Tisztelt Tanügyi Miniszter Úr.

Tisztelt Tanügyi Miniszter úr.

Ez úton Önhöz fordulok segítségért. Van nekem egy hétéves kisfiam, aki még nehezen érti, hogyan lehetünk mi magyarok egy román lakta országban? Nem is ez a baj amiért zavarom Önt. Az a mi valós és nagy bajunk, hogy a román irodalom, mint tantárgy, román anyanyelű gyermekeknek volt készítve, nem nekünk magyaroknak, akik valahogy ide csöppentünk ebbe a szép országba. A genetikai kódunkban sem szerepel semmi ami a románsághoz kötődik, ezért nekünk magyar anyanyelűeknek teljesen elölről kell kezdeni a román nyelv megtanulását, mint egy akármilyen más idegen nyelvet. Kérném szépen ezt a dolgot átgondolni ott a miniszterben és ne vegye rossz néven kérésemet. Mi őszintén szeretnénk románul is megtanulni, de a jelenlegi tananyag olyan szintű, hogy feltételezi a román anyanyelvűséget.
Mint olyanhoz írok, akit teljesen megértek, mert sok közös vonásunk van. A minap egy ellenzéki tévéadóban gúnyolták önt, hogy a miniszteri irodája előtt leveszi a cipőjét és papuccsal megy be dolgozni. Ugyanaz a tévéadó azzal is csúfolta Önt, hogy bajosan szerezte meg az érettségi diplomáját. Ebben mi ketten nagyon egyezünk, mert az asztalos műhelyembe én is papuccsal megyek be és az érettségi diplomámat is nagyon nehezen szereztem meg. Úgyhogy szégyellje magát az Antena 3 tévéadó, hogy ilyen csirke, semmi dolgokba kötnek bele. Azt bezzeg nem nézik, hogy mi magyarok hiába szeretnénk beintegrálódni, ha már az első osztályban olyan a tananyag, hogy azt nem tudjuk elsajátítani. Bezzeg az állandó meghívottjuk az a véres szájú Vádim bácsi sem tér ki ezekre a problémákra, van neki valami baja a szármiszedzsetuzával, örökké azt hajtogatja, mint egykori földrajz tanárnőnk, aki valamiért a protuberancia szót mind ismételte nekünk.
Írok a magam nevében, mint mintiai asztalos, mert nem fordulhatok a tanárok felé, az iskola igazgatósága felé, vagy az értelmiségi réteg felé. Mert ugye, nem ők találták ki a román irodalom elemi osztályos tankönyveket. Mit tehetnek ők is, mint csendben leadni azt az anyagot, noha ők is meg vannak győződve, hogy semmi haszna nincs? Ők is emberek, féltik az állásaikat, meg aztán ne felejtsük el miniszter úr, hogy mi akik nehezen szereztük meg az érettségi diplomáinkat, mi már tudjuk, hogy milyen agymosó ez az iskolai rendszer, akiknek könnyű volt megszerezni az érettségi diplomát, azok valószínű már agymosottak. Agymosottan meg könnyű elfogadni egy agymosó iskolai rendszer továbbítását. Azt mondják, hogy ki mint nem vet úgy arat, embert tolláról, madarat barátjáról, és csak rosszabb ne legyen.
Nem írhatok a többi szülő nevében sem, akik nem aggódnak azért, hogy a román irodalom tantárgy ebben a kiadásban elfogadhatatlan, mert ők nem aggódnak az igazi tudásért, ők csak túlélni akarják ezt az életet, meg aztán azoknak aki tömbházban laknak könnyebb, mert a lépcsőházi román gyerekektől valahogy a magyar gyermekek is megtanulják a mánélé románságot, én viszont többre értékelem a román nyelvet, minthogy cigány elemekkel keverjem. Szeretném, ha a fiam az irodalmi románt tanulná meg és nem csak a „böj”, meg „pulá” szót ismerné meg.
Tisztelt Miniszter Úr, nem tudom, más magyar zaklatta e hozzám hasonló problémákért? Ha nem, én nagyon szépen megkérném, gondolják át az elemi román irodalom tankönyveit, dolgozzák át úgy, hogy magyar anyanyelvű gyermekek is könnyen elsajátíthassák a román nyelvet, mert noha megvan hozzá az őszinte hajlam, a ritmus nem követhető. Amint a Szentírásban is írva vagyon: „Lehet a lélek kész, de a test erőtelen.”
Tisztelettel Muzsi Attila a mintiai asztalos.