Minden okunk megvolt a szomorkodásra, s talán éppen azért apámmal sokat szoktunk álmodozni arról, hogy milyen is lesz az a Mennyország. Anyám hallgatta beletörődéssel, hogy mi miket hordunk össze, aztán ha megelégelte, annyit mondott, hogy na persze, mert az úgy is lesz, ahogy ti gondoljátok.
Tudtuk, hogy valószínű nem úgy lesz, ahogy összehordtuk, talán másképpen lesz, még annál is jobb, hogy mi azt el nem képzelhetjük, csak tükör által homályosan értelmezzük, hisz korlátoltságunkban el nem tudjuk képzelni a korlátlan állapotot.
Nézem a tehenész valahányadik lányát, amint egyik nemrég született pólyás testvérét altatva keblén sétálgat az udvaron és nézegeti a köves utat, amit a múlt évben építettünk, az egyetlen hozzánk vezető utat, mintha valami reményfélét várna jönni onnan. Talán sóvárogva néz a messzibe és reménykedik valamiben. Nem a lábán száradt kukoricás felé tekintget és onnan várná bármily reményt, hanem az utat kémleli.
A nagy, bozontos kutya is az utat kémleli és úgy tesz, mintha reménykedne ő is. Egyszercsak meglibben a farka ide-oda, elfordul és elindul a csarnokok felé. Pár lépés távlatban megjelent a másik nagy, bozontos kutya is és követi az előbbit. Valamiben ezek is reménykednek. Nem tudom, hogy tükör által homályos dologban e, vagy valami konkrétabb, kézzelfoghatóbb dologban reménykednek?
Hallgattam én itt mindenféle elméletet a koronavírusos világállapot kapcsán, de megmondom őszintén, túlontúl rafinált az összeesküvős világképem ahhoz, hogy egy Bill Gates vakcínabizniszénél, vagy Illuminatés állítólagos interjúnál leragadjak. Voltam Rotary klubosokkal egy ovális asztalnál, ahol meghallgatták a műhelyes terveimet és sűrűn bólogattak, tetszett nekik amit mondtam. Azután sokat leveleztem velük és esküszöm, soha nem küldtek nekem semmiféle szektás brossurát az általuk megvizionált világégésről. Lehet azért sem küldtek nekem szektás brossurákat, mint ahogy más szektások sem próbáltak megkörnyékezni, látván egy posta távolságról is, hogy keményfejű vagyok, azaz meggyőzhetetlen. Konok. De talán csak azért nem küldtek nekem semmiféle brossurát, mert túl szegény voltam hozzá, vagy lehet, hogy nincs is nekik ilyen.
Nem találván elfogadható magyarázatot erre a koronavírusos világproblémára, mely egyértelműen arra utazik, hogy engedelmes és bárgyú társadalmat készítsen elő valamire, kitaláltam én is egy történetet, ami belefér az én saját összeesküvős világképembe.
Parasztosan megmagyarázva, lehet, hogy minden rémség ellenére egy jobb és egy szebb, de mindenképp élhetőbb világot készítenek nekünk.
Hogy kik? Hát lehet történetesen a Bill Gates is, vagy Elon Musk, vagy a Nike, vagy bárki is, akik frekventálják azokat az adott klubokat, ahol a világot meghatározó emberek szoktak összegyűlni.
A híveknek van klubjuk a papjaikkal, a papoknak van külön klubjuk, oda pispek csak felszólalni megy, mert a pispekeknek is van külön klubjuk, ami nem keverendő össze a pápával való beklubolással.
Így van minden rétegnek saját klubja. A milliárdosoknak is külön klubjuk van. Más pezsgőt isznak itt, meg más pezsgőt isznak ott. Minden klubnak megvan a maga problémája és minden klubban más- más szinten találnak megoldásokat a maguk felmerülő problémáira.
Szó volt róla, hogy megújuló energiaforrások. Napenergia, szél, s ilyenek. Ezekről általában úgy beszéltek, mint valami jó dolgok. Mintha ezek a dolgok nem valami gonosz cégemberek felől jöttek volna, hisz a gonoszok csakis olajban gondolkodnak, hanem ezek a dolgok azoktól a normális emberektől jön, akik a jók, a pozitívak, a Föld megmentésén dolgoznak. Ezt már az Ewing családban láttuk, hogy pont az olajmágnás tért át napenergiás cuccokra, mert ő megtehette, hisz a kőolaj már akkor fogyóban volt és a kútfúrók is elöregedtek. Meg az üzletembereknek is kell az adrenalin, amit a teremtéstől remél az ember.
Azóta egy egészen új termékskála jelent meg a piacon, amelyek igaz, itt-ott már megjelentek, de még nem jelentek meg a legalsóbb fogyasztói rétegeknél. Ki vehet magának ma egy villanyautót?
Mi van, ha eljött az ideje annak, hogy a kommunizmushoz, a kapitalizmushoz hasonló forradalom történjen meg a Világban? Egy technikai forradalom, mely felszámolja a vadnyugat rémségeit és rendet teremt a Világban?
Ehhez kéne az elcsigázott társadalom, mely mondjuk ki végre, hogy megfeneklett a növekedésben, zsákutcába jutott minden szinten, magyarán elérte a korlátait, nem tud tovább fejlődni, csak depressziósan szenved, boldogtalan.
Én úgy gondolom, hogy megvan már az új forradalom, amit mi még nem tudunk megfogalmazni, de amelynek a forgató könyve már él.
Emlékszem a műhús videóra, amikor a feltaláló szószólója azt mondta, hogy mind amellett, hogy kisebb az ökológiai lábnyoma, mint az állati húsnak, sokkal egészségesebb és olcsóbban elő lehet állítani, elterjesztésében a legnagyobb akadályát a marketingben találják, túl sok időt és energiát igényel bevinni a létező árú infrastruktúrába. Mivel ismeretlen a termékcsalád, fenntartással fogadnák az üzletláncok, illetve a fogyasztók is.
Mi van, ha már megvan mindenre az új termékskála és egy új marketingen dolgoznak a legfelsőbb klubtagok? Ebbe a képbe belefér a meggyötört fogyasztók, a csendben cseppet sem háborgó vállalkozók tönkre ment cégeikkel, a blazírt társadalmi szónokok a politikusaikkal egyetemben, akik szinte örvendve adják elő a drasztikusabb intézkedéseket az állítólagos fertőzöttes számokat lobogtatva.
Olyan a hangulat, mintha világszerte egy csendes konszenzus lenne: senki sem fél komolyan, de senki nem is idegeskedik komolyan, mintha mindenki azt mondaná: Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod. Persze nem az Istené.
Tulajdonképpen, ha holnaptól kijön az oltás a koronavírusra, ki tudna ellenállni a népharaggal szemben? Ha jön egy globális megoldás csomag, s benne pár megszorító intézkedés, kit fog érdekelni? Most sem hajítja ki simogatós telefonját senki amiatt, mert követhető minden szava, minden cselekedete.
Apám azon kevés emberek egyike volt, aki nemcsak duzzogott egy kocsmában a rendszer ellen, hanem meggyőződései és cselekedetei miatt többször is elítélték és börtönben ült. Egy jobb világ reményében. Hogy a gyerekei egy szebb, igazságosabb világban éljenek. És nesze neked szebb és igazságosabb világ. Senkit nem hatott meg áldozata. Sőt, a kollégái bemártották, a barátai elhagyták. Lúzernek nézték. Azok is, akik a rendszer miatt szenvedtek. Egyébként.
Mit remélünk mi az életünktől? Hogy Bill Gates, meg Elon Musk feladja ambícióit? Megtagadják a találmányaikat? Hogy majd az oltást megtagadva jobbá változik a Világ?
Még ma cselekedhetünk olyan dolgokat, amitől változhatna minden nap a világ, de nem tesz senki semmit. Mindenki csak a saját ambíciója mentén éldegéli életét, anélkül, hogy másra is oda figyelne. Mindenki úgy vesz le a polcról, hogy oda vissza semmit nem tenne vissza, szíve szerint.
Tudja, hogy minden zacskó egy potenciálisan megfulladt teknős béka, de ezt majd Elon Musk megoldja majd.
Nem. Társadalmilag nincs már mit tenni. Ez egy régi főzet receptje, ami mostanság megvalósul. A kocka el van vetve. A kártyák ki vannak osztva. A szerepek ki vannak adva. Csupán a darab még nem jutott oda a megfelelő részhez. De eljut. Hamarosan. A mi balgaságunk is hozzájárult ehhez a forgatókönyvhöz. Itt nem a “mások” a hibásak, hanem mi is hibásak vagyunk. A trógerek csak azokat a kártyalapokat keverik, amik hozzájuk kerültek. És ki a balfasz, ha mi azt hittük a trógerrel érdemes leállni pókerezni?
És mivel az eljövendő sosem tanult az elmúltakból, szinte azt mondom, hogy nincs értelme ezekről írni, blogolni, videoblogolni azon a címen, hogy legalább követhessük majd vissza, mit és hol szartunk el.
Annyit azért fejlődtünk, hogy ma itt vagyok apaként, és senkit nem érdekel a Mennyország milyen léte, senki nem jön, hogy összehordjunk hetet-havat egy lehetséges mennyország skiccen (piszkozat), és senki nem szörnyülködik, hogy mik vannak. Az Istenben való hit karöltve a spiritualizmussal motivációs tréningezik a sikerről, az egészséges (anorexia) életmódról és a minél kevesebbet való dolgozásról. Ez nem Illuminátti, nem Bill Gates, nem Elon Musk és nem Nike miatt van, hanem amiatt, hogy egyszerűen csak balfaszok vagyunk.
Apámnak egyik szójárása volt: “Nem érdemes összekeveredni...”
Nos, mi jól összekeveredtünk.
