Az
emberben van egy ilyen, hogy felfele tekint. Egy magasabb rendűtől
tanulna valamit. Ezért is csodálunk meg néha egy egy példaképnek
látszó valakit. Odaképzeljük a példaértékét, ha nem más.
Nálam
más a helyzet. A példaértéket én lentről merítem. Alámegyek
a példaértékért, noha köztudott, hogy nem szokás egy szint alá
menni. Szokták ezt mondani, hogy azért van egy szint, ami alá nem
szabad menni. És mint esetemben volt már rá példa, néha ez a
minimum szint alá is merítkezem.
Na
nem azért arról a szintről beszélek, hogy lefekszem a mocskos
ember mellé, nekem ilyen élményekre nincs szükség. De hogy meg
akarom érteni ezt az embert, az más.
Nézem
ezt a Józsit. Rájöttem, hogy van egy szint, ami fölé nem akar
emelkedni. Van ezekben a józsikban egy ilyen, hogy egy szint fölé
emelkedni erkölcstelenség volna. Például minden nap megmosdani.
Semmint hetente befűteni a kazánba, hogy legalább egy héten
egyszer jól lefürödjön, inkább elmegy a testvéréhez a blokkba
és ott lefürdik. Pedig én azt a kazánt tíz éve azért szereltem
be, hogy a munkatársaimnak legyen meleg vizük akár napi
használatra is. Hogy berozsdázott, az nem a használattól van,
hanem pontosan a nem használattól.
Hogy
Józsi azért kezd kifehéredni és lassan már a tehénszag sem
érzik rajta, talán a fűrészpor egy sajátos és általam még nem
ismert tulajdonságának köszönhető.
Aztán
eszembe jutott, hogy ez a Józsi nekem tanítványom volt a
szakiskolában. Nem volt egy lángelme, már akkor is fukarkodott a
mozdulatokkal, de legalább őszinte volt. Nem mímelte a munkát.
Hogy,
hogy nem, de ma nálam itt alapember. Józsi a főfestő, a
főcsiszoló és a fő segéd. És a fő beszélgető partnerem.
Rájöttem,
hogy ezekkel a józsikkal az embernek nem szabad idegeskedni. És ha
az ember rájön erre, hogy nem szabad miattuk idegeskedni, rájön,
hogy sok mindenért nem érdemes idegeskedni.
Például
elnézem, amint derekát fájlalva hosszú húsz perceket ül és
messzenézőn, teljes nyugalomban szívja a szivarát. Teljesen
nyugodt, elmélyült messzenézésben szívja a szivarát. Nem
idegeskedik. De miért is tenné? Semmije sincs. De gondja sincs,
hogy semmije nincs. Éppen ezért gondja sincs.
Azt
mondtam ennek a Józsinak, kivel itt jó nagyokat versenyzünk, hogy
kinek mije fáj jobban, hogy nem bánom a biológiai ritmusát, mert
én nem szólok bele a biológiába, ha elfogadja, hogy annyit adok,
amennyit megér nekem ez a ritmus. Ő ezért sem idegeskedik. Úgy jó
minden ahogy van. Mert azt mondta, hogy nem kell fél ötkor kelnie,
nem kell este tizenegykor befejezni a tehénfejést, és többet kap,
mint napjában egy pakk szivar ára.
Ebben
kiegyeztünk. Pont ezért itt minden nagy boldogságban zajlik. Senki
nem ideges, nem hajt, mert más nincs aki idegeskedjen vagy hajtson,
és ha erre ez a Józsi képtelen, én nem fogok itt egyedül
idegeskedni meg hajtani.
Na
de most az is igaz, be kell látnom, hogy a józsiknál értelmesebb
emberek nem érnek rá mondjuk nálam főfestőknek lenni. Meg
főcsiszolóknak sem. Egy azért, mert értelmesebbek annál, hogy
főfestők legyenek. Kettő azért, mert azért ennyire alá, ez a
szint alá azért nem illik adni, legfeljebb egy egzotikus aláutazás
alkalmával egyszer kétszer, de nem állandóan. Ezt is értem. És
tökéletesen egyet tudok érteni ezzel a világ szemlélettel.
Mert
amíg van más út, ha nem muszáj, nem kell egy adott szint alá
süllyedni.
Ezért
kell nekem ezt a Józsit megértenem és elfogadni, mert így
szintalattian is, de ő az egyetlen per moment, aki elviseli az én
felsőbbrendű allűrjeimet.
És
ez egy ember részéről nagy dolog.
A
világ tele van ilyen józsikkal. De akik megértsék ezeket a
józsikat, talán kevesebb, mint hinnénk. Pedig ha többen lennénk
ilyenek, ez a világ sem lenne tele idegeskedéssel és hajtással.
Mert
például azt mondják ezek a pozitív szemléletesek, hogy van ez a
mega összeesküvés, ami a buta népek kiirtásáról szól, sőt
ezeknek a buta népeknek a genetikai állományuk elpusztítása a
cél, hogy csak egy adott, okos genetikai szál éljen tovább. És
akkor azt mondják ezek a pozitivisták, tíz tételben
meghatározzák, mely az a tíz pozitív cselekedet, mellyel el lehet
kerülni ezeknek a bilderbergesek genetikai pusztítását. Hogy
biokert, nem szénsavas víz, ne oltsák a gyerekeket, kendőbe
bugyolálva hátra dobni a gyereket (valószínű míg térdig
gázolnak a rízs mocsarakban), és ilyenek. Mert hogy ezek a
gonoszok mire nem vetemülnek, hogy mindezen dolgokon ontják a
pusztító mérget, és a sok buta ember bemegy a bevásárlóba és
mindezt megveszi. És bele fog halni. Tehát ha belegondol az ember,
lehet ebben valami igazság.
De
ugyanez a pozitivista gáska (banda), a képem elé tolja az éhező
afrikai gyerekek képét (kiknek szülei nem akarnak gyarmatként
élni) és azt mondja, látod mire képes a te kapitalizmusod? És
még ebben is igazuk lehet, hogy az én jólétem, hogy az én
vágyaim miatt éheznek azok a szerencsétlenek, akik a józsik
szintjére még álmodni sem mernek.
De
amin én sokat gondolkodtam az az, hogy ha mindenkinek élni kell
ezen a világon, mindenkinek joga van az élethez ezen a világon, és
nem használunk GMO termékeket, mivel lakatjuk jól azokat az éhező
gyermekeket? Erre is kell gondolni. Mert szép az a prédikáció a
szeretetről, az esélyegyenlőségről, a mindenki emberről, nincs
genetikailag alattvaló egyedről, de mivel tömsz be ennyi szájat?
Mert ha kivágsz egy fát, hogy termőfölded legyen, jön szaladva
ez a pozitívista, hogy sír a Föld. Ha pedig egy hektárra nézve
felpumpálnád a termést, jön ez a pozitivista, hogy megjátszod
az istent. S akkor valójában mit érnek azok a nagy pozitív dumák,
ha nincs mivel betömd az éhezőnek a száját?
Ki
vonná meg gyermekétől a gmo-s kenyeret, ha az csak egy napig is
éltetné még legalább?
Talán
túlontúl idegesíti magát a pozitivista. Talán el kellene
fogadnia, hogy ezentúl kevesebbet fogunk élni. Sokan lettünk,
leszünk még többen is, el kell fogadni, hogy más is ember, ő is
élni akar, ha keveset is, de amennyit.
Hogy
sír a Föld? Sír mindenki. Mikor nem bírja, majd kiönti a bilit.
Sokan meghalunk. És mivan? Mitől félünk?
Az
emberiség úton van. Valószínű egy szint alá nem lesz képes
menni, mint ahogy egy szint fölé sem lesz képes. Biokertet sem
lesz képes mindenki művelni. Mert kevés embernek lesz nyugdíja,
ami mellett elbioskodhat a kertjében.
Ha
Józsira nézek, azt tanulom tőle, hogy nincs értelme idegeskedni.