Az
Idő rövid történetében Stephen Hawking summázza az addigi
tudományosnak vélt elméleteket a Világról.
Az
általam felhozott idézetek nem a summa summáriumot jelentik, hanem
a stílusra szeretnék rávilágítani, hogy az adott szakaszában a
tudományos kutatásoknak hogyan is fogalmaztak:
“Az
ősrobbanás pillanatában
a világegyetemet nullaméretűnek,
tehát végtelen forrónak tekintjük.
Tágulása során azonban csökken a sugárzás hőmérséklete. Egy
másodperccel a Nagy Bumm után
körülbelül
tízmillió fokra esik vissza. “
“Alig
néhány órával a Nagy Bumm után meg is szűnik a hélium és a
többi elem termelése. Az ezután következő mintegy
egymillió éven át a világegyetem egyre csak tágul, anélkül,
hogy valami különösebb
történne. “
“Nem
teljesen tiszta,
hogy ezután mi történik, de
valószínűnek
látszik, hogy a csillag központi
része
nagyon nagy sűrűségűvé zsugorodik, neutroncsillaggá vagy
fekete lyukká válik. “
“Az
az elképzelés,
hogy a tér és idő határtalan, zárt felületet alkothat, óriási
súlyú következményeket hordoz Istennek a világmindenség
ügyeiben játszott szerepét illetően. Miután
a tudományos elméletek sikeresen
leírták az eseményeket, legtöbben úgy vélték: Isten engedi,
hogy a világ a törvények rendszere által megkövetelt módon
fejlődjék, és nem avatkozik
be e törvények megsértésével.
Azt
azonban nem
árulják el
a törvények, hogy keletkezésekor milyennek kellett lennie a
világegyetemnek. Továbbra is Istenre vár, hogy
felhúzza az óraművet, és döntsön a működése felől?
Amennyiben a világegyetemnek van kezdete, akkor feltételezhetjük,
hogy van teremtője is.
Ha
azonban a világmindenség tényleg önmagába zártan
létezik, nincs se határa, se pereme “
Az
Idő rövid története című könyvét, nagyjából ezekkel a
sorokkal zárja le Stephen Hawking:
“Ha
végül is sikerül megtalálnunk a teljes, egyesített elméletet,
idővel legalább a legfontosabb elveket érthetővé kell tennünk
mindenki számára, hogy az elmélet ne maradhasson néhány
specialista magánügye. Akkor pedig mi
mindannyian, tudósok, filozófusok, hétköznapi emberek együtt
boncolgathatjuk: miért létezünk, mi és a világegyetem. Az
emberi értelem leghatalmasabb diadala lesz, ha erre a kérdésre
választ találunk - mert akkor megismerjük Isten gondolatait.
“
A
könyvnek minden bekezdésébe beleolvastam, ami érdekesnek tűnt,
elolvastam, de szinte hiába, értelmetlenül, mert minden újabb
fejezet arról tesz bizonyságot, hogy a tudomány nagyrészt
elméletek sorozatára épít, amit aztán ilyen-olyan számítások
áthúznak, vagy csak részben bizonyítanak.
Nem
titkolt szándéka a tudományon keresztül, az emberi elmének az,
hogy tagadja Istent, sőt ennél tovább megy, bagatellizálja és
végtére meg akarja ölni Istent, úgy, hogy nevetség tárgyává
tegye.
A
könyvben egyértelmű cinizmussal és kárörvendéssel beszél
Istenről Hawking.
Hawkingot
nem a Valóság érdekli, hanem a bizonyítás, hogy Istennek nincs
helye a Világon.
Engem
nem nyűgözött le a záró mondatával, miszerint az emberiség
majd egy szép fényes kupola alatt boldogan fog fürödni az isteni
tudomány birtokában.
Azt
természetesen látom, hogy Hawking egy elméleti figura és a
tudományra hivatkozva kalandozott el szelleme. Fizikai
kalandozásában egyértelműen materialista irányok mentén haladt.
Ezzel nincs nekem semmi bajom. Ahogy ő fogalmazott: tudománya
néhány specialista magánügye, és amíg ebben a miliőben marad a
téma, addig minden rendben. Hogy egy adott páholyban miről
beszélgetnek a színdarab szünetében a nézők ez diszkréció
kérdése.
Viszont
azt nem értem, hogy a hétköznapi emberek mi majmolni valót
találnak ezekben az elméleti boncolgatásokban? Én nem hiszem,
hogy hétköznapi ember meg tudja érteni, követni tudja Az Idő
rövid történetében felvázolt elméletek fonalát. Irtó nagy
képmutatást érzek azon hétköznapi emberek áradozásában, kik a
könyvre hivatkozva azt állítják, hogy abból megértették, miért
nincs Isten.
Ugyanezt
a képmutatást érzem azon Isten hívőknél is, akik csak szájukkal
közelítenek Istenhez, de sem lélekkel, sem szellemben nem teszik
azt.
Elég
csak elolvasnom, Mollináry Gizella éppen soron következő versének
utolsó szakaszát:
“Az
embernek mégis
valamiről
tudnia kell,
hogy
él.
Ha
másról nem,
a
kínról,
amiben
félrebeszél.”
És
egyértelműen érzem, hogy az élet messze nem a fizikum megértése.
Arra
a kérdésre, hogy miért létezünk mi és a világegyetem, az
emberi értelem leghatalmasabb diadalaként tudom elkönyvelni, hogy
erre a kérdésre a választ megtalálta az, aki Istenbe vetette
hitét, mert aki Istenbe veti hitét, az megérti Isten gondolatait.
Ezt
talán az értheti meg, akinek már volt lelki élménye egy másik
emberrel, amikor nem a test dönti el a kapcsolatot, hanem a lélek.
A lelki látás egy olyan adomány, aminek birtokában nincs szükség
az anyag keletkezésének és okának a megértésére.
Én
azt hiszem, hogy hinni egy ilyen könyvben, mint az Idő rövid
története, százszor nagyobb képtelenség, mint hinni, hogy van
Isten.
Mert
ismétlem, egy az, hogy ezek az unatkozó úriemberek mikről volt
idejük fecsegni és agyat törni, de más az, amikor ezek töretések
summáit felhozva akarják megérteni Isten létét vagy nem létét.
Teljesen
abszurd. De persze mindenki csinálhat amit akar. Csak szóltam.
Nagyon
ügyes ez a Hawking, és remélem, hogy most már dicsőséges
testben teljesen meg van világosodva.
Ezt
teljesen őszintén gondolom, akkor is, ha egy cinikus válasznak
tűnik “az Istennek nincs helye a világegyetemben”
hivatkozásaira.