A nők dolga

Még mindig tabutéma a női egyenjogúság. Szerintem. Mondjuk mi férfiak, hogy megértjük a nők egyenjogúsági vágyaikat, de valójában csak rosszallóan, mint valami eretnekségre tekintünk rájuk. Az én generációm úgy nőtt fel, a szüleinknél azt láttuk, hogy biza a nőnek igen meghatározott szerepe volt a családban. Tetszett, vagy nem nekik, nemigen képzelték el azt, hogy bármit is kommentálhattak volna.
Azt mondják, hogy ez a liberális világ felvitte a nőknek az isten a dolgát.
Hát fel.
Azt mondják, hogy a mai világ nem normális. Hogy valami történt az emberiséggel. S akkor szídja mindenki a kapitalistákat s a liberális világot. De szerintem akik ezeket szídják, tulajdonképpen úgy tekintenek a kapitalista országokra, mint valami fenevadakra, akik az emberiségre tőrnek. Nem látják bennük az embereket, csak valami sejtelmes és gonosz hatalomra gyanakodnak. És ez a gonosz, láthatatlan fenevad pedig a család életére tőr, ott bomlaszt, ahol ér.
Így alakulhatott ki az a mesés képű nosztalgia a régmúlt időkről, ahol minden rózsás volt, a férfi családfő volt, a nő meg hűséges feleség meg egy csomó gyermek anyja, kik valának mint megannyi mennyei ódát zengedező orgonasíp.
Még ma is vannak visszamaradt civilizációk, kik asszonyaikat meg is ölhetik, ha úgy van kedvük, és teljesen helyén valónak tartják, a nő alárendeltségét.

Mi volt, hogy van, nem látom át teljesen, viszont vannak észrevételeim.
Bizonyára szintet lépett az ember a liberális nézeteivel. Végül is Jézus volt az egyik úttörője a liberális nézetnek. Róla prófétálták, hogy “jer Jeruzsálem leánya, mert jött a te megváltód”. Persze, mikor ilyen olyan érdek megkéri, a teológia mindent ki tud magyarázni, hogy ez a Jeruzsálem leánya nem nőszemélyre vonatkozik, mint ahogy “ha van két inged az egyiket add akinek nincs” se úgy értelmezendő, hogy ha valóban van két inged, egyiket add annak akinek nincs egy se. Én Biblia olvasáskor megkockáztattam mindenféle értelmezés megvilágításában nézni, és nemigen találtam ellentmondást.

Enyhe spekulációval még Pál apostolt is idézhetném, hogy aki eddig nem tette, ne tegye. Mármint a házasságkötést. Mert akkor azt hitte Pál, hogy Jézus bármelyik pillanatban bepattanhat. De mitől nem lehet ez egy prófécia az emberiségre nézve, hogy bizony bizony mondom néktek, ezentúl férfi és nő egyenlő? Mert egyértelmű, hogy Jézus szemében a nő és férfi egyenlő.
Hogy miként tudták eddig megúszni a keresztény vallások Jézus nevét hiába felvéve, gyakorlatilag ízléstelenül plagizálni szavait, és azokat teljesen kifacsarni, nem egészen értem, hacsak nem a keresztények hatalmas táborának a cinkosságával?
Mert pontosan a kereszténység legelvetemültebb fanatikussai hisztiznek, a családra hivatkozva ellenzik a nő különálló státusát.
Holott csak annyit kéne tenni, hogy szeresd mint önmagadat, és akkor meg tudod érteni miért akar szabad lenni.

Hogy a családnak akkor vége. Vajon vége? Vajon nem e az amit családnak neveztek eddig egy férfiui erőszakos, elhallgatott, elszenvedett diktatúra volt?
Olyan értelemben vége a családnak, ahogy eddig volt. De az emberiség sem tud mást tenni, mint előre menni az evolúció fonalán. A férfi kénytelen lesz nemcsak megérteni, elviselni a nő függetlenségét, hanem csodálni a nőben azt, amit a nő a férfiben. Egyenlő partnerként fognak tovább menni.

Ez nem világnézet, hanem szükséglet, melyet húzhatunk, halaszthatunk, de előbb utóbb be kell következnie. Mert szeretet dolga ez is.