Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Alex. Just Alex.

Valami történik a természettel. Lehet csak most veszem észre, lehet csak nekem látszik ez a valami történés, biztos van mindenre magyarázat.
Itt vannak ezek a galambok. Ezek komplett dilisek. Mióta itt van ez a fűnyírós Pufi, a hülye gazdájához hasonlóan hülye, képmutató és ingyenélő, egész nap itt a galambokat lesi, melyik mikor száll alá a földre, hogy suttyomban bekaphassa. Tiszta tollú itt mindenfelé. De nem, ezek a dilis galambok úgy járnak itt fel s alá, mintha direkt ennek a Pufinak akarnának a kedvében járni azzal, hogy önfeláldozók. Van egy ilyen határozott heppjük ezeknek a dilinyó galamboknak, hogy a Pufival megetessék magukat. Csak szállnak alá elegánsan, aztán mikor jön Pufi és csattogtatja az állkapcsát a szárnyuk után, nem iparkodnak menekülni, hanem csak ott lustán csapkodnak. Persze, hogy ez a Pufi ilyenkor nem rest, amikor a természet ilyen bőkezűen ossza a galamhúst. Méghozzá majdnem ingyen. Csak ki kell várni. Ezeknek a madaraknak a tájékozódó képességük messze nem olyan legendás, mint mi emberek szeretjük ezt olyan titokzatosan állítani. Mert lejön a kánálo galamb a padlásajtón, és nem tud visszarepülni. De észrevettem, nem hogy nem tud visszarepülni, de nem akar. S akkor ott repked a balfasz neki a csarnok emeleti ablakainak, amíg oda nem pusztul. Most is éppen egy ilyen hülye galamb próbálgatja a terasz ablakaim keménységét, és szentül meg van győződve, hogy a feje keményebb, mint az én ablakom. Kitartósága még engem is lenyűgöz. Pedig én is az a konok fajta vagyok, nem kéne ezen csodálkoznom. De belefárad, lekuporodik a terasz egyik sarkán, aztán mikor helyrejön a félájultságból, megint kezdi s ossza a keményfejű filozófiáját. Pedig ott a szabad Világ, repülhet amerre csak akar, még talán tele van a szántóföld elhullajtott kukorica magokkal, csipegethet kedvére, de nem, ő be akarja bizonyítani, hogy a feje keményebb mint az én ablakom.
Onnan is tudom, hogy valami történik a természettel, mert jött ez az Alex, pontosítok: nem Álex, ahogy felénk mondják az Álexeknek, ez az Alex kikérte magának, hogy ő magyarosan Alex. Igaz rézbőrű, multikulturálisan töri a román és magyar nyelvet és van egy pléh karikája a fülében, de javára legyen, hogy nem sörényesen van nyírva a haja és nincs minimum begélezve. Jött ez az Alex, hogy a többi három ürge nem jöhet dolgozni mert meg vannak büntetve. S akkor ő, mármint ez az Alex, elkezdte szépen, ráérősen hordani a kavicsot, nagyon komótosan kutatva és döntve, és kiszámolva minden egyes lehajolását. Mintha egy értelmi harc zajlott volna énjében, hogy a makrokozmosz mely ritmus bekezdésére érdemes lehajolni. Hát úgy látszik ez a makrokozmosz a tegnap nagyon fengsujosan dalolt, nagyon kimért és lassú tempóban. Volt három tíz kilós kő, arra azt mondta Alex, hogy nem bírja felemelni, majd megoldom én valahogy. Ráhagytam, hogyne hagytam volna rá, hit kérdésekben nem szoktam én más útra bírni az embereket. Úgy látszik ez a gravitációs törvény nem mindenkire egyformán hat. Innen is látszik, hogy valami történik a természettel.
Valami bennem is megkettyent, hogy először bekerítettem azokat a kavicsokat, azután döntöttem úgy, hogy el kéne hordani onnan. De a kis kerítésen nem hagytam egy akkora nyílást, hogy a taligával beférjek, mert akkoriban mondtam, nem fogok taligával oda bemenni, mert minek? Mert bekerítettem egy naposabb részt, mondván oda fogom ültetni a közel félezer hagymás virágjaimat, és ezek a hülye kutyák meg ne szarják tele, meg ne fetrengjenek majd az éppen kibújó növényeken, mert ez a mániájuk. A bekerített helyen voltak valami kavicsok, elég sok, de akkor arra gondoltam, hogy az jó helyen van, mert nem kell nekem az egész hely. De közben meggondoltam magam, kell az egész hely, mert tavaszra csinálok a virágok fölé egy kis szérát, és akkor a tavaszi palántázást is ott oldom meg. Így a kövekkel s a fengsujjal. Mert az ember épeszűen ezt nem így csinálja. S aztán ezzel a meleggel megint, annyi légy lett, hogy azt mondják ennyi legyet életükben nem láttak. Én sem. Érdekes. Napról napra nőnek az energia árak, mindenfele borul az egyensúly, az ember mégsem tesz semmit. Talán azért, mert amikor valami elindul, az ész is gurul mint a tök: lefele.
Apropó mindenszentekkor készített töklámpás de nem halloweenre. Alex. Nem Álex!