Felmerült bennem, hogy elkezdhetek újra fürjezni, megvan hozzá mindenem, és hátha újra és átgondolva, többet tudnék belőlük kihozni, mint évekkel ezelőtt, mikor leálltam velük.
Cikkeket keresve téma frissítés céljából, Alimento című blogba akadtam, és "A csodálatos fürjtojás" bejegyzés alatt a következő hozzászólást hagytam, amit a blogomban is megosztok:
Két évig tartottam fürjeket, csupán kíváncsi voltam, hogy mivel jár. Hatalmas csarnokom van, gondoltam ha megtetszik és látok benne fantáziát, miért is ne csinálhatnám nagyban?
Az első körben egy teljes évig kínlódtam, hogy rájöjjek, a mindenféle fürjtartási módszer egy nagy bullsitt, az állatok szenvedtek, nem szerették az életet. A rácsos módszer kifejezetten állatkínzás, szabályos holokauszt. A lámpás módszer és a kétszer tojató csodatáp olyan volt, mint a gályázó evezők egy középkori hajóban, a madarak gyakorlatilag leszenvedték azt a rövid életüket.
Váltottam, családos, almos ketreceket csináltam, egy kakas kapott három csajt, akkora helyen, ahol a tömegtartásban 80 madár élt. Lámpát nem használtam, télen sem kínoztam őket tojatni, normális tápra tértem, amely nem csak egy fehér lisztféle "speciel fürj táp" volt, hanem egy olyan őrlemény, amiben látszottak a mindenféle mag részecskék, kukorica, búza, napraforgó s ilyenek.
A madaraimnak szépen kinőttek a tollaik, amik a tömegtartásban kihulltak a tápért való küzdelem során, a szemeikbe visszatért az élet, szépen kikerekedtek és a trilláik is erőteljesebbek és boldogabbak voltak.
Eljutottam oda, hogy a madaraim jól érezték magukat, viszont a tojás hozam egyértelműen csökkent, a napi, családi tojás szükségletünket kb 70 tojást, 140-150 madár hozta ki, télen ennél jóval kevesebbet tojtak, igaz, hogy 12-13 fokos helyiségben tartottam őket, de volt, hogy 16 fokos helyiségben sem tojtak télen. Ez van, el kell fogadni, a madarak télen semmit, vagy keveset tojnak. Persze, a kizárólag haszonra húzók télire nem tartanak tojásra madarat, csak húsra. Aztán a levágott, megtépázott fürj húson nem látszik, hogy az a madár egy rácson kínlódott pár hónapot, eladják mint speciel csodacucc. Holott messze, messze élt a bionak csúfolt környezettől.
Én szerettem a madarakat, így magadnak megéri. Tartottam tyúkot is, de az sokkal többet eszik piszkosabb, büdösebb és pofátlanabb, hangosabb a fürjnél, a fürj egy entellektuel madár a tyúkhoz képest.
Piacra nem érdemes fürjtenyésztéssel foglalkozni, ha nincs saját vevőköröd, hogy kikerülve a láncok közvetítését megkapd érte a normális árat. Viszont amikor próbálkoztam, sosem toltam a sódert, hogy csodacucc, úgy ajánlottam, hogy öt fürj tojás megfelel egy rendes tojásnak, akkoriban volt egy lej egy tyúk tojás, én öt fürj tojást ajánlottam egy lejért, azaz húsz bani jutott egy tojásra, olyan körülményekben, hogy egy tojásra 13 bani volt a táp kiadás.
Viszont esetemben az egzotikum nem vált be, a nagy kajások, akikre számítottam, nem hagyták a megszokott élelem alapjaikat, meg sem kóstolták az ingyen adott kezdőcsomagomat. Gyakorlatilag idegenkedett mindenki a pettyes tojásoktól.
Megjegyzem, néhány fürj tartó meglátogatta fürj farmocskámat és ette őket a penész, hogy milyen szépek a madaraim és milyen jól vannak.
Természetesen a költésbe is beletanultam, jó pár fürj generáció a farmocskámban kelt ki, nőtt fel. Persze mindig hoztam friss kakasokat, hogy ne keveredjenek a családok.
Hogy most a fürj tojásnak mennyire jók vagy nem jók az értékeik és miféle betegségekre jók vagy sem, sosem tudtam kideríteni.
Azt tudom, hogy mikor lefőztünk egyszerre száz tojást, esténként leültünk az asztalhoz, és amíg mindenikünk pucolgattuk a tojásokat és eszegettük, együtt volt a család és közben beszélgettünk. Szerintem ez volt az egészség hozama ránk nézve.
Minden esetre, ha jól ki van gondolva a fürj farm, nem nagyzolok, nem túlzok, de 200 madárra nem kell többet foglalkozni, mint napi 10 perc! Ilyen szempontból megéri tartani őket, de piacra nem érdemes.
Azért álltam le a fürj tartással, mert nem ölök állatot, viszont több száz madárnál egy idő után elengedhetetlen a vágás, és nem találtam senkit aki vállalkozott volna rá, akár úgy is, hogy fele fele a zsákmány.
Én hiszem, hogy a cikkírónak igaza van, igaz, sosem volt gusztusom nyersen meginni a tojást, nem tudok beszámolni cukorérték esésekről, de azt tudom, hogy gyógyszer nélkül nincs az az étel, amitől normalizálódjon valamennyire a cukrom.
De attól függetlenül, aki szárnyast akar tartani kis helyen kevés babrálással, ajánlom a fürjezést. Kiváló foglalkozás, ami nyugtat is egyben. És valóban, sokkal finomabb a tojása, mint a tyúknak. Ezt határozottan állítom. Mióta nincs fürjünk, alig eszünk tojást. Ezért akarom ezt újra átgondolni.
