Muskóczi már többször
említette az apukájának, hogy szeretne neki segíteni az asztalos
műhelyben. Igaz, hogy nem éppen így fogalmazta meg Muskóczi a
szándékát, hanem úgy fordult apukájához, hogy volna e valami
munka számára a műhelyben, mert szeretne némi zsebpénzhez jutni.
Muskóczi apukája
többször is hívta fiát dolgozni, hogy csiszolni kéne, vagy
pácolni kéne, de valahogy Muskóczinak nem akaródzott se
csiszolni, se pácolni és inkább lemondott a zsebpénz
gondolatáról.
Egyszer Muskóczi apukája
régi, kárpitozott székeket javított az asztalos műhelyében. A
székek inogtak, a csapozott kötések meglazultak, ezért úgy
döntött, hogy szétszedi a székeket és újra ragassza a csapokat,
csakhogy ehhez le kellett bontani a kárpitozásokat is.
Muskóczi apukája, midőn
elkezdte leszedni a régi kárpitokat, észreveszi, hogy azon biza
több réteg kárpit van. Ahányszor felújították a székeket, a
régi kárpitra húzták az újat. Nem több és nem kevesebb mint
hat réteg kárpit anyagot bontott le Muskóczi apukája a régi
székekről. Mihelyt a rugókhoz jutott, szomorúan állapítja meg,
hogy biza a rugók is mind elgyengültek, némely el is törött, így
azok se használhatók újra.
A rugókat is leszedte a
régi székekről Muskóczi apukája. Méghozzá a rugó tartó
pántokat is, melyek legtöbbje szétfoszlott már és drótokkal
helyesítették, mikor javítani próbálták.
Mikor már csak a csupasz
fa váza volt a széknek, nyilvánvalóvá vált, hogy a kárpitozás
tartotta össze.
A több rendbéli
kárpitozás miatt a szék tele s tele volt szegekkel. Vakarta bizony
a feje búbját Muskóczi apukája, hogy azt a sok rengeteg szeget
neki nem lesz ideje kihúzogatni.
Hirtelen eszébe jutott
fiacskája, ki igen húzta a száját mikor csiszolni vagy pácolni
kellett volna, gondolta, egy élete egy halála, megkérdi tőle,
lenne e kedve szegeket húzogatni?
Muskóczi, az ajánlat
hallatán megörvendett, mert szegeket kihúzogatni volt éppen
kedve. Nosza megörvendett Muskóczi apukája, hogy kisfia végre
érdekelt valamiben és szépen be is avatta a szeghúzogatás csodás
rejtelmeibe.
Muskóczi két napig
hűségesen húzogatta a szegeket a csípőfogóval. Akkora
odaadással dolgozott, hogy egy adott percen úgy érezte a csípőfogó már a keze meghosszabbítása lett.
Az apuka boldogan nézte
kisfia szorgoskodását.
A végén elmentek és
fáradalmaik jutalmaként megettek egy jókora sajtos pizzát.
És természetesen a
zsebpénz sem maradt el.
Így volt tehát Muskóczi
esete a csípőfogóval.