Conquest of Paradise

Monastery of La Rabida” leves.
Hozzávalók: egyhetes töltött paprikaleves, melyből a húsgombóc elfogyott, a paprika haját eldobtuk. A megmaradt másfél liter pirospaprika színű lét felfőzzük, majd egy asztalosmaroknyi házi laskát zuttyintunk bele, amit lehetőleg olyan nénik hoztak hálából akiket gyógyszerészek szeretettel és kedvesen szolgáltak ki. Hagyjuk még egy pár percet főni, fél tűzön és kellemes hangerőre erősítjük Vangelis 1492 című albumából a „Monastery of La Rabida” című zenedarabot. A szám vége felé levesszük a fazekat a tűzről és lefedjük, hogy degedjen a laska, amíg ehetővé hűl a leves.
Addig is, amíg hűl a leves, előkészítjük a „City of Israel” eddmegféle másodikat. Azért nem írtam csak eddmeg másodiknak, mert mindenféle eddmeg kajának van rendes neve is, a fiam szerint. Ezt a kaját én „City of Israel” -nek neveztem el, mert még isteni mannának is lehetne nevezni, de alázatos szerénységemből kifolyólag, és ama ősrégi hun virtusból visszafogtam magam, hogy ne lőjek nyilammal tovább, mint a mesterem. Szóval a hozzávalók: három napos túros laska, amibe nem sok túró jutott, ezért nem ette meg senki, továbbá régi szalámivégek, egy pár otthagyott szalonnadarab, egy fél főtt tojás az estétől, három megmaradt katonai, házi tojás, egy fő vöröshagyma, olaj, kis só, és kecsup. Elkészítéséhez nem kell különösebb szaktudás, olyan az egész, mint egy beképzelt rántotta. A rántottás tepsibe egy kis olajat öntünk, belevágjuk olyan apróra a szalonnát, szalámivégeket, amilyenre tetszik nekünk, nem ajánlom nagyon apróra, mert összezsugorodik a sütéstől, ott né, másfél szer másfél centire, és kábé egy centis vastagra. Aztán a vöröshagymát is szépen, gyorsan mint az a főzős srác a tévéből felvágjuk, pák-pák-pák és bele a forró olajba, hadd sercegjen a buli. Ne felejtsük el a zenét bekapcsolni. Közben szólnia kell a jó Vangelis zenének. Része a misztikumnak. A szertartásnak. Na. Közben a fent említett túróhiányos túros laskába beöntjük a három tojást, vigyázat, nem összekeverve, hanem ahogy feltörjük a tojásokat, úgy ráengedjük a túróhiányos túrólaskára, egy pici sót szórunk rá, majd szépen egy fakanállal összekeverjük. Nem kell agyon keverni. Amíg kap az egész egy szép sárga színt. Aztán bele az egészet a sercegő olajba. Mondtam, olyan az egész, mint egy beképzelt rántotta.
Kenyér nélkül ehető, tetszés szerint kecsuppal tunningolható, ajánlatos kevesebbet tenni a megsült kajára, mint az ember kívánná, mert nem szabad elfelejteni, hogy kevés benne a túró.
A leves tálalásakor egy fél kanálnyi tejföl sem ártana bele.
Én mondom, mennyei kaja ez. Úgy érzi magát az ember, mintha meghódította volna a Paradicsomot.
Pláne, ha minden pénzét elvitte az autó önindítójának javítása.