Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Rövid reflektálás Az Idő rövid történetére


Az Idő rövid történetében Stephen Hawking summázza az addigi tudományosnak vélt elméleteket a Világról.
Az általam felhozott idézetek nem a summa summáriumot jelentik, hanem a stílusra szeretnék rávilágítani, hogy az adott szakaszában a tudományos kutatásoknak hogyan is fogalmaztak:


Az ősrobbanás pillanatában a világegyetemet nullaméretűnek, tehát végtelen forrónak tekintjük. Tágulása során azonban csökken a sugárzás hőmérséklete. Egy másodperccel a Nagy Bumm után körülbelül tízmillió fokra esik vissza. “
Alig néhány órával a Nagy Bumm után meg is szűnik a hélium és a többi elem termelése. Az ezután következő mintegy egymillió éven át a világegyetem egyre csak tágul, anélkül, hogy valami különösebb történne.
Nem teljesen tiszta, hogy ezután mi történik, de valószínűnek látszik, hogy a csillag központi része nagyon nagy sűrűségűvé zsugorodik, neutroncsillaggá vagy fekete lyukká válik.
Az az elképzelés, hogy a tér és idő határtalan, zárt felületet alkothat, óriási súlyú következményeket hordoz Istennek a világmindenség ügyeiben játszott szerepét illetően. Miután a tudományos elméletek sikeresen leírták az eseményeket, legtöbben úgy vélték: Isten engedi, hogy a világ a törvények rendszere által megkövetelt módon fejlődjék, és nem avatkozik be e törvények megsértésével.
Azt azonban nem árulják el a törvények, hogy keletkezésekor milyennek kellett lennie a világegyetemnek. Továbbra is Istenre vár, hogy felhúzza az óraművet, és döntsön a működése felől? Amennyiben a világegyetemnek van kezdete, akkor feltételezhetjük, hogy van teremtője is.
Ha azonban a világmindenség tényleg önmagába zártan létezik, nincs se határa, se pereme “


Az Idő rövid története című könyvét, nagyjából ezekkel a sorokkal zárja le Stephen Hawking:

Ha végül is sikerül megtalálnunk a teljes, egyesített elméletet, idővel legalább a legfontosabb elveket érthetővé kell tennünk mindenki számára, hogy az elmélet ne maradhasson néhány specialista magánügye. Akkor pedig mi mindannyian, tudósok, filozófusok, hétköznapi emberek együtt boncolgathatjuk: miért létezünk, mi és a világegyetem. Az emberi értelem leghatalmasabb diadala lesz, ha erre a kérdésre választ találunk - mert akkor megismerjük Isten gondolatait.

A könyvnek minden bekezdésébe beleolvastam, ami érdekesnek tűnt, elolvastam, de szinte hiába, értelmetlenül, mert minden újabb fejezet arról tesz bizonyságot, hogy a tudomány nagyrészt elméletek sorozatára épít, amit aztán ilyen-olyan számítások áthúznak, vagy csak részben bizonyítanak.
Nem titkolt szándéka a tudományon keresztül, az emberi elmének az, hogy tagadja Istent, sőt ennél tovább megy, bagatellizálja és végtére meg akarja ölni Istent, úgy, hogy nevetség tárgyává tegye.
A könyvben egyértelmű cinizmussal és kárörvendéssel beszél Istenről Hawking.
Hawkingot nem a Valóság érdekli, hanem a bizonyítás, hogy Istennek nincs helye a Világon.
Engem nem nyűgözött le a záró mondatával, miszerint az emberiség majd egy szép fényes kupola alatt boldogan fog fürödni az isteni tudomány birtokában.

Azt természetesen látom, hogy Hawking egy elméleti figura és a tudományra hivatkozva kalandozott el szelleme. Fizikai kalandozásában egyértelműen materialista irányok mentén haladt. Ezzel nincs nekem semmi bajom. Ahogy ő fogalmazott: tudománya néhány specialista magánügye, és amíg ebben a miliőben marad a téma, addig minden rendben. Hogy egy adott páholyban miről beszélgetnek a színdarab szünetében a nézők ez diszkréció kérdése.
Viszont azt nem értem, hogy a hétköznapi emberek mi majmolni valót találnak ezekben az elméleti boncolgatásokban? Én nem hiszem, hogy hétköznapi ember meg tudja érteni, követni tudja Az Idő rövid történetében felvázolt elméletek fonalát. Irtó nagy képmutatást érzek azon hétköznapi emberek áradozásában, kik a könyvre hivatkozva azt állítják, hogy abból megértették, miért nincs Isten.
Ugyanezt a képmutatást érzem azon Isten hívőknél is, akik csak szájukkal közelítenek Istenhez, de sem lélekkel, sem szellemben nem teszik azt.

Elég csak elolvasnom, Mollináry Gizella éppen soron következő versének utolsó szakaszát:

Az embernek mégis
valamiről tudnia kell,
hogy él.
Ha másról nem,
a kínról,
amiben félrebeszél.”

És egyértelműen érzem, hogy az élet messze nem a fizikum megértése.

Arra a kérdésre, hogy miért létezünk mi és a világegyetem, az emberi értelem leghatalmasabb diadalaként tudom elkönyvelni, hogy erre a kérdésre a választ megtalálta az, aki Istenbe vetette hitét, mert aki Istenbe veti hitét, az megérti Isten gondolatait.
Ezt talán az értheti meg, akinek már volt lelki élménye egy másik emberrel, amikor nem a test dönti el a kapcsolatot, hanem a lélek. A lelki látás egy olyan adomány, aminek birtokában nincs szükség az anyag keletkezésének és okának a megértésére.

Én azt hiszem, hogy hinni egy ilyen könyvben, mint az Idő rövid története, százszor nagyobb képtelenség, mint hinni, hogy van Isten.
Mert ismétlem, egy az, hogy ezek az unatkozó úriemberek mikről volt idejük fecsegni és agyat törni, de más az, amikor ezek töretések summáit felhozva akarják megérteni Isten létét vagy nem létét.
Teljesen abszurd. De persze mindenki csinálhat amit akar. Csak szóltam.
Nagyon ügyes ez a Hawking, és remélem, hogy most már dicsőséges testben teljesen meg van világosodva.
Ezt teljesen őszintén gondolom, akkor is, ha egy cinikus válasznak tűnik “az Istennek nincs helye a világegyetemben” hivatkozásaira.