Ócska libcsi

a kép a www.est.hu -ról van leszedve
Van a románban egy olyan mondás, hogy „fata mare”, ami szóról szóra lefordítva, azt jelenti, hogy nagy lány. Egyszer egy alvilági boxoló, ilyen rabló nagyvagány azt kérdezte tőlem, a csajod „fata mare”? Én akkor 16-17 éves voltam. Mutatom neki, hogy körülbelül meddig ér nekem a csajom. Egy kicsit furcsálltam, hogy mit érdekli őt, mekkora a csajom? Röhögött rajtam. Mi van? Kérdeztem. Mi röhögni való van rajta? Te barom, mondta az ő stílusában, megbasztad va eccer, azt kérdeztem!
Akkor tudtam meg, hogy a „fata mare” az azt jelenti, hogy már nem szűz. S aztán meg azért röhögött rajtam, hogy ezt nem tudom és én még szűz vagyok.
Na így jártam én most ezzel az „ócska libcsi” dologgal. Alig talál az ember egy két valamire való blogot, amiket én is szeretek olvasni, a hozzászólásokban ilyenekkel illetik az íróját, mint például „ócska libcsi”. Sokáig nem értettem, mi az a libcsi? Hirtelen arra gondoltam, mikor legelőször olvastam, hogy valami szexzsargon, és szégyen az asztalos fejemre, hogy ezt nem ismerem. Aztán kibogoztam, a libcsi az a liberalizmusra utal. Na, ez így már érthető, de hogy mitől ócska, azt megint nem értettem. Gondoltam ez egy olyan duma, mint a nagyvagányok közt az anyjapicsája, amit világos senki nem gondol komolyan, ez csak egy duma. De aztán rájöttem, hogy ugyancsak világnézeti dolgokat fedez ez az ócska libcsizmus. Mert ez a fajta, ócska libcsizmus nem egy olyan dolog, aminek valamilyen köze lenne valamiféle liberális párthoz. Nincs köze ilyesmihez. Mi ez az ócska libcsizmus? A magamfajta szüzeknek írom le, hogyan látom én ezt.
A nagy magyarságunk, innen és onnan, a Föld kerekségén, két fele akar szakadni. Persze, bizonyos fejekben. Nem az enyémben. Van a hagyományőrző magyarság és a haladó magyarság. A hagyományőrző azt mondja, hogy ápolja ősei örökét, és a haladóra azt mondja, hogy egy gazember liberális, aki tapos az ősök értékeire, a pornográfia, a szabad szex képviselője, és a multik szolgái, és innen következik, hogy automata nem magyar, ha éppen nem zsidó, akkor zsidó barát. Ócska libcsi.
Olyan tíz tizenkét éve belekóstoltam én is ebbe a nagymagyarságba. Úgy adódott, hogy Budapesten éppen egy Badiny J.F. Előadásba csöppentem, mint egy „Forest Gump”. Aztán beszélgetéseknek voltam a tanúja ilyen sumer témákban, egészen a zsidózásig. Akkor szólalt meg bennem először egy hang ez irányban, hogy ekkora emeletes marhaságot még elképzelni is betegség. Azóta is beleolvasok ilyen témába, hogy „naprakész” legyek, és annyi éve nem tudott megváltozni ez az érzés bennem. Ilyenek, mint az új Jeruzsálem magyarországi landolása, még viccnek is rossz.
Úgyhogy én most tisztában vagyok magammal, egy ócska libcsi vagyok én is. Jó az embernek tudni, ki s mi. Hogy ez mit jelent nekem? Semmit. Teljesen hidegen hagy. Én tudom, hogy tisztelem és szeretem őseim munkáját, és belőlük merítve szeretnék előre haladni, ahogy ők is tették. Szeretem őseim alkotásait, két kezük munkáját, amit konkrétan örökségbe hagytak, egy házat, egy fát, egy könyvet, egy arany rudat (amit nem hagytak). Ezt szeretném én is tenni.
A röhej meg az, hogy pontosan a hagyományőrző magyarság az, aki a történelmi egyházak szoknyája mögé futva ordibálnak, szórják a szitkokat az alkotó ócska libcsikre, akik végül is tesznek valami konkrétat. A ősmagyarok azok, akik bevesznek mindenféle dumát, ami egy kis körítéssel van felszolgálva, hogy nem adják el az országot, viszont semmit nem tesznek, hogy legalább egy magyar üzletházat nyissanak, minden leragad valami nem létező szimbólumok szintjén. A nagy erdélyi pofa, a nagy erdélyi szűzmagyarság arra nem volt képes, hogy legalább azokba az útszéli bódékba ne kerüljenek kínai cuccok és holland játékok. Miről beszélünk akkor? Miféle hagyományőrzésről beszélünk? Ma, amikor egy szar faorgonát nem képes egy nagy egyházközség legalább a pórtól kitisztítani, amikor valamikor azt egy vagy két magyar család készíttetett? Két év alatt felépítettek egy kibaszott nagy templomot, ma azt nem tudják kimeszelni önkormányzati pályázat nélkül? Nem mintha különösen érdekelne engem a templomok sorsa, de az elgondolkoztat, hogy ha akkor erre volt energia és pénz, hatalmas összefogásról árulkodik.
De mit mondjak? Annyira szét vagyunk húzva, hogy már két munkatárs sem tud nyugodtan egymás mellett dolgozni. Miféle vírus fertőzi libcsis vagy nem libcsis agyunkat? Szerintem az agyunkra ment a szabadság lehetősége és nem tudjuk kihasználni.
Az érdekeinket kellene figyelembe vegyük. Békét kellene hagyni a bronzkorszaki dolgoknak. Ma sírnak a gyerekek. Ma kilátástalanok a fiatalok. Ma szenvednek az öregek. Ma van munkanélküliség. Éhezés és fázás. Ma kell tenni valamit, nem holnap. Az élet nem holnap kezdődik. Benne vagyunk az életben.
Ma nem nyitunk üzletet, holnap nincs mit áruljunk, holnapután nincs mit dolgozzunk. Kámpec. A többi az mind csak ilyen duma.