Az eddigi Jézus filmekben Jézus mindig magasról szól az emberekhez, mint egy felsőbbrendű lény. Esdekelnek kegyeiért az emberek.
Ha csinálnék egy Jézus filmet, egy olyan Jézust jelenítenék meg, aki sóvárogva lesi az emberek jóindulatát és szeretetét szeretné kifejezni irántuk, azok meg félelemmel félnének tőle, mondván: mit akar ez tőlünk? Mit néz úgy minket ez a csóró?
És hiába gyógyítana ez a Jézus, az emberek csak idegenkednének tőle, mert egy testes torzonborz figura lenne, nem egy tucatspirituális szexy alkat szép hosszú állal, fényes Lennon hajjal.
Az én Jézus filmem Jézusa magányos gyötrelmek közepette menne a kivégző hegyre, az a néhány tátott szájú mindenlében kanál piaci légy meg "úgykellneki" bólogatásos szemmel kíséri nézésével egy darabon.
Júdás, mikor rájön, hogy marhaságot csinált, szégyenében, hogy mekkora ostoba volt, felakasztja magát. Az első ember, aki rájött, hogy teljesen félreértette Jézust. Csak benne van annyi karakter, hogy belássa, milyen végzetes hibát tett.
A többi tanítvány sajnáltatja magát megbújva, nagyokat filózva az önigazolásban, hogy nem volt más választásuk, mint hagyni kinyiratni Jézust. Nem lehet manapság büntetlenül lázadni. S közben vedelték a bort napokig és saját magukat sajnálták.
Szerencséjükre megjelent köztük Jézus, mert kezdett elfogyni az eleség, amit Júdás adminisztrációjának köszönhettek, miközben Jézust még életében futtatták, menedzselték.
Látván Jézust dicsőséges testben (még mindig nem szexy), rájöttek, hogy mekkora üzlet van ebben és elkezdtek vallásokat, szektákat alapítani Jézus nevében.
Jézus látván, hogy nem tudja megértetni magát, szeretetét nem képesek befogadni, felmegy a mennybe az Atya jobbjára, és elküldi a Szent Lelket, hátha több sikerrel jár a lelkek és a szellemek birodalmában, mert Ő megjelent testben és mégsem kellett az emberiségnek.
Az Isten teremtő társat alkotott az emberben, de az ember csak a javaira pályázik Istennek, a szeretetet nem képes elfogadni.
Nagyon kevés ember érti meg Jézus által Istent, az aki megérti joggal sóvárog elmenni e világból, de ugyanakkor maradna is, hogy szerettei még élvezhessék jelenlétét.
A filmem nem Jézus halálával érne véget, hanem a Jézust követő emberrel, aki megundorodván a tanítványok képmutatásától és az emberek szeretetlenségétől, menne haza Istenhez, de még kötik földi kötelékei. A Jézusos ember vergődésével érne véget a filmem, aki bármihez fog, nem tud sikeres lenni, szánalmasnak tartják az emberek, elfordulnak tőle. Ő pedig sóvárogva nézné család tagjait, akik nemkomplettnek néznék és gyakorlatilag mellőzik az élet minden napjaiban.
Baszott egy jó filmet lehetne csinálni belőle...
