Jézus szekta

 

Végig néztem ezt az Osho gurus dokumentum filmet, és kikérem magamnak, ha gondolati megközelítéseimet bárki elfogultnak nevezi. Ez a pali egy piaci tróger, a háttér szervezői bagázsa egy rakás érzéktelen, a társadalomra nézve mihaszna, rüh, semmittevő bandita társaság, a szekta tagjai meg notórius munkakerülők, a milliárdos finanszírozóik meg szó szerint idióták, akik istenverte sorsuk miatt vagyonokhoz jutottak (természetesen túlórák révén).

És ennek a trógernek a könyvei a mai napig milliószám futnak, a sok marha veszi, olvassa és rajong, a szekta bázisában meg köszönik szépen jól élnek.

Sokat gondolkodtam ezen a Jézuson, hogy hamar befejezte földi pályafutását. Beleszületik egy tisztességes családba, ahol talán az ács mesterséggel barátkozott, sosem lehet megtudni, miféle ács volt, olcsón dolgozott e vagy drágás volt e? Okoskodott e sokat, vagy csak inkább dagonyázott? Érdekelne miféle szerszámai lehettek?

Ezzel szemben ma azt látom, hogy az ácsságáról semmi nincs, viszont olyan díszes munkaköpenyekben járnak le s fel az isteni helytartók, hogy a kelmegyártók és a varró deákok csak úgy mereszthetnék szemeiket az öltéseken. Százezerszeresen nagyobb szektát fabrikáltak Jézusra hivatkozva az Oshos csávók, mint az Osho banda, avagy mint a pénznek bankokat az uzsorások.

Csak így elgondoltam, hogy mi lett volna, ha Jézus is megadta volna azt ami a császáré? A papoknak meg azt ami a papoké? Mit csinálna ma? Elfogadná a transzhumanizmust a másik orcájára? Jó lett volna szerintem, hogy a kép teljes legyen, a hegyi beszédnek valami konkrét lecsapódása is legyen, ne csak ilyen szentbeszéd, amit a köntösemberek, az ápolt körműek könnyen átértelmeznek és pénzzé váltják, hogy leélje becsülettel életét, és ne váljon kereszthalál által mártírrá, hanem lett volna életmártír, küzdve a piaci árakkal, az adó behajtókkal, három gyerekkel, aki három fele néz, egy feleséggel, aki közben rájön, hogy inkább férfi szeretne lenni, és szembesülni a tanítványokkal, akik lelúzerezvén őt, elhagyják. Elnézni, amint Péter alkoholistává válik. Nem lenne Pál, aki meggondolja magát ukmukkfukk. Mert így Jézus, ahogy az életben milliárdnyi Jézus eltűnik a névtelenségben, eltűnt volna örökre. Nem lett volna se isten, se hit, se bősz kereszténység.

De azért szép lett volna látni, amint Jézus igaz ácsként megállja a helyét, amint vinné hátán a köteg sipkát a farizeus padlóját beszegni, az meg felülről kezelvén csicskásnak nézvén alkudozna vele és nevetne a hegyi beszédein, mondván: na te Jézus, hogy is van azzal a te isteneddel? És Jézus megtörölvén homlokán a cukorzsírtól tele izzadságát, melyeket a legyek előszeretettel szívják, két szusszanás közt inkább sóhajtana egyet, semmint magyarázkodna a farizeusnak, hallgatna inkább mint Jézus Pilátus előtt.

Hát igen, ezt a Jézusképet soha nem fogjuk megkapni.

Inkább szeretnénk elhinni, hogy Isten egy mennyei űrbázisból küldözgeti emilen a szekvenálható életkódokat, és ha nem is gyík, de mindenképpen egy tökéletesebb életformai alakban uralkodik ott fenn valahol. Nekünk meg egy kicsit kell csak deszkurkálódni itt amíg valamilyen kín közt kinyuvadunk, még arról az osztályrészről is lemondván, hogy legalább mi egy páran valamiféle empátiásan nézzünk egymásra, ne mint valami ehető prédára.

Tehát Jézus is egy Oshoként van jelen a világban, csak nem igazán köthető hozzá szexorgia meg drog. De a márkanév gyakorlóiért nem vállalok erkölcsi felelősséget.

Elnéztem, hogy mennyire semmi közünk nincs egymáshoz, nekünk embereknek.

Jött a kamionos, semmi közünk egymáshoz. Káromkodott, lekötötte az árút és elment. Zsüliennel semmi közünk egymáshoz. A munkatársaimmal semmi közünk egymáshoz. Mindenki végzi dolgát, megy, jön, de semmi közünk egymáshoz. Mint két hangya, mely egymás mellett elmegy és basznak egymásra. Ha egyik beleragad valami szarba, a többi átmászik rajta, de jó, hogy az a fasz beleragadt. Kötelesség tudat, minimál eleget tevő szkill, itt-ott nyomai fellelhetők, de az igazi megértés, hogy valaki egy lágy ronggyal megtörölje izzadságodat, az már nem emberi. Emberi fasznak lenni, az az igazi emberség. Ebbe kell nekem is valahogy beöltözni, mert elvérzek ha nem.

Szinte szeretném, hogy pozitív legyen a mai kovid tesztem, hogy legyen egy olyan: Ember tervez, Isten végez. De attól félek ez az isteni kódban sem olyan egyszerű. Kétségek közt kell őrjöngeni és végtelenig, unos-untalanig kell szívni és hinni, hogy jó lesz. Hogy egyszer jól kinyuvadunk.

De megígértem magamnak: ha túlélem, és hazajövök, bezárkózom.

Nekiállok fiókokat csinálni és kiteszem az ajtó elé. Nekiállok széket csinálni és kiteszem az ajtó elé.

Kitervezek és megalkotok egy rönkvágó czirkulát, és elkezdek tűzifát nyisszenteni. Kimentem ami jó, a többi majd tüzelőnek.

Viharok közt

 

Három hónapja az első nyugodtabb reggele.

De holnaptól jön a projekt második fele, utazás Andorrába, illetve az ottani munka. Zsülien szerint egy hónap, szerintem kettő. A munkások szeretnének hinni Zsüliennek, egy hónapra készülnek. Én mondtam, rendben, majd maradok én többet.

A tegnap csúnyán összementem ezzel a Zsüliennel, kihúzta az utolsó gyufát a csomagból. Szabályosan kiprovokálta belőlem.

És ezzel teljesen hátat fordítok a rendeléses munkának. Ezt lezárom, és puszi pá.

Elegem van a dilettáns fővállalkozokból, mérnökökből, üzérkedőkből, volt kommunistákból, új kapitalistákból, kétbalkezes munkásokból, fantáziátlan kliensekből, akik azt hiszik egy termék vagyok a leárazott polcokon csupán azért, mert alázatos és hajtható vagyok.

Az emberek, és sajnos kivétel nincs, mind egy valamilyenokbólönműködő bioszerszámként kezelnek, amit megvehetnek egy Lidl polcon leárazottként.

Az utóbbi három hónapban masszívan megkaptam, hogy mit jelent amikor kizárólag mindenki csak annyit tesz arrébb, mint ami meg van fizetve, utána megáll a levegőben szerszám, csavar, fa. Tőlem viszont elvárják, tágra nyilt szemekkel, hogy megszakadjak, miközben nekidölve valaminek nézik amint szakadok. Ez rendjén is van, de akkor honnan az az elvárás, hogy felettébb empatikus legyek bárkivel szemben és ne az adok-kapok értelmében cselekedjek?

Amíg az ember libeg a relatív világban, olyan mintha lassítottan mozogna minden, még az agy is, van az egésznek egy flow érzése a lelkek egységének, de amikor szembesül egy szoros helyzetben a környezettel, rájön, hogy ez nem egy szimbiózisos biotér, ahol a lelkek rezonálnak, hanem az önnön érdekek kőkemény kikövetelése, azaz ez lehet a talibán kapitalizmus. És ez kiszökik a mennyről alászált angyalból is.

Én ebben egyértelműen az áldozat vagyok. Belementem mint egér a csapdába. A csali az emberség, a megértés, az oszd meg a két ingből egyet azzal akinek nincs, erre rám baszódott a csapda vasa.

Na, a Muzsinak ez volt a diplóma munkája: vége az emberségnek. Az emberiség leszerepelt előttem. Többet nem keresem emberek társaságát. Túl nagy árat fizetek azért, hogy kisujját felemelve átvegye bárki, amit adok.

Menjen mindenki a kurva anyja picsájába.

Ha ennek vége, beállok remetének a pajtámba, és mindenki bassza meg.

A másik, elmondom, hogy látom a közeljövőt. Elmondom, mert lehet, hogy karácsonyig nem lesz több bejegyzés. Nem tudom, lesz e internetem Andorrában? Viszem a kőkorszaki laptopocskámat, ami már csak táppal megy, mert az aksinak vége rég. Külső billentyűzettel és egérrel használom, mert nem tudom megszokni azt a kis munkafelületet. Nincs wifi cucca, azaz van, de csak addig működött, amíg a vodafone kártyájával használtam. Valamiért külső meghajtóval sem megy, nincs idegem szarozni vele. Azért viszem, hogy amiket filmezek le tudjam tölteni, ürítsem a telefont.

Nos, az utóbbi időkben Bukovinszki Gergely Szkeptikus kerekasztal videóit nézem, hallgatom. Szeretem ahogy dokumentálja állításait. Nagyjábol a legtöbb dologban egyetértek vele, a főbb vonalakon mindenképp.

Puzsérről, meg az „Apu”-ról lemondtam. Jópofák voltak, de már csak a fejvadászat maradt nekik, kaszálják azokat, akik még nem ismerik őket. Komolyabb témába nem nyúlnak, valahogy a Hamvas idézetekből elegem van. Elmennek a kovid mellett, mint egy gyorsvonat a csarnokom mellett, még füttyenteni sem füttyentenek. A szélsőséges megmondásnak azt a válfaját használják, ami nem árt senkinek, legfeljebb egy kocsma szintű röhögés lesz belőle. Sőt, ha jól belegondolok, az egész szennyes celebvilág sokkal több helyre is elkerült, mintha békén hagyták volna. Eddig azt sem tudtam ki az a Berki, most már általuk tudom. Rájöttem, hogy a Puzsérék nem nekem csinálnak tartalmakat, hanem a sok marhának, azoknak viszont hiába szidod a Berkizmust. A berkik berkik for ever.

Sajnos a szebb beszédű professzorokhoz sincs türelmem, akik megfetrengik magukat itt is meg ott is, nyájaskodnak itt is meg ott is, a lényeg végül náluk is az, hogy felorbán, legyurcsány, vagy fordítva. Nincs türelmem az akadémikus okosságaikhoz, a csűrés-csavaráshoz.

A digitalizált világ és a kovidba álcázott világpuccs egyértelműen a robot tulajdonosoknak hozta el az idejét. Aki ebben kételkedik, nemsokára nem fog.

A munkabérek elérték azt a szintet, ami innen tovább lefele nyomja az élet szinvonalat. Lassan el lehet kezdeni kidobni a zsákokat a süllyedő hajóból.

Lemegy a munkabér, nő a munka mennyisége. Aki dolgozik, tapasztalja, hogy egyre nagyobb a nyomás: több munka kevesebb pénzért.

A nyugati világban ezt a problémát halasztották a vendég munkások betelepítésével. A wilkommen nem egy Jézusos samaritánius cselekedet volt, hanem a jóléti társadalom utolsó rúgkapálozása. Hogy nem ma, mert holnap, teljesen mindegy. Tény, hogy gyermekeink élete teljesen megváltozik. Öt év múlva tessenek elolvasni mit írtam ide. Ha még meglesz addig ez a blog.

Nem is részletezem a dolgokat, aki valóban kíváncsi mi zajlik, biztos utána nézett, aki meg nem, azzal nem érdemes bajlódni.

Ha valakit érdekel, azt még elmodnom, a megoldás a saját léttér lesz, a saját műhely, saját kert, gyümölcsös. Mondanám, hogy az AI előbb a városokat szállja meg és hajtja uralom alá, de látom, hogy a tehenész és családja egy egy telefonnal a kezükben hajtják a teheneket a mezőn. Bambulnak bele naphosszat. Fut a program azokban az ártatlan, makulátlan ostoba fejekben, mint az áram a napelemben a napsugártól. Itt a biorobot prototípus. Ennek a saját léttér is hiábavaló.

Megoldás: alumínium sapka.

Holnap eldöl, hogy mi lesz. Ha negatív a teszt, megyünk, ha pozitív, nem megyünk.

A lényeg: engem már nem érdekel. Basszák meg.

Hamar bejegyzés

 Tcennyolcadikán pakolunk állítólag, én még vígan nyiszitelem a fát az ablakoknak.

Sok gyors munkát végeztem életemben, de ezt a négy házat ez egy irántam célzott, minden idők csúfságának élem meg, és nem tehetek másként, mint úgy is kezelem.

Kifejező, hogy minden hogy gyorsul, egy frászt fordult vissza önmagába az emberiség, mondtam én, hogy még jobbal levadul, és úgy is lett.

A Sors iróniája lenne, ha indulás előtt a tesztem pozitív lenne, mert akkor két hétre leállna minden.

De kérem a fennvalót, hogy most ne kezdjen el engem Ő is csúfolni, és engedje, hogy kiigyam ezt a poharat végig, és ne pozitiválja most ezt a kurva tesztet.

Zsülien egyre baszogat, hogy oltassam be magam, de ezennel jelzem, hogy másik két társammal együtt teljesen oltás ellenesek vagyunk, mert átlátjuk, hogy itt nem az egészség miatt történik mindez, hanem az új világrend miatt, ami egyébként már élesben megy.

Ha ezt az egészet túlélem, valószínű mindenileg karanténba vonulok a világ elől, hogy hátralevő időmet békésen szenvedjem ki, messze ettől az örültségtől. Nekem a tököm ki van, látom mindenki meg van zakkanva, már senki nem látja az összefüggéseket, még mindig azt hiszik, hogy ide vagy oda kell tartózni.

Nem kell sehova se tartózni, ez az egyetlen igazi ellenállás.

A tüntetések csak arra jók, hogy még több marha elmenjen oltakozni, és érdemleges nem fog változni, csak lehűlnek a kedélyek. Itt egy sokkal mélyebb ellenállást kéne elkezdeni, például kivonulni a fiskális világból. De akik nagy cégeknél dolgoznak, nekik már lehetetlen. Egyrészt hozzászoktak a nagy fizetésekhez, másrészt beidegződött beléjük, hogy nem lennének képesek önállóan vállalkozni. Azaz senki nem vállalná be a sok fizikai munkát kevés lóvéért.

Filmezgettem a ház közben, de többnyire csak frusztráció és káromkodás, nem fogom publikálni. De ha majd kész lesz, csinálok fotókat és fogjátok írni a sok szart, hogy de csodálatos, hogy mágikus vagy, hogy ügyes vagy... holott csak én fogom tudni, hogy mi az igazság.

Elegem van ebből a kínaizgatásból, hogy mindenből a legolcsóbb, a legszarabb, de fújd fel, hogy a fos jól nézzen ki. Elegem van az alulfizetésből, a niggerkedésből, hogy megszakadjak egy icipici plusz miatt.

Na.. csak ennyi röviden.