Minden napra egy megvilágosodás

Az én agyam valahogy úgy működik mint egy számítógép. Minden nap frissül az új információkkal, feldolgozza azt, és próbál mindent a helyére rakva normálisan és, vagy hatékonyan működni. Közben valamilyen progi válogatja az infókat, hogy melyik jó, melyik nem, mint egy antivírus. Mostanában a vírus figyelőm is összegabalyodott, mert az is frissült mindenféle új infóval, úgyhogy ha nem is látszik a káosz (de lehet, hogy pirosan virít), ugyancsak lassan működik a proci, és össze vissza működik a normalitás. A hatékonyság is sok szempontból megkérdőjelezhető.

Íme pár megvilágosodás az elmúlt napokból:

"A házi asztalosság személyre szabható alkotói műhely, ha lehet, inkább a kreativitást választom, a versengés nem fér össze gondolat világommal."
Keresvén a mestereket, kiktől szakmát tanuljak, eltelt az idő és mestereket nem találtam, így kialakítottam a saját magam szakmaiságát.”
Csak végeztem a dolgom, igyekeztem a tőlem legtöbbet és legjobbat megtenni, néha melléfogtam, de voltak eltalált sikereim is, minta hiány én is felfedeztem a spanyol viaszt.”
Az én asztalosságomnak nincs köze ama nagy betűs szakmához, a művészet benne a túlélés.”
Mikor a kúthoz kerestem vízszerelőt, félórás munkára és senki nem akart jönni, vettem szerszámokat s vízszerelő lettem, amikor a villanyos sem jött, vettem szerszámokat s villanyszerelő lettem, így aztán fűtőszerelő és nem utolsó sorban asztalos.”
Apósom szokta ironikusan mondani, hogy az asztalosnál a dolgok úgy készülnek el, ahogy éppen sikerülnek vagy eltalálja, huszonöt év házasság után sem nyel engem, de ebben az egyben muszáj igazat adnom neki, bármennyire nem szeretnék.”
Egy cégnél dolgoztam, ülő munkát, amit borzalmasan meguntam és azt hazudtam a főnöknek, hogy asztalos műhelyt nyitok, azért mondok fel, nem igazán hitték amit mondtam, én még annyira sem, de pár nap után felmerült bennem a kérdés: miért ne?”

Ha lelkemben kárt nem is vallok, az Élettel hogy számolok el?”

Hinni, hogy minden jó lesz,
Ez a kihívás, oh yes.”

Én azt mondtam, hogy az egyszerű ember képes befogadni a szeretetet úgy ahogy van, a bonyolult alkatú ember örökké variál és bemagyaráz, amíg mindent félreért, és arra a kérdésre, hogy én milyen embernek tartom magam, azt mondtam, hogy egy bonyolultnak, aki egyre egyszerűsödik, mert szeretni akarok és szeretve akarok lenni, csak úgy egyszerűen, semmiféle magyarázattal fűszerezve.”


"Felébredt a nagy nyámnyila, medve formájú kutya, hogy egy kis udvarba zárva kutyusnak nevelték...és ezt ő jóhiszeműen hagyta, a gazdik is jóhiszeműen nevelték annak, hisz cuki engedelmes kis kutya volt a nyámnyila, medve formájú kutya..."