Bonyolult az emberi sors


Az öregedés felé néző énem azt súgja, hogy be kellene rendezkedni arra az időre, amikor már bármiféle munka kín lesz számomra. És az az idő, ha nagyon őszinte akarok lenni, és egy percre le tudnám állítani lelkiösmeretem zakatolását, itt van!
A hetven éves bácsi fitten szaladgál egész nap, ha rám néz, aszongya: pipogya gyerek. A sovány, egészséges, erőben levő intellektuál sajnálkozva néz rám, és elnézi, ahogy cipelem a bútrát. Csurom vizesen és egyértelműen szenvedve. És lelkemben az van, hogy jogosan állnak így hozzám, hisz egy asztalos vagyok. Az asztalos csinálja csak a dógát. És mikor nem bírja, legyen szíves dőljön ki a járda szélére oszt elviszik kukába. Minek dógozta magát hullára? Degeszre zabálta magát, és a genetikája sem valami kóser. Megmondta ezt nekem már az tanító nénim is. Azt is, hogy semmire se fog jutni ez a lusta, hájas dög.

Elnézem a csendes embereket, nézik mint rohad le a szekrényajtó olcsó butrukon, tehetetlenül állnak két kibaszott 4x17-es csavar előtt, azt behajtani kéne, de kiszakadt a papírból, és kéne neki két kibaszatlan 4x20-as csavar, hogy fogjon még egy pár ajtó nyitást. A kisgyermek ott játszik békésen az ajtó alatt. És várnak rám két-három hónapig, amíg oda jutok. És ha össze is roskadok, nem jutok oda egyhamar.

A felém tanúsított empátiahiány nagyon karizmatikus, bennem is kioltja ezt a hajlamot.
Nem tud a Muzsi mindent megcsinálni ezen a Világon.

Idén a kert bemutatta a klímaváltozás demó verzióját. Virágilag alig hozott valamit, a több ezer nárciszból alig nyílt va húsz. A meggyfáimról -noha permeteztem- alig szedtem valamit. Elrohadt a fán még beérés előtt, vagy kiszáradt, mintha összeaszalódott volna. Barackom ha van kettő a fán. A palántáim kihajtottak, aztán elszáradtak. Ilyet még nem tapasztaltam. Még földet is spécit tettem. Uborkát kétszer ültettem, másodszorra hajtott ki pár, de nem nőnek.
Vettem paradicsom palántát, elültettem, megfogantak. Alig vettem rá magam, hogy karót verjek a földbe s kikötözzem őket. A gyom köszöni szépen, összepaktált a klímaváltozással. Fa méretűre nőnek.
Cézárt már nem bírom fizetni, hogy piszmogja a kertem. Ha azt mondanám neki, jer osztozzunk a terményen, de a munkán is, köszöni szépen, de az neki nem rentábilis. És ő szavazásra jogosult nemcsak papíros, hanem nyugdíjazott dilló. Így sűrűn engedem el, nem ellenkezik, valahogy ő is korrektebbnek érzi, ha számára az Isten imaláncot oszt ki feladatnak, semmint munkát. Nem rossz gyerek ő, nagyon is megvan a magával szembeni önbecsülése, ami belőlem teljességgel hiányzik.
Viszont így a kertem bánja. És ha idén a paradicsommal törődök, az csak azért van, mert nem tudom elviselni, hogy a klíma és a testem velem ellenszegül és áthúzza számításaimat. Ez meg azzal jár, hogy megannyi izzadság közepette, térdepelve babrálom a gyomokat és csipegetem a vadhajtásokat.
Igaz, összesen hat órát töltöttem el a negyvenegy paradicsom palántámmal, de ha ez időben asztaloskodtam volna, vehetnék rá 20 kiló paradicsomot.
Egyértelmű, nekem ez már fáj. És ha a napi (lassan kényszer) munkaidőm 4-5 óra, nagyon oda kell figyeljek, hogy minden minutumja ez időnek pénzt generáljon.

S hát itt a sűrű, kétségbeesett, szánalmas lehetőség variálásaimban, mint megannyi megvilágosodás, mint a fehér galamb szentlelkes alászállása fájós vállamra, jött az az ötletem, hogy belenézzek ebbe a CNC világba. Primitív, gyarló fejemben elgondoltam, ha már élő fekát nem kapni, mi lenne, ha bevezetném a robotot? Aki aztán dolgozik nekem?

Mondom feleségemnek újdonsült ötletemet, erre (jogosan) úgy néz rám, mint egy gyermekgyilkosra. Hogy megin' mi jut eszembe? Hogy az utat három évig fogjuk fizetni.
Pontosan ezért, mondtam, mert ha napi 4-5 órát dolgozom, az nem elég.
Tehát pénz nincs rá. Az ötlet viszont nem rossz.

Ideje töprengek már egy bútorkellék internetes forgalmazáson, onnan kiindulva, hogy ahányszor szükségem lett volna fa alapú bútor díszítő elemre, soha, sehol nem találtam, csupán cégekre, akik esetleg méregdrágán rendelésre csinálnak, több hónapos határidővel. Én arra gondolok, hogy ilyen CNC faragásokat elérhetővé tegyek, rögtöni postázással.
Ehhez kezdetben egy sima cnc routert kéne vennem. Nézegettem, ahhoz, hogy ne éppen játékot vegyek, legalább 2000 eurót kéne rászánjak. És ez még mindig a belépő szint. De pont elég ahhoz, hogy kitanulmányozzam a rendszert, barátkozzam a programmal és megcsináljam az első mintákat, netán piacot építsek.
A lényeg, hogy ezt ülve is végezhetem.
És itt visszaköszönne nekem a több éves 3Dstudio Max bútor tervezésem, ahol 3D-ben elég sokat terveztem. Megalkothatom a saját mintáimat is, noha úgy néz ki, mintákat lehet venni, elég olcsón.

Itt egy percre elszégyelltem magam, mert ha ezelőtt 3-4 éve, ha nem a stúdiómat kezdem el építeni, hanem a CNC-vel foglalkozni, ma lenne egy profi gépem és talán már egy épülőben levő piacom.
De azzal vigasztalom magam, hogy akkor más szinten is mélyen voltam és a stúdióm talán megmentette az életem.
Bonyolult az emberi sors...