Idegeskedés

Az emberben van egy ilyen, hogy felfele tekint. Egy magasabb rendűtől tanulna valamit. Ezért is csodálunk meg néha egy egy példaképnek látszó valakit. Odaképzeljük a példaértékét, ha nem más.
Nálam más a helyzet. A példaértéket én lentről merítem. Alámegyek a példaértékért, noha köztudott, hogy nem szokás egy szint alá menni. Szokták ezt mondani, hogy azért van egy szint, ami alá nem szabad menni. És mint esetemben volt már rá példa, néha ez a minimum szint alá is merítkezem.
Na nem azért arról a szintről beszélek, hogy lefekszem a mocskos ember mellé, nekem ilyen élményekre nincs szükség. De hogy meg akarom érteni ezt az embert, az más.
Nézem ezt a Józsit. Rájöttem, hogy van egy szint, ami fölé nem akar emelkedni. Van ezekben a józsikban egy ilyen, hogy egy szint fölé emelkedni erkölcstelenség volna. Például minden nap megmosdani. Semmint hetente befűteni a kazánba, hogy legalább egy héten egyszer jól lefürödjön, inkább elmegy a testvéréhez a blokkba és ott lefürdik. Pedig én azt a kazánt tíz éve azért szereltem be, hogy a munkatársaimnak legyen meleg vizük akár napi használatra is. Hogy berozsdázott, az nem a használattól van, hanem pontosan a nem használattól.
Hogy Józsi azért kezd kifehéredni és lassan már a tehénszag sem érzik rajta, talán a fűrészpor egy sajátos és általam még nem ismert tulajdonságának köszönhető.
Aztán eszembe jutott, hogy ez a Józsi nekem tanítványom volt a szakiskolában. Nem volt egy lángelme, már akkor is fukarkodott a mozdulatokkal, de legalább őszinte volt. Nem mímelte a munkát.
Hogy, hogy nem, de ma nálam itt alapember. Józsi a főfestő, a főcsiszoló és a fő segéd. És a fő beszélgető partnerem.
Rájöttem, hogy ezekkel a józsikkal az embernek nem szabad idegeskedni. És ha az ember rájön erre, hogy nem szabad miattuk idegeskedni, rájön, hogy sok mindenért nem érdemes idegeskedni.
Például elnézem, amint derekát fájlalva hosszú húsz perceket ül és messzenézőn, teljes nyugalomban szívja a szivarát. Teljesen nyugodt, elmélyült messzenézésben szívja a szivarát. Nem idegeskedik. De miért is tenné? Semmije sincs. De gondja sincs, hogy semmije nincs. Éppen ezért gondja sincs.
Azt mondtam ennek a Józsinak, kivel itt jó nagyokat versenyzünk, hogy kinek mije fáj jobban, hogy nem bánom a biológiai ritmusát, mert én nem szólok bele a biológiába, ha elfogadja, hogy annyit adok, amennyit megér nekem ez a ritmus. Ő ezért sem idegeskedik. Úgy jó minden ahogy van. Mert azt mondta, hogy nem kell fél ötkor kelnie, nem kell este tizenegykor befejezni a tehénfejést, és többet kap, mint napjában egy pakk szivar ára.
Ebben kiegyeztünk. Pont ezért itt minden nagy boldogságban zajlik. Senki nem ideges, nem hajt, mert más nincs aki idegeskedjen vagy hajtson, és ha erre ez a Józsi képtelen, én nem fogok itt egyedül idegeskedni meg hajtani.
Na de most az is igaz, be kell látnom, hogy a józsiknál értelmesebb emberek nem érnek rá mondjuk nálam főfestőknek lenni. Meg főcsiszolóknak sem. Egy azért, mert értelmesebbek annál, hogy főfestők legyenek. Kettő azért, mert azért ennyire alá, ez a szint alá azért nem illik adni, legfeljebb egy egzotikus aláutazás alkalmával egyszer kétszer, de nem állandóan. Ezt is értem. És tökéletesen egyet tudok érteni ezzel a világ szemlélettel.
Mert amíg van más út, ha nem muszáj, nem kell egy adott szint alá süllyedni.
Ezért kell nekem ezt a Józsit megértenem és elfogadni, mert így szintalattian is, de ő az egyetlen per moment, aki elviseli az én felsőbbrendű allűrjeimet.
És ez egy ember részéről nagy dolog.

A világ tele van ilyen józsikkal. De akik megértsék ezeket a józsikat, talán kevesebb, mint hinnénk. Pedig ha többen lennénk ilyenek, ez a világ sem lenne tele idegeskedéssel és hajtással.
Mert például azt mondják ezek a pozitív szemléletesek, hogy van ez a mega összeesküvés, ami a buta népek kiirtásáról szól, sőt ezeknek a buta népeknek a genetikai állományuk elpusztítása a cél, hogy csak egy adott, okos genetikai szál éljen tovább. És akkor azt mondják ezek a pozitivisták, tíz tételben meghatározzák, mely az a tíz pozitív cselekedet, mellyel el lehet kerülni ezeknek a bilderbergesek genetikai pusztítását. Hogy biokert, nem szénsavas víz, ne oltsák a gyerekeket, kendőbe bugyolálva hátra dobni a gyereket (valószínű míg térdig gázolnak a rízs mocsarakban), és ilyenek. Mert hogy ezek a gonoszok mire nem vetemülnek, hogy mindezen dolgokon ontják a pusztító mérget, és a sok buta ember bemegy a bevásárlóba és mindezt megveszi. És bele fog halni. Tehát ha belegondol az ember, lehet ebben valami igazság.
De ugyanez a pozitivista gáska (banda), a képem elé tolja az éhező afrikai gyerekek képét (kiknek szülei nem akarnak gyarmatként élni) és azt mondja, látod mire képes a te kapitalizmusod? És még ebben is igazuk lehet, hogy az én jólétem, hogy az én vágyaim miatt éheznek azok a szerencsétlenek, akik a józsik szintjére még álmodni sem mernek.
De amin én sokat gondolkodtam az az, hogy ha mindenkinek élni kell ezen a világon, mindenkinek joga van az élethez ezen a világon, és nem használunk GMO termékeket, mivel lakatjuk jól azokat az éhező gyermekeket? Erre is kell gondolni. Mert szép az a prédikáció a szeretetről, az esélyegyenlőségről, a mindenki emberről, nincs genetikailag alattvaló egyedről, de mivel tömsz be ennyi szájat? Mert ha kivágsz egy fát, hogy termőfölded legyen, jön szaladva ez a pozitívista, hogy sír a Föld. Ha pedig egy hektárra nézve felpumpálnád a termést, jön ez a pozitivista, hogy megjátszod az istent. S akkor valójában mit érnek azok a nagy pozitív dumák, ha nincs mivel betömd az éhezőnek a száját?
Ki vonná meg gyermekétől a gmo-s kenyeret, ha az csak egy napig is éltetné még legalább?
Talán túlontúl idegesíti magát a pozitivista. Talán el kellene fogadnia, hogy ezentúl kevesebbet fogunk élni. Sokan lettünk, leszünk még többen is, el kell fogadni, hogy más is ember, ő is élni akar, ha keveset is, de amennyit.
Hogy sír a Föld? Sír mindenki. Mikor nem bírja, majd kiönti a bilit. Sokan meghalunk. És mivan? Mitől félünk?
Az emberiség úton van. Valószínű egy szint alá nem lesz képes menni, mint ahogy egy szint fölé sem lesz képes. Biokertet sem lesz képes mindenki művelni. Mert kevés embernek lesz nyugdíja, ami mellett elbioskodhat a kertjében.
Ha Józsira nézek, azt tanulom tőle, hogy nincs értelme idegeskedni.