Szifonbéke

Hallom most ezt a kibékülést. Hogy ne mind szidjuk egymást, marjuk, mocskoljuk egymást, hanem üljünk le egy sörre együtt és béküljünk ki. Hosszasan beszéljük meg. Mert a gyűlölet nem vezet semmire.
Ez így elképzelve szép. Viszont idióta elképzelés, hogy a szót se szaporítsam túl sokat, mert jó, hogy hajnali négy óra van, de még sok munka vár rám.
Ezeket a szlogeneket hallom mostanában, olvasom a neten is, valószínű néhány jóérzésű ember belefáradt a sok gyűlöletbe és már nagyon szeretne egy zöld nagy kerekasztalhoz leülni a gonosszal és egy sör mellett kibékülni.
S akkor elgondolkoztam, noha eretnek volnék, de azért Jézussal szimpatizáló, mint valamilyen önvizsgálatként, hogy akkor nekem kivel kéne kibékülni, kivel kéne sörözzek, hogy ebben a nagyVelágban a magam porcióját kivegyem ebből a zöldasztalos megbékélésből? És nem csak úgy kutya futtában gondolkodtam el ezen, hanem napok, hacsak nem hetek óta ezen is töröm a fejem a többek között (adósságok, s hidroforos cső újbóli kilyukadása s ezekhez hasonló semmiségek).
Több napos agymunkámat most nem kezdem itt részletezni, mert akkor azt mondanák a rossz nyelvek, hogy mit akar ez az asztalos itt, hogy ezzel az Emánuel Kanttal akar vetekedni? A végkonklúzióra végül is ez a két hülye, fűnyíróval örökségbe kapott kutya vezetett rá, hogy mit jelent az ellenséggel egy nagy kerek zöld asztalhoz ülni kibékülés és sörözés végett. Mert ez a két kutya is, amikor jól van lakva, nyalják falják egymást, az ember látná, rögtön nyomna egy pps-es zenés képgörgetőst szerte a dróthálón, mondván, lám még az állatok is tudják mi a kibékülés, a szeretet s szimbiózis -féle dolgok. Idióta öröm nézni, amint játszadozva széttépnek egy valahonnan ellopott plüss macit és az egész udvar tele van vattával s szakadt macidarabkákkal. Viszont érdemes megnézni, hogy egy szelet kenyérért egy szempillantás alatt élet halálra tudják marni egymást.
Most kérdem én, egy galamb mikor fog leülni sörözni egyet Pufival? Kibékülés végett? Egy őz, mikor tud leülni a farkassal egy sörre? Nincs az a galamb vagy őz, aki egyenesen ostobaságnak nem tekintené az ilyen dumákat, hogy Pufival vagy a farkassal le lehet ülni sörözni a nagy zöld kerekasztalhoz. Csak a hülye, idióta embernek vannak ilyen balfasz elképzelései. Azt hiszi az ember, hogy a benne levő megbékélés vágy az ugyanúgy benne van a fáradhatatlan gonoszban is.
Nem. Ez a jobbkéz odanyújtásos dolog nálam már nem megy. És ahányan jönnek hozzám és ez a Pufi odasomfordál és hízeleg és teszi oda a buksiját az új hülye kezéhez, mindig mondom, hogy semmi pénzért ne simogassa meg, mert egy alattomos kutya ez a Pufi, a harmadik simogatásnál belemar az ember kezébe. Legtöbben nem fogadják meg a tanácsomat, mondván, nem látod milyen cuki ez a kutya? Lehet, hogy cuki, alázatos a képe, de ismerem, egy alattomos, sunyi és mérges kutya. És emellé hülye is. Úgy néz az emberre, mintha az egy nagy darab kolbász lenne.
Mikor pedig odakap az újdonsült idióta béketeremtő kezéhez, egy kicsit elcsodálkozik, de az idióta béketeremtőknek az a berögzött szokásuk, hogy nem tudnak leszokni az idiótaságról. Elkezdik analizálni, hogy vajon mit rontottak el az ő kutya relációjukban? És ezek a béketeremtők mindig itt cseszik el, hogy annyit analizálják önmagukat, amíg a másik fél elveszi mindenüket és felfalják mindenestől.
Kenny Rogers is azt mondja egy dalában, hogy don't count your money, amikor a kocsmában vagy a többiekkel egy asztalnál.
Aztán érdemes megnézni azt is, kik mind mondják azt, hogy ki kell békülni? Valóban, arra nincs amit kontrázz, ha valaki így jön ilyen alázatos és örömkiáltással, hogy ki kell már békülni, mert a gyűlölet nem vezet semmire. S amikor azt mondja, hogy gyűűűűlölet, akkor rád néz vádlón, hogy igen, igen rólad van szó, te aki gyűűűűlölöd az ellenségedet. Azt az ellenségedet, aki seperc alatt kirakna a házadból, elvenné mindenedet, bemocskolna a sárga földig, azt az embert te gyűűűlölöd és az bizony vétek és arról neked le kell mondanod.
Ezek az emberek, akik így jönnek és figuráznak, azok általában a megfeküdt emberek. Van házuk, jó munkahelyük, van pénzük, templomba járnak, jól élnek. Ezeknek van idejük ilyesmikkel foglalkozni. Valahogy ezek az emberek az életben megúszták, hogy nincs ellenségük. Mert vagy ügyesek voltak, hogy elkerülték a konfliktusos zónákat, vagy voltak ügyes szüleik, akik elkerülték a gonoszokat. Vagy netán ők az ellenség? Egy kis baribőrbe bújt kis ellenségecskék? Akik néha odakapnak az ember jobb kezéhez?
Egy másik ismertető jelük ezeknek az idióta megbékéléses mániákusoknak, hogy rettenetesen intelligensek. Sosem értettem meg, hogy egy intelligens emberbe hogyan költözhet annyi idiótizmus? Na de legyen bennük bármi, de ott a lovetta a hátuk mögött. A könnyen élés.
Mondhatná valaki, hogy igen, de látod, hogy a kibéküléses, megbéküléses gondolkodásával előbbre jutott, mint te. Igen előbbre jutott, mert szerinte a kibékülés és a megbékélés az egyenlő a nyalással s minden egyébbel, ami ehhez az életformához jár.
A Biblia hosszú ódákat ír a gonoszról, hogy a gonosz nem alszik s ilyenek. De ezeket a fejezeteket nem ismerik a papok. Csak mindig a lepkeszárnyú kenyérosztásról beszélnek, a hegyibeszédekről és a dicsőséges mennybemenetelről. A gonoszról nem beszélnek, holott a Biblia tele van a gonoszokról írt versekkel. Végig ott a gonosz, végigsepri az összes könyveket. Az egész élet egy harc a gonosszal. S akkor hogy jöhet valaki ilyennel, hogy béküljek én ki a gonosszal? Hát hülye vagyok? Lehet, de önként nem megyek a vágóhídra!
Notá binyé öregem: egy kibaszottul kegyetlen harc az élet a fáradhatatlan és ötletekben kimeríthetetlen gonosszal. Olyan a gonosszal a harc, mint a hidroforos szifon vas redukciója: akkor lyukad ki amikor nem is számítod.