Azt
mondják, hogy az illuzionisták elterelik a figyelmet, így
tévesztik meg a bambeszkodókat.
Egyre
inkább gondolom, hogy tetten érem az új világrend
illúziókeltését.
Ez
a jó és a gonosz tudásának fája szerű világkép generálása
például. Hogy folyton választás elé kényszerít a nemtom ki a
nemtom mi.
Érthető,
hogy pénzemberek, kik nem a holnaptól való aggodalom miatt hajtják
a vagyonszerzést, hanem játékból, istenkedésből, cégeken
keresztül manipulálnak. A gazdasági világ templomai a cégek,
ezek a cégek meg különböző szektákként egy istent szolgálnak.
Ezek
a cégek ott vannak mindenhol. Lobbiznak jobbról is balról is.
Ugyanaz a tulaj két cégen keresztül agitál jobbról is balról
is. Egy kézben van az atom energia is, a kőolaj is, meg a szélmalom
is. A benzines autó és a villanyos autó is a kezében van. Ehhez
kétség nem fér.
Amint
a vallások az ökumenia jegyében mind egy istennek szolgálnak, úgy
a pénz útja is mind egy istenhez vezetnek. A vallás és gazdaság
ugyancsak egy kézbe fut. A választás lehetősége, hogy
választhatunk a jó és rossz között, az csak egy illúzió.
Gyakorlatilag
bármit csinálunk, ugyanazt a hatalmat szolgáljuk.
Most,
hogy ez az öregedésem egyértelműsödik a mindenféle fizikai
tünetemmel, fáradtság, egykedvűség, értelmetlenség,
szomorúság, nincs kedvem semmihez, ama négy órás munka műszak
után. Írásaim szanaszét a gépemen, stúdiómban ujjnyi pór,
színes ceruzáim önmagukban bomlanak szét a fiókomban.
Elektronikus projektjeim fa rönkökön vannak, mint egy sosem
restaurált és rozsdázásra ítélt old mobil.
Én
meg az ágyban fetrengek és sorozatokat nézek délután hosszakat.
Ez
kész depresszió.
És
bár kacagnék a sok sületlen favicceken, a sorozatok poénjain,
melyek úgy jönnek becsomagolva, mint valami ártatlan, pajkos
poénok, de úton-útfélen tetten érem az illuzionisták figyelem
elterelését.
A
politikai korrektség egy új erkölcsi normává fejlődött, de
úgy, mint amikor egy vallató orrba-szájba ver, hogy ugye
politikailag korrekt leszel holnaptól? Szádba rágja a hóhér, hogy
mit higgyél és mit valljál. Meggyőz. És felébredsz, hogy a
világ kincséért nem szeretnél senkit megsérteni, így ha bárki
elefántnak gondolja magát, mert megteheti, te hagyod, hogy gondolja
magát elefántnak, még nem is kuncoghatsz a gondolaton.
Szeretném
azt mondani, hogy bezzeg ez a filmipar, hogy a gonosz illuzionisták
a filmeken keresztül “nevelnek” minket minden marhaságra, mert
a filmeken keresztül jut el hozzánk leghamarabb az új világ,
gyűjtőneveként a New Age (de ez sem az aminek látszik) minden
nevelésre kidolgozott kurzusa, de ez sem olyan egyszerű. Mert
lehetnek, mint ahogy mindig is voltak az elnyomó rendszerekben
igazságot megmondó emberek, a film iparban is lehetnek azért
igazság kimondó üzenetek. Viszont, ha egy egy filmbe bepréselődik
egy egy igazságmegmondás, jön a filmkritika és jól megmondja.
Gyakorlatilag lejáratja a film mondanivalóját.
Bennem
most már kialakult egy szűrő rendszer, amiről még nem tudom,
hogy jó e vagy se, mert ugye ezt senkivel nem tudom megbeszélni.
Mindenki túl okos ahhoz, hogy az én szintemen próbálja megérteni
a látszat valóságot. Mindaddig amíg kihagytam Jézust a
világképből, igyekeztem megtalálni az igazságot egyik vagy másik
oldalon, azzal töltve a drága időt, hogy megértsem az érveket,
nem láttam az összefüggéseket. De mivel nagyon belém
programozódott ez a Jézus, mindvégig az agyamban és lelkemben
citerázott hangja, hogy valami nem kóser. Túl egyszerűek, túl
infantilisek az érvek, és bármi ami történik a világban és azt
innen vagy onnan el kellene fogadni, az mind gyűlölet alapú. Tehát
a szűrőm első alaptétele, hogy kiiktatni a gyűlöletet és akkor
haddlám mit kapunk? Melyik nézet ad választ arra, hogy ha van két
inged, az egyiket add annak akinek nincs? Melyik nézet pendül azon
a húron, hogy felebarátodnak azt kívánd, amit magadnak kívánsz?
Hát egyik sem! És innen kéne kiindulni.
A
2019-es Messiás film első látszatra fel tudja rendesen cseszni az
ember agyát. Mi a francot keres egy hindu csávó messiásként? Aki
a börtönben egész nap meditál? Össze vissza beszél Istenről,
az ő elhívatásáról, jól összezavarja a vallásos embereket és
az ateisták figyelmét sem hagyja érdektelenül. A hivatalos
szervek, a CIA meg ezek cégfiókjai (fura mód zömében zsidó
ügynökökből) fogalmazzák meg, miszerint a geopolitika átment a
vallásos területekre és a háborúkat vallásos alapon vívják.
És ezt használja fel a filmkritika alapul, hogy bezzeg a világ egy
új megváltásban reménykedik, és a film ezt az üzenetet hozza.
Hogy a hit, mely bár egy szánalmas, bagatell és lejárt lemez,
mely recsegve szól és már nem élvezhető, de még egy aktív vágy
az emberiségben, egy a szexnél is életbevágóbb szükséglet. És
mert ugyebár az emberi eszmény a politikailag korrektségre
váltotta fel a szeretet himnuszát, még arra is vállalkozik, hogy
a bibliai Jézus státust átadja egy hindu csávónak.
És
ez az a pillanat, ami eszembe juttatta Jézus mondását Jánosról:
Mit látni mentetek a pusztába? Nádszálat e? Puha ruhába öltözött
embert? Prófétát e?..
A
film, minden kritikusi félremotyokálás mellett, erre a kérdésre
választ ad. Nincs olyan, hogy ezeknek az istene, vagy azoknak az
istene. Isten csak egy van. Mit néztek ebben a filmben, hogy egy
hindu megértette Isten szándékát? Történetesen azt, hogy
cselekedje azt amit érez? Mert ez a hindu messiás nem pattog, hogy
ő és Isten egy, mint ahogy Jézus mondta magáról.
Sokszor
felmerül a kérdés a film folyamán, hogy hol van az ember Isten
előtt, és mi a célja az Élettel, mi a feladata az embernek?
Kérdik ezt a messiást, möster, mit tegyünk? Mikor állsz fel egy
kőre és osztod az igét? És visszakérdez: neked mit mondd Isten?
Hulla csend... mert semmit.
Odamegy
egy anyuka a rákos beteg kislányával, csodában reménykedik. Egy
este elmegy mellette a messiás, a csaj iszik valamit egy üvegből,
csak szemez a mösterrel, a möster tesz egy kérdő pillantást,
hogy: igen? De a csaj nem mond semmit. A möster tovább megy. Nem
tipikus? Várjuk a csodát, hogy megszólítson minket Isten, de
legyen szíves lejönni a magasból. Erre mondta Jézus, amikor
hittel furakodott hozzá a beteg ember, hogy a hite gyógyította
meg, nem Ő. Aztán van egy jelenet, amikor az anyuka mégis (jó
későre) megalázkodik és bekopog a Messiáshoz, hogy gyógyítsa
meg a lányát. A pasas beengedi a gyermeket, csak ülnek szemben egy
darabig, nem beszélnek egymáshoz, aztán elküldi a kislányt. A
film vége fele, a kislány meghal. És van még egy két jelenet,
ahol a jó meghal. Szoktuk mondani, hogy mindig a jók mennek el.
Igen, mert azoknak nincs szükségük megváltásra, mert meg vannak
váltva. Nincs szükségük kegyelemre, mert kegyelmezettek. A szülők
persze ezt másképp értelmezik. Miért hagyta, hogy egy ártatlan
gyermek meghaljon? Hát éppen ez az! Mi a francért élek én még?
A kegyelem miatt? Mert szeret engem Isten? Dehogy! Azért, mert még
fingom sincs miért élek. Azt hiszem, hogy Isten azért van, hogy én
legyek. És ez az első hatalmas tévedése az embernek.
A
Messiás film jön egy pár kérdés csomaggal, amire minden ember
válaszolhat a maga módján.
Tényleg
szükség van egy új megváltásra?
Ott
a pusztában azt mondja azoknak, akiket első látszatra
elbolondított, hogy vele tartsanak, hogy felejtsenek el mindent,
amit eddig Istenről tudnak. És kövessék őt.
Ennek
a kijelentésnek az értelmezését szeretném megtudni a film
alkotóitól. Mert érdekes és egyben izgalmas is. Mert tény, hogy
az emberiség félrérti Istent és rosszul hisz benne. Ez a vallások
érdeme főleg. De mi alapon mondja, hogy őt kövessék? Ki Ő? Nem
Isten, mondja is, hogy nem Isten, ő csak azt csinálja, amire Isten
kéri. Tehát ha követendő, akkor nem istenként követendő, hanem
emberként, aki tudja az utat. De az az ember, aki azért ment a
pusztába, hogy csodatevő kegyeit elnyerje, megbotránkozik ezen a
kijelentésen. Mert akkor ez ki? Nem is Isten? Elmarad a
blekkfrájdéj?
Ezt
én is megmondhatom, hogy ideje lenne mindent elfelejteni, amit
Istenről tudunk. De nem kérek senkit fel arra, hogy kövessen, hogy
netán tudnám az utat. Dehogy tudom. Keresem én is.
Szerintem,
aztán tessenek pellengérre állítani, nem fogok ezen vitatkozni, a
Messiás film nagyon is a helyére teszi a dolgokat, hacsak nem puha
ruhába öltözött embert nézni mentünk ki a pusztába, és
tényleg, őszintén keressük Istent. Legyőzvén a PC-nek látszó
dolgokat, én sokat tanultam a filmből. Istennek és Jézusnak meg
az emberiségnek egy olyan oldalát próbálja megfogalmazni, amire
szentségtörésnek számít ma gondolni. De nem az!
Az
új megváltás fogalmát a CIA hozza a filmben, nem a Messiás. A
Messiást értelmező filmkritikusok legyintve gúnyolják az ember
szánalmas hit éhségét. A bagatell területre próbálják vinni
mondanivalóját, de ha az ember rászán pár órát, rájön, hogy
egyáltalán nem bagatell dolgokról beszél, hanem igenis választás
elé teszi az embert, hogy akkor mikor kezdi el komolyan venni a
hitét, és nem csak hókuszpókuszol?
Elolvastam
egy angol, egy román és egy magyar kritikát a filmről, meglepően
kevés találatot ad a gugli, és mivel mondhatni majdnem betűig
azonos a három nyelvű találat, kezd nem is annyira konteonak
tűnni nekem ez a New Age lakberendezés alatt futó szekta irtózatos
nyomulása.
És
apropó lakberendezés. Ha megvesz a gyanútlan ember egy Elle
Decoration féle lakberendező lapot, és mondjuk van harminc év a
háta megett ilyen lakberendezési múlt, nem nehéz rájönni, hogy
a mindenféle divat: öltözködés, lakberendezés, életmód,
hitrendszer, tudat, a Guruk kezeiben vannak, akik diktátor módon
alakítják az úgynevezett trendeket. És nem szükségeltetik
hatalmas képzelőerő ahhoz, hogy ehhez a látszólag ártatlan
fenghshuihoz hozzá kössük a gazdasági, illetve természetesen a
politikai szálakat.
És
itt jön a csavar: A New Age provokál, hogy vitatkozz vele, a saját
területére hív, mert ott könnyebben megitatja veled a bájitalt,
amitől lerészegedsz és onnan tovább piszmoghatod a lencséből a
koszt, hogy mennyire egy elkúrt ember vagy és tudat átültetésre
van szükséged, mert olyan szelencéjét nyitod ki az ismeretnek,
amihez képest a woodoo kutya piculája. Onnan nincs visszaút.
Eszembe
jut megint Jézus: “boldogok akik nem látnak és hisznek.”
Igen,
Isten hit kérdése. Próbálja valaki megmagyarázni Istent és oda
a boldogság.
Istennel
élni olyan, mint a természetben járni és élvezni azt. Lehet
elemezni, kiásni a gyökereket, hogy megértsük mi hogyan lett és
mi értelme, de lehet élvezni is. Ez a hitben járás.