Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Buta monitor megnemértett művész értelmezésében

A meg nem értett művész nem e világi. Keresi a helyét. Nem kapja. Fészkelődése zavarja a nem művészt. Nem érti miért kell annyit fészkelődni, keresni? Mit keres a meg nem értett művész? Mi nem tetszik neki? Mit akar még?
Az egyik azt mondja, hogy határok, törvények vannak.
A másik, a meg nem értett művész pedig azt, hogy nincsenek határok, nincsenek törvények.
Nehéz egyeztetni ezeket a dolgokat.
Kicsit felemelkedni, kicsit alászállni. Legalább megpróbálni.
Néha mindkettőnek fárasztó.

Tudom, hogy megint fel akarom találni a spanyol viaszt. De én is akarom.
Szakmai csoportokban nem lehet ezekről filózni, rögtön ledorongolják a buta embert, a kérdezőt, hogy vannak már bevált dolgok, márkák, ne okoskodjak, mert nem lesz jó.
Tudom, tudom. Nem is vonom kétségbe atyauristenségüket a szakmai csoportok moderátorainak s hű híveinek. De nincsenek ezer euróim a márkás cuccokra. Melyek nem mondom, hogy nem jók, de nekem van már egy ilyen rángatózó tikkem a túldicsért márkás cuccoktól. Borzasztóan ugranak az árak. Biztos van különbség, nem merném tagadni. De ha az ember szembesül a soha nem lesszel vagy a kevéssel is beérivel, egyértelmű, hogy megpróbál valahogy annyira felemelkedni, amennyire le tudna szállni.

Hiába a profi stúdió fülhallgató, a keverés nagyon csaló vele. A szakma is azt mondja, hangfalas monitor az igazi. Na eddig én is eljutottam, megtapasztaltam, hogy bizony ez igaz. Ami a fülesben jól szólt, ládákban lehangolóan másképpen szólt. Mintha más mixet hallgattam volna.
Igenám, de akkor melyik hangfalas monitor a jó? Mert a sima házi hangfalak nem jók...esküsznek a szakik.
S akkor gondolkodtam. Meg olvastam a szakirodalmat, megint gondolkodtam.
Ezer juró körül van a minimál rendszer.
Eszembe jutott valami még a nyolcvanas években olvasott, magyarországi Rádiotechnika lapokból. Hogy akkoriban a profi, old school-os hangmérnökök line-ban keverték a legjobb dalokat. Azaz a keverőből kijövő line jelet sima végfokba vitték és olyan hangládákat hajtottak meg, melyekben semmiféle szűrő nem volt. Furcsa volt nekem ez a cikk, mert ugye egy keverős álma a tízmillió ketyere, szűrő, mégis a cikk érvelése meggyőzött, hogy az öreg rókák, így tudtak egy rendes, mindenhol helyét megálló hangszínt és keverést megteremteni.
Olvasom ezeknek a hikimiki monitoros rendszereknek a technikai részét, hát mindenféle szűrők s ketyerékek szabályozzák a nemtom mit, hogy akkor ez a profizmus kiinduló pontja. Ez viszont pontosan ellent mond a rég olvasott cikkel. És ezen a ponton kezdtem el filózni. Hogy miért tetszik nekem az oldschool megoldás? Persze, mert trotty vagyok én is...lehetne mondani. De nem. Szerintem a sok szűrő az, ami megtéveszti a fület.
Mert van nekem egy, hát aranykorában csúcsnak számító kis lejátszóm, erősítővel, de ez már az a generáció, amely szoftosan adja a hangot, nincs lehetőségem kiiktatni a színező rendszer egyikét sem. Ez is zavar. A ládákban is szűrők “rendezik” a hangszíneket.
Hangszín szoftverek, szűrők okozzák a káoszt és a félrevezetést a mixelésben.
S akkor jön a spanyolviasz.
Kigondoltam, hogy vajon milyen lenne egy buta monitor rendszert csinálni?
Miben kéne ez álljon? Egy sima végfok, színezés nélkül, és egy láda, ugyancsak szűrés nélkül.
Na ezen agyalok már két hónapja.
Jött az alkalom, egy kiszuperált rádiókazettás, melynek a szalagmeghajtó mechanikája taccsra van verve, de kibontva kellemesen csalódtam, hogy noha integrált áramkörös, a színezést nem az Icében oldották meg, hanem egy banális kondi+ellenállásos potméter falszifikálja a jelet, amit ki lehet iktatni.
Továbbá kidobtak egy mélyládát, vizet kapott, feldagadt a ládarész. Szétszedtem (mennyei élvezet) és örömömre két egyforma hangszóró volt benne, olyan labirintusosan építve, ami persze nem basszust adott, hanem döngött. Ez a piaci hangminőség stílus, hallja az ember, hogy döng, azt mondja na ennek van basszusa. De valójában a basszust nem hallani, csak a döngést. Na ezeket a hangszórókat akarom a buta ládába, persze szűrők nélkül. És vannak a rádiókazettás hangszórói is, azokat is bekötöm. Így a mély, közép és magas natúrban kéne adja magát. Legalább is remélem. A mélyek 4 ohmosak, a középmagasok 7 ohmosak. Párhuzamosan kötve 2,6 ohm körül lesznek...hmmm...egy kicsit kevés, de remélem nem tesz kárt a végfokocskában...azért szívósak ezek. Meg aztán nem hangerőre utazok, azért vállalom be ezt a kis végfokot. A kísérlethez mindenképp jó lesz.
Be is kötöttem a rendszert, amint a képen látszik. A ládát is minimálisra fogom csinálni, éppen hogy elférjenek a hangszórók.
Azt remélem ettől a rendszertől, hogy visszaadja a kevert hangszerek hangját és reális hangerejüket, nem fog átverni egy egy hang színe, illetve rögtön kiadja, ha valaminek túl mű színezete van.
A “Cubase” csoport több tagja jelezte, hogy a profi cuccokon kevert nótákat végül az autóban hallgatták vissza és onnan vezették vissza a hibákat. Persze, okoskodtam én, mert az autó hangszóróin nincsenek szűrők általában.
Ami basszus “jól” szól a szobai hifimben, a dobstudió 2x120w-os ládáiban egyáltalán nincs basszus...persze, mert a hifiben döngésként van a basszus. Tehát árnyalatokról van szó, de végzetesek ezek az árnyalatok.
Azért kell nekem ez a buta monitor a stúdiózáshoz, hogy “láthassam” a hangokat.
A hét végére eldől, hogy lesz spanyol viasz vagy se.
Ha nem, hát nem. De meg kell próbálni.
Szerintem.