Jézus szekta

 

Végig néztem ezt az Osho gurus dokumentum filmet, és kikérem magamnak, ha gondolati megközelítéseimet bárki elfogultnak nevezi. Ez a pali egy piaci tróger, a háttér szervezői bagázsa egy rakás érzéktelen, a társadalomra nézve mihaszna, rüh, semmittevő bandita társaság, a szekta tagjai meg notórius munkakerülők, a milliárdos finanszírozóik meg szó szerint idióták, akik istenverte sorsuk miatt vagyonokhoz jutottak (természetesen túlórák révén).

És ennek a trógernek a könyvei a mai napig milliószám futnak, a sok marha veszi, olvassa és rajong, a szekta bázisában meg köszönik szépen jól élnek.

Sokat gondolkodtam ezen a Jézuson, hogy hamar befejezte földi pályafutását. Beleszületik egy tisztességes családba, ahol talán az ács mesterséggel barátkozott, sosem lehet megtudni, miféle ács volt, olcsón dolgozott e vagy drágás volt e? Okoskodott e sokat, vagy csak inkább dagonyázott? Érdekelne miféle szerszámai lehettek?

Ezzel szemben ma azt látom, hogy az ácsságáról semmi nincs, viszont olyan díszes munkaköpenyekben járnak le s fel az isteni helytartók, hogy a kelmegyártók és a varró deákok csak úgy mereszthetnék szemeiket az öltéseken. Százezerszeresen nagyobb szektát fabrikáltak Jézusra hivatkozva az Oshos csávók, mint az Osho banda, avagy mint a pénznek bankokat az uzsorások.

Csak így elgondoltam, hogy mi lett volna, ha Jézus is megadta volna azt ami a császáré? A papoknak meg azt ami a papoké? Mit csinálna ma? Elfogadná a transzhumanizmust a másik orcájára? Jó lett volna szerintem, hogy a kép teljes legyen, a hegyi beszédnek valami konkrét lecsapódása is legyen, ne csak ilyen szentbeszéd, amit a köntösemberek, az ápolt körműek könnyen átértelmeznek és pénzzé váltják, hogy leélje becsülettel életét, és ne váljon kereszthalál által mártírrá, hanem lett volna életmártír, küzdve a piaci árakkal, az adó behajtókkal, három gyerekkel, aki három fele néz, egy feleséggel, aki közben rájön, hogy inkább férfi szeretne lenni, és szembesülni a tanítványokkal, akik lelúzerezvén őt, elhagyják. Elnézni, amint Péter alkoholistává válik. Nem lenne Pál, aki meggondolja magát ukmukkfukk. Mert így Jézus, ahogy az életben milliárdnyi Jézus eltűnik a névtelenségben, eltűnt volna örökre. Nem lett volna se isten, se hit, se bősz kereszténység.

De azért szép lett volna látni, amint Jézus igaz ácsként megállja a helyét, amint vinné hátán a köteg sipkát a farizeus padlóját beszegni, az meg felülről kezelvén csicskásnak nézvén alkudozna vele és nevetne a hegyi beszédein, mondván: na te Jézus, hogy is van azzal a te isteneddel? És Jézus megtörölvén homlokán a cukorzsírtól tele izzadságát, melyeket a legyek előszeretettel szívják, két szusszanás közt inkább sóhajtana egyet, semmint magyarázkodna a farizeusnak, hallgatna inkább mint Jézus Pilátus előtt.

Hát igen, ezt a Jézusképet soha nem fogjuk megkapni.

Inkább szeretnénk elhinni, hogy Isten egy mennyei űrbázisból küldözgeti emilen a szekvenálható életkódokat, és ha nem is gyík, de mindenképpen egy tökéletesebb életformai alakban uralkodik ott fenn valahol. Nekünk meg egy kicsit kell csak deszkurkálódni itt amíg valamilyen kín közt kinyuvadunk, még arról az osztályrészről is lemondván, hogy legalább mi egy páran valamiféle empátiásan nézzünk egymásra, ne mint valami ehető prédára.

Tehát Jézus is egy Oshoként van jelen a világban, csak nem igazán köthető hozzá szexorgia meg drog. De a márkanév gyakorlóiért nem vállalok erkölcsi felelősséget.

Elnéztem, hogy mennyire semmi közünk nincs egymáshoz, nekünk embereknek.

Jött a kamionos, semmi közünk egymáshoz. Káromkodott, lekötötte az árút és elment. Zsüliennel semmi közünk egymáshoz. A munkatársaimmal semmi közünk egymáshoz. Mindenki végzi dolgát, megy, jön, de semmi közünk egymáshoz. Mint két hangya, mely egymás mellett elmegy és basznak egymásra. Ha egyik beleragad valami szarba, a többi átmászik rajta, de jó, hogy az a fasz beleragadt. Kötelesség tudat, minimál eleget tevő szkill, itt-ott nyomai fellelhetők, de az igazi megértés, hogy valaki egy lágy ronggyal megtörölje izzadságodat, az már nem emberi. Emberi fasznak lenni, az az igazi emberség. Ebbe kell nekem is valahogy beöltözni, mert elvérzek ha nem.

Szinte szeretném, hogy pozitív legyen a mai kovid tesztem, hogy legyen egy olyan: Ember tervez, Isten végez. De attól félek ez az isteni kódban sem olyan egyszerű. Kétségek közt kell őrjöngeni és végtelenig, unos-untalanig kell szívni és hinni, hogy jó lesz. Hogy egyszer jól kinyuvadunk.

De megígértem magamnak: ha túlélem, és hazajövök, bezárkózom.

Nekiállok fiókokat csinálni és kiteszem az ajtó elé. Nekiállok széket csinálni és kiteszem az ajtó elé.

Kitervezek és megalkotok egy rönkvágó czirkulát, és elkezdek tűzifát nyisszenteni. Kimentem ami jó, a többi majd tüzelőnek.