A csinálás

Ezt a rajzot pár napja készítettem. Hogy a mogorva, szomorú ember mögött ott a jóra való hajlam.
Negyedik napja facebookmentes vagyok és nincsenek hiány tüneteim. Sőt, már első naptól kezdtem jobban érezni magam. Hiába a sok jó csoport, mert a közhangulat szar, negatív, romboló. A zenei oldalakon is csak a fikázás, a kezdők kiröhögése folyik. Visszaköszönt egy 2015 ös bejegyzésem, és megrökönyödve vettem tudomásul, hogy 3 év alatt semmi jobb nem történt. Ezek szerint történjen semmi a következő 30 évben is, de már nélkülem.
Megpróbálok egy új blogolási stílust.
Eddig hoztam a gondolataimat, rettegéseimet, örültségeimet.
Ezután hozom amit csinálok és esetleg a csinálás körüli gondolatok. Csak. És semmi más.
Ez a rajz a tegnap született. Inget venni mentünk a fiamnak a piacra. Valahogy így kávéztak az emberek ott. Magányosan. Belefásulva. Apokaliptikus jelenet. Erre Ildikó (neki szoktam átküldeni a rajzaimat, mint művészlélek értékelésére) azt állítja, hogy az ember alapjában nem szocializálódásra lett, alakult (szerintem teremtetett). Én hiszem, hogy az ember képes szocializálni, de valami baj van. Lehet, hogy meg lehet ezt magyarázni mi az a baj, de engem a megoldás érdekelne. Nem tudom elfogadni, hogy az ember csak ennyire képes.

Alant pedig talán egy hete készült újabb elektronikus feldolgozásom. Mindig szerettem ezt a dalt. Ez az én verzióm...