Elgondolkodtató,
hogy egy ember mitől nevezhető sikeresnek.
Ezzel
a Ceruza kapuval valahogy úgy érzem magam, mint Rowan Atkinson a
Mr. Bean szerepében. Előbb van a Mr. Bean és mögötte van a Rowan
Atkinson, de amire az emberek oda figyelnek, az a Mr. Bean.
Azt
még visszahallottam, hogy ez a Muzsiúr jó asztalos, meg rendes,
meg minden, de így élőben még sosem aratott ekkora sikert egyik
munkám sem, mint ez a Ceruza prazsekt.
Az
emberek jöttek mentek az utcán és alig akadt ember, aki ne
jegyzett volna meg valami vicceset a készülő kapu átalakításról,
de ha csak csendben is elmentek, minimum elmosolyodtak.
Volt
aki kérdezte, hogy csináltam, volt aki nevetett, volt aki
szelfizett a ceruzákkal, még két teljesen bebugyolált arab csaj
is kuncogott a látványon.
Mondhatni
rivalda fényben csillogtam, noha értelmi szerzője nem én voltam,
ez a megrendelő teljes felelőssége, érdeme, sőt amikor ezzel
előállt, konzervatív énem azt mondta, nem fognak ezen kiakadni az
emberek? Akkor azt mondta, nem baj, majd visszaakadnak.
Egyelőre
senki nem akadt ki.
Hirtelen
megnőtt a rollerező gyerekek száma, egy lány feltűnően többször
sétált el előttünk, a turista autók is lelassítottak a
látványtól.
Ilyen
dicséretek hangzottak el, mint: ez igen szakma, nincs ennél jobb
asztalos egész Hunyad megye körzetében... csalódottan részegedtem
Mr. Bean sikerével, hogy a helyzet komikáján keresztül látnak és
valóban meghasadhat bennem a Rowan Atkinson, a kutyát nem érdekli.
Hasonló
élményben volt részem, amikor egyszer úgy alakult, hogy több
éves fa asztalosság után sorozatban ilyen színes pozdorja
bútorokat készítettem. Való igaz, sokkal látványosabbak voltak
azok a dobozok, színeivel, csilivili aggalékaival sokkoló hatást
értek el. Na akkor több régi kliensemtől megkaptam, hogy óriásit
fejlődtem szakmailag. Pedig dehogy, az egész felért egy szakmai
paráználkodással, de mindenki másképp értelmezte ezt.
Félretéve
azt, hogy én mit gondolok magamról, hiába lett amiatt alkoholista
Takács Tamás, mert minden koncerten kérték tőle a „volt egy
fiú és volt egy lányt” és már annyira utálta, hogy egy üveg
vodka kellett annak elénekléséhez, vagy hiába keseredett el
mindannyiszor Varga Miki, ahányszor csak kérték tőle, őt a „Vén
Európa” számmal ismeri mindenki, úgy néz ki, hogy nekem is meg
kellene kapnom az én „Kölyköd voltam” dalomat.
Ez
a ceruza kerítés valamit feltárt bennem. De hogy mit? Még én sem
tudom.
Persze,
ez nem jelenti azt, hogy nosza essek neki a ceruzáknak holnaptól,
mert ezt a szerelést, noha jól megkértem az árát, nem szívesen
ismételném meg minden héten.
Egy
nap csak flexoltam a sok vasat a tűző napon. Másik két nap fúrtam
és csavaroztam egész nap. A tűző napon. Fele időt térdepelve,
hajolva.
Célok
lebegtek előttem: a Tordai lépcsője, a Ceruza kapu, Kati
pincéje... utána irány a CNC gyártás. Ezek hajtottak. Ezek
elvégzése után remélem megalkotni a saját megváltásomat.
(Hacsak nem ez is egy bullsittba folyó projekt lesz).
Az
utóbbi események amik engemet érintőleg zajlottak, rávilágítottak
arra, hogy tetszik, nem tetszik, fel kell tárjam a magam Mr.
Beanjét.
Lehet,
hogy igaza van a kiadónak? Kozmetizálva, a Muskóczi jobban eladná
magát?
 |
| Nagyon fontos előfúráskor, hogy merőleges legyen a csőre, mert ha csak picit is ferde, nehezen fúrja, nem tud bekapni a fúrószár és könnyen törik. Vettem márkás fúrószárat is, meg olcsó gagyit is. Az olcsó gagyi többet tartott. Csak szólok... |
 |
| Az utca végén a dévai vár. Jobbra két ceruza közt a finánc smasszerek. Nincs mitől félnem, mégis megkorgult a gyomrom mikor előttem lelassítottak és leparkoltak. |
 |
| Belülről a kapu. Vigyáztam, hogy a vas szerkezet lehetőleg a ceruzák mögé kerüljön. Emiatt a lécek közti távolság nem egyforma, de szemmel nem érzékelhető. Az átlós kötéseket fából tettem. Arra jók, hogy kifeszítik a szerkezetet. A régi vasak, noha súlyosak voltak, de egyben tartották a lapokat. |
