A Ketrec

Reményeim szerint ez ama nagy KETREC. Persze rá egy hétre rájöttem, hogy csak Gandhinak lehet tökéletes dolgokat mondani, én még messze állok a tökéletes ketrectől, de ha a pohár meglévő tartalmára nézek, akkor azt mondhatom, hogy haladások azért vannak. Egy fő dolog, hogy a front könnyen áttekinthető, rögtön látni lehet a madarak állapotát, és ha van tojás vagy sincs. Egy ketrecnél kukucskál az ember, de ha száz ketrece lesz, nem fog ráérni.
Ez az etető. Jó, most betettem ide ezeket a gézengúz két hetes fürjeket, meg a lyukak is egy kicsit nagyra sikeredtek, de a nagyoknál működik a dolog, a kaját bármennyire piszkálják, nem megy ki fele a földre. Jobb mint a rács, mely a nyakukon lehorzsolja a tollút. A lyuk méretén kell még dolgoznom, és az etető tetejére rácsos ajtót kell szerelnem.
Az itató. Ez nagy inzsinéria (mérnöki munka) volt és működik nagy örömemre. Találtam itt a csürkefarm szeméttelepén ilyen régi itató szelepeket, amiket eldobtak, mert modernizáltak. Megpucoltam őket és oálá.. inoxból vannak, most is tökéletesen működnek. Gond volt rakordálni, mindenféle csövecskéket kellett összedugicsáljak, amíg összehangoltam a kommerszben is kapható olcsóbb vizes alkatrészekhez.
A kicsurranó többletet elvezettem, hogy ne ússzon a ketrec tőle. Ezen is van még munka, mert jobb lenne, ha ez a többlet egy tálkába menne, a kisebb fürjek nem érnek mindig hozzá.
Ami elfolyik, jó majd öntözésre...napi fél deci..
Az etető belülről. Amióta szita rácsot tettem, a szalma nem prédálódik, de igaz, a gané sem megy át tökéletesen, viszont megszárad, nem rothad. Valamit valamiért. Ezen is van még dolog...