Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Isten mint kulturális szoftver


Az igazság az, legalábbis részemről, hogy nekem mindig konkrétumok kellettek. Hogy itt a blogomon mindenféléről agyalok, az azért van, mert keresem a szoftot, programot, vagy ha úgy érthetőbb, a lelki muníciót a mindennapi konkrétumokhoz.
Nekem sosem voltak elegek azok a magyarázatok, hogy Isten benne van mindenben, energia és szeretet formájában. Bassza meg! Vagy van Isten konkrétan, vagy nincs! (?).
Ezek a neospirituális infantilis ezomagyarázatok, miszerint az ember boldogsága semmiképp sem kereshető egy másik ember boldogságában... ezek szerintem akkora baromságok, mint a hétszentség. Itt a nagyságára értem, nem a lényegére.
Hogy a francba ne keressük mi a másikban a boldogságot? Mi a francba keressük? Én valamikor teljesen meg voltam győződve arról (manapság kezdek meggyőződéseimben kételkedni), hogy két ember egymásra talál és így történik meg az isteni találkozás. Mert ahol ketten az én nevemben... én ezt halál komolyra vettem, hogy nemcsak az imaóra ideje alatt értendő, hanem az élet minden percében.
A mindennapok konkrét cselekvéseihez nekem igenis konkrét lelki vonalak kellenek, nem filozófikus kivetítések az általános emberi erkölcsi normákról, melyeket kvázi Jézusnak kereszteltünk, egy kreált szellemiségpakk az evolúció folyamán. Bónuszba a pikkely levedlése után rögtön.

Én még életben találkoztam olyan épelméjű, egyenes karakterű emberekkel, aki hittek egy fizikális Istenben, vallták, hogy voltak lelki megvilágosodásaik, hitték Jézus krisztus konkrét létezését és feltámadását. Ma, teljes megrémültömben, mint aki valamikor kómába estem és újra felébredtem egy olyan világba, ahol ezek az emberek már nem léteznek, sőt nem is léteztek. Ma már a vallás is játszi könnyedséggel jelenti ki, hogy ugyanmár, aztata Jézust nem úgy kell értelmezni. A Hit az egy lelki vágynak a projekciója, a Biblia semmiképp nem érthető szóról szóra, Isten nem létezik egy szakállas öreg bácsi formájában, Jézus sem az, mint aminek hisszük, hanem egy egyetemes emberi konszenzus, erkölcsi norma alapú megállapodás, a túlélés érdekében.

És fura mód, valahogy ez a keresd magadban a boldogságot filozófia kéz a kézben jár az Isten tagadásával. Noha pacifista arca van ennek az eszmedivatnak, úgy látszik, hogy a magány úgy jó és elfogadható, ha az teljes. Ez az ember aki ezt vallja, általában (elfogult megfigyelésem szerint) az, aki kényelmi okokból nem akar olyan társat, akiért mondjuk ki: élni érdemes. Ez azt mondja, hogy önmagadért érdemes élni. Naná, hogy ebbe a képbe Jézus sehogy sem fér, mert Ő pont az ellenkezőjét mondja: Másért érdemes élni. Mint Ő teszi.
Magamért nem értem, mi értelme élni? Magamat kiszolgálni, magamat szeretni, ez lenne az emberi boldogság?

Szóval, én kezdem elveszteni ezt a kollektív lelkiséget. Nem érzem az élet vibrálását. Hangyák jönnek mennek, hoznak visznek, valami Anyatermészet törvénye szerint és kurvára boldogok önmagukban. Boldogok, amikor megvehetnek egy új kütyüt, egy új ruhát, egy hetes döglést valami mesés tájon. Boldogok, hogy nem kell gondját viseljék senkinek, magukon kívül. Élettársat szereznek maguknak, a maguk örömére, nem a másik örömére. Úgy néznek egymásra a felek, hogy na te mit tudsz nekem adni? Fel sem merül a kérdés, hogy én mivel tehetlek téged boldoggá?
Az egésznek van egy ilyen álboldogság aurája és úgy hazudik mindenki, hogy ez a hazugság igazsággá konvertálódik. Mint mikor bemeszesedik a korom a kályha levegő réseibe, és nem tud emiatt levegőhöz jutnia a lángnak... csak a nagy füst, semmi láng.

Azért fejtegetem ezt, mert nekem nem elég, hogy Isten itt is ott is egy piczit, egy kulturális ideaként van jelen. Döntsük el. Van Isten vagy nincs Isten? Van Jézus vagy nincs Jézus? Ne mind álszenteljük itt ezeket a globális erkölcsösségeket.

Kíváncsi lennék, Dumas hogy fejezte volna be a Monte Cristo grófja regényét, ha nem találja meg a csávó a mesés kincset, és úgy szakadtan állt volna a csudaszép Mercedes elé? És ez állítólag még az az idő volt, amikor még hittek az egymásbani boldogságban... De lehet ez is csak egy legenda. Egy nosztalgikus visszagondolás egy sosem létezett világról, egy sosem létezett Isten világában.

És ha az emberiség életében Isten csupán egy fajfenntartó kulturális termék, az első és utolsó olyan lény, melynek hazugság a lételeme. És egyben a legszánalmasabb.
És ha én ezt komolyan veszem, akkor a szánalmasságnak a legalja vagyok...