Templomban fütyülő

Vagy: barokba néző rusztikus. Fütyül a rusztikus a barokra. Azt mondta a minap egy régi megrendelőm, hogy van neked egy stílusod a fában. Telefonba mondta. Vágtam egy grimaszt hozzá, gondoltam magamban, hej de jó lenne ezt a stílust nekem is megismerni, megérteni. De azt hiszem ez a stílus olyan, amivel apósom szokott szurkálni, hogy az asztalos munkája olyan, amilyennek kijön. Szerintem ebben eltalálta a lényeget.
Minden munka úgy kezdődik, hogy a megrendelő azt mondja, kell nekem ide egy pad. Egy egyszerű pad. Csak semmi flanc. Legyen olcsó. Legyen fából. Olyan színű legyen, mint a többi bútor. Lehet neki tenni karfát is. Hogy néz ki egy pad karfa nélkül? De ide, ahova a pap ül, tegyél még két karfát. És jó lenne kárpitozni valamivel az ülést. Habár a hátát is. Meg a két karfára is jó lenne valami kis kárpit. Tudod, olyan szivaccsal. Csak egyszerűen. Nem kell semmi csicsás dolog ide. De úgy tervezd ki, hogy alája kell szereljük azt a fűtőtestet, hogy télen ne menjen kárba a meleg. Mert eddig a falakat fűtöttük, az ember megfázik a fűtőtest mellett. De ha alulról kapja az ember a meleget, csak nem fázik meg. Azért hagyjál réseket az ülésen. Meglátod, kitalálsz te valami szépet. És akkor mennyi ez?
Elkészítem a rajzokat, általában hamar kirázom őket, mert nincs türelmem babrálni velük. Kiszámolom az árát, amennyit remélem, hogy kifizet. Ennek persze az az előzménye, hogy gyomorból kábé per sacc megérzem, hogy mennyit hajlandó áldozni erre. Ennek a kábépersacc árra gondolok ki egy valamilyen padot, lerajzolom, egy kicsit kiszínezem, észrevettem, hogy hatásosabb, inkább, mint akármilyen 3D animációs programban realisztikusan megrajzolva, - érdekes az mindig elriasztotta a klienseimet, valószínű azt hitték azért drágább lesz, na mindegy, - aztán elmegyek és megmutatom a rajzot.
A munka attól a perctől kezd élni, amikor az előleget leteszik. Egyetlen varázsszava, lényege, motivációja a nekifogásnak, amikor leteszik az előleget. Mert attól a perctől harcolok az elszámolásért. Van értelme élni, reggel felkelni, gondolkodni, a műhelybe bemenni.
Ez a pad nem volt egy akármilyen munka. Sok mindennek meg kellett feleljen. Az egyik legfontosabb eleme, hogy két méter hetven hosszú, alól nem lehetnek kötések a lábak között, mert be kell férjen egy hosszú fűtőtest. 
S akkor az egész munka indul a végártól. Kilencven százalékban mindig megérzem, mennyit áldoznának egy munkára. Ha az ember odafigyel, a beszéd, a mozdulat, elejtett szavak szándékosan vagy nem, elárulja, hogy pontosan mennyit akar erre szánni. Az már nem újdonság nekem, hogy az asztalos munkájára mindig csak valaminek a maradékát tudják szánni. Olyan ez, mint az a reklám, hogy vegyél egy porszívót tőlünk és marad még egy mozijegyre a feleségednek. Na. Ha ennyiből futja, jó, ha nem, akkor lemondunk róla. Ez az én marketingem. Az én piaci szegmensem. Ez a maradék az én tárgetem. Jó ez is nekem. Vannak ennek előnyei is. Nemcsak hátrányai.
Szóval a végárat ketté csapom. Azt is aztán ketté. Ez a végár negyede. Na az a fa ára. Ebből a pénzből kell kihozzam a fát. A másik negyedéből a ragasztót, csavarokat, pácot, lakkot, kárpit anyagot, szivacs, miegymás. A végösszeg másik feléből ki kéne jöjjön a műhely költség, illetve az elkészítés munkadíja, ami az én esetemben a haszon is.
A tervezés alapját mindig az anyag mennyisége, minősége adja meg. Amíg egy munka megkapja végleges formáját, rengeteget rajzolok, agyalok és számolok. Néha napokig forog elmémben a dolog. Persze közben mást csinálok. Aztán egyszer bekattan a megoldás. S akkor következik a rajzolás. Mikor már körvonalazódik bennem a végleges képlet, csak akkor fogok neki egy munkának. Közben alakulhat még a dolog. Ezért az ilyen sziszifuszi munkákat banyásan szoktam csinálni, lépésről lépésre. A végére meg megszületik az, amiről apósom szokott beszélni az asztalosokkal kapcsolatban, hogy „ahogy kijön”
Hát ez így, ahogy kijött. Tetszett a megrendelőnek. Kifizette becsülettel a hátralékot. Majd a továbbiakban is akar rendelni. Egyelőre elhoztam tőle három széket, nézzem át, erősítsem meg őket, miegymás.
Hogy milyen a stílusom? Nem tudom. Nem tudatosan csinálom amit csinálok. Ahogy kijön. Nálam ez jön ki. Szerintem erre mondják, hogy egyszerű asztalos stílus.