezerszer élvezhetőbb így, mint azzal a csipogással.
Míg ott babráltam velük, hagytam, hogy szóljanak, és persze
megint elkapott a filó, hallván, hogy a mai dinamikának nem felel
meg a hangzás, viszont nagyon szépen szól minden rajtuk. A
basszusgitárnak hallom azt a szép húr hangját, amit a
kiszélesített rendszerben nem hallani. Az énekhang is sokkal
érthetőbb, nem is igazán értem mitől nem jó ez ma és miért
jobb a kidinamikázott verzió, ahol gyakorlatilag olyan mint egy
agyon festett nő, azaz nem ugyanaz, aki valójában. Számomra
visszataszító volt mindig egy kisminkelt nő. Egy arc, ha ápolt,
szép. A festék mire jó, nem értem. És egy férfinek mitől jó,
ha a nő akivel van festi magát? Ezt sosem értettem meg és nem is
kínlódok, hogy őszinte legyek.
Azt
csináltam aztán, hogy megmaradt volt a két Kashtan ládám, amikor
kibeleztem belőlük a mély hangszórókat és kombináltam a Sony
hangszóróival, amikből lett aztán a szoba rendszerem, és ebbe a
ládákba szereltem a két Akai autó hangszórót. Ezek lesznek a
műhelyben egy darabig. Hát nem szólnak olyan szépen, mint amik
eddig voltak. Eddig valami úgynevezett szar ládáim voltak a
műhelyben, nemrég a magas csipogókat lecseréltem, mert azokat már
úgy vettem, hogy le voltak égve. Semmipénzért adták nekem,
valamit dolgoztam értük. Viszont most szétszedtem azokat, mert a
ládák borzalmas állapotban vannak, úgy nem viszem be a stúdióba
őket. Szétszedve konstatálom, hogy meglepően jók a hangszórók.
Igazi vasból vannak, hatalmas mágnesekkel. A három utas rendszer:
mély, közép és magas, a magyarázat arra, hogy miért szól
jobban mint bármely más két utas láda.
Tehát
ahhoz, hogy megnyerjek két hangládát a stúdióba a nyolchoz, a
műhelybe kellett megoldjak két új ládát, es egyúttal az autóban
is jobb lett a hang. Csupán két régi tévés hangszóró
beavatásával történt minden és pár óra munkával. Igaz, hogy a
volt műhely hangszóróknak új ládákat kell építsek, de ez
mindenképpen upgrade-t jelent a hang arzenálomnak, ami mindent
túlzás nélkül kezdi túllépni a bármiféle normalitás határát.
Ki
az ördög foglalkozik még ilyen hülyeséggel?
És
egyáltalán, ha én ilyen hülyeségekkel foglalkozom, minek is írom
ezt még le?
Hát
éppen ez a dolog pikantériája. Egy olyan világban, ahol mindenki
az értelmet keresi, mindenben a kifejezhető, mérhető értéket,
én itt hangszórókat variálok. Ki tudja, talán még létrehozom a
vihart a biliben?
Lehet,
hogy a stúdióm új neve nem az lesz, hogy „Mugophone 8.1 surround
studio”, hanem „Mugophone vihar a biliben stúdió”. MUGO VB
system.
Cézár
jött a garázsba, aprófáért a tüzelőhöz, én az autó alatt
fetrengtem. Jó estét, mondta Cézár. Hallom, hogy apró fáért
kapirgál, elmenőben azt mondta: további szép estét kívánok.
Elkapott a nevethetnék, basszam, irtó klassz itt fetrengeni, mit
mondjak?