Csízburger by házi

Adós vagyok rég ezzel a csízburgeres recepttel, Zsozsónak ígértem volt, igaz rég, akkor még valamiért olvasott, van az úgy az életben, hogy az ember ha borzad is valamitől azért odanéz. Lehet, hogy párszor csak kíváncsiságból nézett be, az ember egyszer kétszer benéz kíváncsiságból helyekre. Eléggé elterjedt ez a ne légy kíváncsi dolog, majdnem a bűn kategóriába sorlódott az emberiség tudatában a kíváncsiság, de szerintem ez ellen a legjobb megoldás, ha az ember eleget tesz kíváncsiságának, legfeljebb abból is tanul.
Mert hallásból úgy tudja az ember, hogy a Mc' Donald rossz dolog. Olyanok is mondják, akik sosem voltak egy mekibe kajálni. Persze ezek a namastések, akik úgy gyúrják a katolikusságot a keleti süketségekkel, mint valamikor a legendás üknagyanyáink a tésztát. Ezek képesek fényt enni két saláta közé téve, ja persze nem tésztát gyúrni. Ennek az ellentéte a márkás ember, akinek dukál hetente egyszer kajáldába menni és hitelkártyáról fizetni, ne már pénzt hordjon magánál, ez ma már nem divat. Miért is ne álljon az ember az ilyen kártyások után perceket a kasszánál, amíg a bankok a lassú internet miatt visszajelzik, hogy az átutalás megtörtént?
Na, egy gyermeknek nem elég azt mondani, hogy pfúj, a mekibe a kaja méreg. Az iskolába járó gyermek, ha otthon nincs szektás diktatúra alatt, átveszi simán ezeket a márkás dolgokat, a szülőnek komoly érvekkel kell előálljanak. Az, hogy valami szar, az nem érv. És hiába nézeted meg vele a mekiellenes reklámokat, melyek eléggé undorítóak, ilyen jehovista stílusban adják magukat, mert nem érsz el vele semmit. Sőt.
Engem a mekiben nem az bosszantott, hogy nem felelt meg budha szellemiségének és a yoga rajongóinak a dolog, hanem az, hogy olyan kicsik és drágák azok az adagok. És flancolni megy oda az ember. És mi a francnak nem tudunk mi egy olyan tisztán tartott vendéglőt létrehozni, olyan alulfizetett emberekkel olyan kiváló kiszolgálást biztosítani? Mert balfaszok vagyunk. Mert sosem a praktikus oldalait nézzük az életnek. A márkanév felkapása ellen harcoltam én ezzel a mekivel, tulajdonképpen nem is a mekivel van nekem bajom, hanem ezzel a sok süket népekkel, kik odavannak érte. Még ezzel a sok süket néppel sem igazán törődnék, ha nem azon dolgoznának az iskolával karöltve, hogy ezt a reklámozott márkaközpontú életstílust felvegye.
S akkor innen ez, hogy házi hamburger. Házi csízburger.
A legjobb valamit bebizonyítani, hogy bebizonyítod. Hogy mitől jobb a házi burger, azt úgy lehet bebizonyítani, hogy elkészíted a házi burgert.
Mi most már túl vagyunk a tizenvalahányadik burgersütésen. Azóta nincs meki sem. Mondhatom, hogy a rendszerinti, heti házi burgerezés nálunk már hagyomány. Egy nap félretesszük a szalámit, nem villogtatjuk auránkat a márkanév világában, hanem idézve AL Bundyt: „húst, igazi húst” eszünk.
Persze ez az akció csak egy része a magunk világának a megváltásában. Most ennyire telik, megint csak nagyot idézve, Czakó Gábortól: „mindenki tegye meg azt, amennyi magától telik...”

Szóval. A lényeg. Fontos a hús. Mi vegyes darálthúsból készítjük a burgert, disznó és marha keverékéből. Ideális piacról venni, ahol előtted darálják le az általad kiválasztott húsokat. Próbáltam csak marhából készíteni, de nem igazi az íze, a vegyes a legjobb, a fő, hogy ne legyen túl sok kövérség benne. Ezt a darált húst egy korondi tálban szoktam elkeverni, kb 1 kg-ot, két tyúktojással, a szépidőkben tíz fürjtojással, egy nagy fő apróra vágott veres hagymával, teszek bele három négy cikk apróra vágott fokhagymát, két evőkanál mustárt, egy kis kecsupot is.
Amíg összeáll egy kicsit ez a massza, előkészítem a cipókat a zöldségeket, meg a sajtfélét. Közben persze zene szólhat, szoktuk ilyenkor a Nóta vagy Muzsika tévét a háttérben hallgatni, de egy ideje áttértünk a nyolcvanas évek külföldi slágereit hallgatni ilyen zenés tévéadóról, mert a magyar zenés tévék végig azt szuggerálták nekem, hogy a magyar nép és könnyűzene az kezdődik a cigánycsávóval és végződik a feketehajú cigánylánnyal, mely tényt mereven elutasítok. Még talán a húsban is kárt tehet a zene szellemisége.
Pár perc ez az előkészület, egy tányérra aztán megformázom egy kanállal a fasírtszerű gömböcöket, egy kicsit nagyobbra méretezem az adagot, mint egy fasírtot szoktak, megsózom és fehér borsóport is hintek rájuk. Odateszek egy ilyen sütő tálat vagy minek nevezik, amibe a rántottát meg állítólag a palacsintát is szoktak sütni az aragáz tűzhelyére, olajat neki, mikor az forró, belehelyezem a gömböchúst, meg van egy ilyen lyukacsos sültkrumpli kiszedő -féle kanál vagy lapát, nem tudom mi a neve, na azzal lassan ellapítom a forró olajban a gömböcöt, hogy ugyanakkora legyen átmérőben, mint a cipó. Aztán persze megfordítom, a másik oldalát is megsütöm, megjegyzem, nem szoktam addig várni, amíg szénné ég. Nem szeretem a kőkemény fasírtokat sem.
Uborkát és paradicsomot szoktam papírszelet vékonyra vágni, azt teszem a kerek, rendszerint szezám magos cipó alsó felére, erre a forró húst, majd a lapos sajtot és rá a cipó kalapját. Három négy perc után fogyasztható, bármilyen farkaséhes legyen az ember, két cipónyi csízburgertől jóllakik.
Általában az egy kiló húsból kijön bőven 12 csízburger. Másnapra is kijön a reggeli. Hidegen is nagyon finom, de a legigazibb melegen, rögtön sütés után.
Ahol kölykök vannak a háznál, az ilyen dolgokat biztosan értékelni tudják. A fiam teljesen meg van arról győződve, hogy a mi csízburgerünk százszorta jobb a mekijénél, mert többször ettünk mekiben is, de mostanra az egyenleg már a mi oldalunkon áll, többször ettünk itthon burgert, mint a mekiben.
Tudom, az emberiség életében ez kis harc, de nekünk itthon nagy nyereség.
Na jó étvágyat, mert nekem már megint csurog a nyálam...