A
múlt év őszi magyarországi népszavazás brutális kampánya
eszét vette majd minden érző magyarnak. Agresszív, határt nem
ismerő brutalitással gázolt bele minden jó érzésű emberbe,
durván felkavarva azt és gyűlöletre serkentvén, kötelezvén
őket.
Nagyon
fájt nekem, hogy legtöbb és jó ismerősöm mindenféle
megfontolás nélkül belement a játékba, elfogadta a kampány
üzenetét. Elszomorodtam és bánatomban töröltem a facebookról
majd minden ismerősömet, de az a kevés is aki maradt, az is
fertőzve volt. Még nagyobb szomorúság fogott el.
Egy
dolog, hogy egy feltételezett ellenség ellen közösen megkeressük
a küzdelem eszközeit, de más az, amikor egymást tagadjuk ki, mert
nem gyűlölünk eleget. Ez volt a kampány célja, hogy egymást
gyűlölvén megosztódjunk. Zseniális, ördögi terv valósult meg,
ahogy Jézus mondta: tüzet hoznak le az égből. Hát ez az volt,
égi tűz.
Ösztön
szerűen begubóztam, visszahúzódtam a témától. Meg egyébként
is, az utolsó órában felfedezett cukorbajom nyugalomra
kényszerített.
A
tegnap megvolt az utolsó komolyabb vizsgálatom, a doppler vagy mi,
a lényeg, hogy leolvasták a lábaimon az ereket, nincs dugulás,
minden jól működik, a cukorszinthez képest gyakorlatilag
egészséges vagyok, semmim se sérült, és ezt állítólag a sok
munkának köszönhetem, meg annak, hogy nem szivaroztam, nem ittam.
Étkezési szemlélet váltással jóval megnőhet az élethez való
esélyem. Ezen leszek, ez egyszer biztos. Nem azért, mert szarom
össze magam az életért, hanem azért, mert az Élet szép.
Azt
végig éreztem, hogy ebben a migránsozó hadjáratban, a gyűlölet
orgiája ellen valamit tennem kéne, ha nem más, véleményemet
hallatni. Mert a sok kicsi ellen vélemény is összegyűlhet egy
adott pillanatban. De őszintén megvallom, nálam okosabb emberek
véleményét pillanatok alatt szétrágták a belőtt gyűlölködők.
Értelmetlen, alaptalan, általam is hallatlan trágár
kifejezésekkel illettek bárkit, aki a gyűlölet ellen valamit is
felhozott. Értelmetlen harcokra viszont én nem leszek hajlandó
sosem. Meg a gyűlölet ellenzői csupán szabadság jogokra meg
ilyen eszmékre hivatkoztak, semmiféle megoldást a kialakult világ
helyzetre nem hoztak, de még gondolatban sem tettek semmit az
asztalra. Kialakult egy pro nyugat illetve nyugat ellenes elvi
háború, melyben a gyűlölködés eszközeivel, vakon csapták,
csapják egymást.
Egy
két barát, ismerős figyelembe vétele viszont érdekes számomra,
nem hagynám ki életemből őket, gondoltam megpróbálom
szeretettel véleményemet kinyilvánítani nekik. Nektek.
Én
úgy látom, hogy az iszlám népek felsőbbrendű elhivatottság
érzelmük nem mai eredetű. Mióta a Világ s hét nap, még egymást
is kaszabolták, versengvén, hogy ki a hűbb iszlám. Ez a beteges
vallásoskodás, a mindenkori báránybőrbe bújt farkaskodás, a
keresztény vallásban is ott van. Igaz, sokkal fifikásabban,
kigondoltabban, rafináltabban. De minden intézményes vallás
mögött ott a hatalomra éhes rabló banda. Az alakuló vallásokban
meg ott vannak a kis utcai csirkefogók, akik ígéretes jövő elé
néznek. Mert a vallás az egy fene nagy eszköz az emberek
butítására, félelem keltésére és rettegésben tartására.
Kaszálja áldozatait mint mikor a friss füvet kaszálják a
barmoknak.
Ezeknek
nincs semmi közük a Világ eredetéhez, netán egy Teremtő
Istenhez, ezek mind mind plagizálják a témát, ha tetszik tüzet
hoznak le az égből, ha van olyan, hogy Isten, akkor nevét hamisan
felvéve úgymond csodákat művelnek az embereken. Sarlatánok.
Az
iszlám vallású emberek Európába történő migrációja sem mai
eredetű. Nem most hirtelen lepte be Európát az iszlám. Nem az a
két millió menekülő iszlám jelenti Európa fenyegetettségét.
Csak a most felturbózott kampányáldozat szemében tűnik ez annak.
Ugye
már gyerekként röhögtünk azon, hogy milyen bénák voltak a
bitang indiánok és milyen hősiesen nyírták őket a derék
tehénpásztorok. Senki nem mondta akkor nekünk, hogy biza az nem
vicc, hanem egy komoly történelmi dráma és szégyen az
emberiségre nézve. Az sem titok, hogy a vallás leple alatt rablás,
fosztogatás és terület hódítás történt a lehető legnagyobb
kegyetlenséggel.
Hogy
a niggerek belepték Amerikát. Tele van mocskos niggerrel, ezt
mondja minden sápadtarcú, kinek jut egy mellénybe való
zsebkendőre. De hogy hatalmas ipar, teljesen legálisan hordta az
afrikai rabszolgákat az új, szabad világba, azon ma sem akad ki
senki. Legfeljebb azt mondjuk Kunta Kinte.
Úgy
mennek gyermekeink külföldre dolgozni, öregotthonba segget
törölni, metro alagsori pizzázóba mosogatni, mintha megfogták
volna az istenek lábait. Úgy küldjük őket oda dolgozni, mintha
meg akarnánk szabadulni tőlük. És akkor egyik ájulásból a
másikba esünk, hogy mindent fontosítanak, eurósítanak, mindent
pénzbe konvertálnak. Igen, mert nem a filharmóniára mentek oda,
hanem rabszolgának. És igen, szánalmas, hogy erre ők nem nagyon
gondolnak. Nem, mert eleve rabszolgáknak neveltük őket. Vallás,
iskola, megfelelési kényszer, korrupció, butaság, hülyeség.
Mind egy csomagban. Ezt adtuk nekik hamuba sült pogácsa helyett.
A
nyugati világ kegyetlensége nem mai eredetű. Állandóan hódított.
Nem elvi eszközökkel, nem a felvilágosítás nyelvén, hanem
erőszakkal. Természet szerűen kapja ezt most vissza. Évtizedek
óta vándorolnak elfoglalt, meghódított területekről mindenféle
népek a nyugati világba érvényesülni. Persze alja munkára.
Kevésből lesz valami, valaki. De az is magától értetődik, hogy
egy adott pillanatban megdől az egyensúly, mert a dölyfös
sápadtarcú azt hiszi ő a kiválasztott faj. Hát nem. A számok
mást mutatnak.
Kérdés
az, hogy erőszakkal mit lehet elérni? Kinyírsz két millió
migránst. Mi lesz a többi tizenkettővel? Persze, hogy felmegy a
kávéjuk és radikalizálódnak. És nem két milliót kell
integrálni, hanem huszonnégy millió eszementtel nézel
farkasszemet.
Mi
a megoldás?
A
megoldás az észhez térés lenne. Lenne!
Szerintem
egyetlen ésszerű megoldás az lenne, hogy tudatosabban éljünk.
Felülről
nem várhatunk szemlélet váltást. A hatalmak mindig is megosztók
maradnak. Csakis a mi kis minden napi ténykedésünk hozhat lényeges
változást. Vásároljunk egymástól, adjunk munkát egymásnak. Ne
vegyünk idegen terméket csak ha feltétlenül szükséges. Ne
adjunk el idegennek földet, házat. Mindenben a mieink legyenek
elsőbbségben.
Lehet
ezt fejleszteni, tovább gondolni, mint ahogy sokan már nemcsak
gondolkodunk rajta, hanem teszünk is.
Egyelőre
nem úgy néz ki, hogy a migráció minket, balkáni országokat vett
volna célba. Nekünk még esélyünk lenne megerősödni, hogy ne
legyen szükségünk rájuk. A nyugati világ sajnos nem tud létezni
nélkülük. Ne menjek messze, egyik ismerősöm belefáradt a
vállalkozásába, elment Angliába busz sofőrnek. Mondja, hogy
egyszerre kétszáz románt rekrutáltak egy négyszáz buszos parkba
Londonba. Kérdem én, az az angol vagy mindenféle keverék, hogy
bízza gyermeke életét egy román buszsofőrre, akiről nem tud
semmit? És még csak vitatkoznak a brexitről!
Na
ez a tragédia. Amikor pár font megsporlásáért te hozod az
idegent. Hát ne csodálkozz, amikor két hónap után a román
teljesen otthon érzi magát Londonban és elkezdi verni az asztalt
jogaiért. És verni fogja tizenöt év múlva is, mikor háza lesz
egy külvárosi lebujban, de személyi igazolványát még mindig
őshazájába tér megújítani.
Kiment
az ismerős, ősrégi mádzsár szekler magyarba. Két hónap után
elkezdte szidni Gyurcsánt, mint aki Budapesten született volna és
felvette a budapesti cöcö hangstílust. Két hónap után. Miről
beszélünk?
Kiment
a semmirevaló, két hónap után Berlinből ír a facebookra, hogy
mocskos migránsok. Mint ősrégi fajtiszta német.
Kimegy
három gyerekkel, kapja a gyereksegélyt, kimegy utána a fél
Korond, élnek a gyermek segélyből mint itthon a cigány, és üzen
haza, hogy geci magyar az aki nem migránsozik. Kik beszélnek? Akik
harminc lejért le akartak szopni itthon? (oké...ezt nem kellett
volna, de tény.)
És
eközben itthon kihalnak az öregek, mások semmiért elviszik a
földeket, házakat, szaporább népek átveszik a helyeinket. Ez a
valóság és semmi más.
Ha
nem e téma körül járnak az agytekervényeink, csak egyre lejjebb
és lejjebb süllyedünk. Én úgy látom, hogy nagyon a béka segge
alá kerültünk.
Esztelenül
gyűlölködünk csupán a gyűlölet kedvéért. Nekünk most nem ez
a dolgunk. Határozottan nem ez! Szeretetre vagyunk szetálva,
végtelenül és szenvedélyesen tudunk szeretni, forduljunk egymás
felé, adjunk utat az alkotásnak, az örömnek, és a világ bassza
meg azt amit főzött, a világ problémáit ne importáljuk haza,
mert se ingünk, se gatyánk. De ha sokat vacillálunk és hagyjuk
hogy bűvöletével magáévá tegyen, rámegy ingünk is gatyánk
is, meg még annak is az emléke, hogy volt egy ingünk és gatyánk.