Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Bio rehab projekt


Jobban a felszínre kerültek a tulipánjaim, kicsit jobban szemügyre vehettem őket. Nézhetem őket, jól elhanyagoltam szegényeket. Vannak részek, ahonnan teljesen eltűntek a tulipánok. A vásárolt hagymákkal az a baj, hogy első évben szabályosan felrobbannak. Eszméletlen gyönyörű virágot hoznak, húsos levelekkel. Aztán a következő évben, ha kitelel a földben, gyengébbet hoz, és mind így. Fura.
Sajnálom, hogy kísérletezek a növényeimmel, de hozzá nem értésemből eredendően teszem ezt. Internetes keresésemben eszembe sem jut úgy keresni, hogy miért halnak ki a földben hagyott hagymák. Mert évek kellenek, amíg észreveszem a jelenséget. Pár éve virágozok, rengeteg mulasztást és hibát követtem el. A csúcs eddig a 400 kardvirág kipusztulása, kizárólag a saját hibámból. Ősszel törvényszerűen ki kell ásni a földből őket, nem telelnek ki! Valójában ki akartam őket ásni, de nem volt mikor. Ez pont az az idő volt, amikor már nem lehetett senkit ilyen munkára bírni, a műhelyben is egyedül maradtam. Ez volt már két-három éve.
A jácintokkal ugyanez a helyzet. Nagyon kevés fajta és nagyon kedvező, szellős, jó vízelvezető földben tudnak telelni. Elrohadnak szabályosan. Ezért mindig kiásom őket, rögtön elvirágzás után, mihelyt a levelei elkezdenek kókadni. Ha sokat téblábolok vele, és komolyabb esőzések vannak, elrohadnak. Főleg az újan vásárolt hagymák. A honosodott hagyma ha kiásom időben, ősszel visszaültetve, tavaszra szépen hoz. A bolti hagyma első virágzás után összeesik, kell neki egy-két év normális, bio körülmény, hogy megerősödjön. Valószínű doppingolják a növényt valamivel, hogy az eladás pillanatában dagadjon az élettől. Minden ilyen vásárolt hagymát meg kellett mentenem. De aztán ha vigyázok rá, két-három év után megerősödik, és szaporodni is képes.
A tulipán hagymákat nem ástam ki már vagy négy éve. Meg is látszik az eredménye. Jó nagy foltokban hiányzanak, ritka fajok, teljesen eltűntek. Amelyek megvannak már több éve, és volt idő, amikor rendszeresen kiástam őket nyáron, azok jobban bírják. Persze azok a vegyes fajok. Sárgák, pirosak, s ilyenek, azok nagyon rezisztensek. Mondjuk a papagájért nem voltam oda, de volt egy bordó tulipánom, meg egy krémes fehér, meg egy hófehér, gyönyörű, szolid, közepes méretű virággal, kedvencem volt. Valójában mindegyik kedvencem, de a gyengébbekre mindig többet figyeltem. Most kiderült, nem eleget.
Idén kiásom az egész virágoskertet. A nárciszokból keveset meghagyok, van vagy három félém, mindegyikből meghagyok párat. Valamennyi tulipánt meghagyok, inkább a kisebbeket, a jácintokat mind meghagyom, mert azzal van nekem egy kis problémám, meg akarom érteni őket. Vettem pár kardvirág hagymát is, újból elkezdem. De mindent kisebb felületen, hogy legyen hozzá energiám. A nagyobb hagymákat meg elcserélem vagy eladom. Többet ingyen nem adok senkinek semmit. Nem értékelik.
Hosszas töprengés eredményeképp kitaláltam, hogy vendégereszt csinálok. Minden áron fel kell fogjak némi esővizet, mert nincs más módom az öntözésre. A kutamban vészesen kevés a víz, két ágyás után lemerül. A tetőm viszont hét méter magasan van. Oda fel nem mászok, mesterembereket most nincs miből fizetnem. Erre azt gondoltam ki, egyszerre két legyet is ütve, hogy félmagasságban, három méterre, nyolc méter hosszan vendégereszt szerelek, és azzal felfogom a tetőről alápotyogó esővizet. Meg is vettem a csatornázathoz szükséges dolgokat, a fa szerkezet meg is van már, mind ilyen használt anyagokból, volt megmaradva ilyen polikarbonát, átlátszó lapom, tulajdonképpen ahhoz mértem a hosszát az eresznek. Van ennek a Lacinak egy 1000 literes tartálya, azt kölcsönkérem tőle a nyárra, idén ki akarom próbálni a vízgyűjtés dolgát. Régi projektem ez, most valamiért rámentem. Hát persze, hisz a kertészkedésnek ez az alapja. Ha jól meg van öntözve a növény, jobban tud védekezni a kártevőkkel szemben is. Sosem értettem azt a paraszt mentalitást, hogy nem kell öntözni a növényt, mert megszokja. Nafene... szegény. Volt olyan, hogy degeszre nőtt a víz a paraszt kútjában és nem öntözött, mert nem. Erre kiszáradt mindene és aszonta, hogy gyenge év volt. Ezt nem értem, de lassan lemondok sokminden nem értéséről.
Az idei kertprojektem a következő: “A kert visszahódítása” címen még februárban elkezdtem ásni azt a hét szer hat méteresnyi helyet, ahol az eper volt pár éven át, és csúnyán melléfogtam vele, mert a sok csigától esélye sem volt beérni a gyümölcsnek. Arra energiám nem volt, hogy foglalkozzak vele. Benőtte a sok fű és gyom, gyakorlatilag egy gyökérréteg volt az egész föld. Na azt kezdtem kitakarítani. Valójában az idők folyamán mindig fizettem valakit, hogy felássa a kertet, mondván az feka munka, más is elvégezheti. Nem felsőbbrendűségből, hanem hogy munkát adjak másnak is. Mert volt idő, amikor napi szinten jöttek munkát kérni. Viszont nem ástak rendesen. Köveket, gyökereket szépen mindent visszaforgattak. Most nem jött senki, hogy kéne munka, ezért nekifogtam én ásni, és rendesebben kitakarítani. Mondják, használjak gyomirtót. Nem akarok.
Nos, ebbe a részbe elültetem a hagymát, salátát, murkot, petrezselymet. Közben nevelem a palántákat a melegágyban: paradicsom, paprika, padlizsán, karfiol, ilyenek, és mire azok kiültethetők, a virágjaim elnyílnak és kiáshatom azokat, helyükbe tudom ültetni őket.
Napi egy óra kert címen kéne műveljem a projektet.
Cél: friss zöldség és szellemi rehabilitáció.
Mert padlón vagyok. Totál.
Ezért nem is írok mostanában.