Mint Jézus

Hogy megtörtént Jézus, az egy csoda. Kezdem elveszíteni azt a hitemet, miszerint Jézus Istennek valamiféle békeszerződése lenne az emberrel. Hogy lassan eljutok az isten tagadásig, meglehet. De úgy érzem, ezt a Világot egy isten csak össze kurkálná. Összezavarná. Legalábbis az az isten biztos, akiről az ember beszél meg álmodozik.
Mert mi nagy kunszt van abban, egy mindenhatónak kirittyenteni egy Jézust? Aztán kinyíratni, hogy vádat lehessen emelni az ember ellen. Melyik normális embernek jutna eszibe ekkora marhaság? Ha jönne ma egy muki és feláldozná a gyermekét az emberiség megváltására, minimum bolondok házába viszik életfogytiglan. Mert az ember már túlhaladta azt az istent, akiről az emberek beszélnek, álmodoznak.
Amikor Jézust kinyírtuk, akkor magunkból nyírtunk ki egy részt. A haladást nyírtuk ki magunkból. Mert Jézus tanításai, vagyis mondásai, haladó emberhez szóltak. Azokhoz, akik lelkileg, szellemileg már többek mint az állat. Akkora az emberi lélek és szellem éhsége, hogy azóta is élteti ezt a Jézust. Az állati emberek önmaguk igazolására azon vannak, hogy Jézus haladóságát lejárassák, lebutítsák. Kis jézuskáva faragták. Valamiféle isteni szimbólummá, aminek létezésében biza benne van a kétely, amiről hallgatva erény. A kétely és bizonyosság között meg ott a félelem. Megbénítja az embert a félelem.
Azt mondtam magamnak, te, ha ez a Jézus az evolúció folyamata, akkor ez valóban maga a csoda. Ha isten fabrikálta, olyan mint a mű mikulás mely csukott szájjal énekel és egy motor táncoltatja, hogy „hohohóóó”. De ha evolúciós termék, akkor az emberiség fantasztikus jövőnek nézhet elébe. Mert ha az állati sorsból felfejlődtünk egy olyan Jézussá, mely ekkora hatalmat adott a léleknek, szellemnek, mely által többek vagyunk mint az állat, és kivesszük a képletből ezt a feszt haragvó istent, mely mindennek határt szab, az ember még angyallá is fejlődhet.
Nem lenne jobb egy terrorista isten nélkül dolgozni?
Nem egy csoda az, hogy rajtunk áll vagy bukik a Föld egészsége? Ültetsz, van fád, virágod, élelmed. Mi kell ennél nagyobb Teremtés? Az a csoda, hogy gyermeket nemzel, szülsz, megduplázod magad egy gazdagabb egyeddel. Mi lehet ennél faszább? Akarsz te még békában ujjá születni? Vagy akarsz te még hatszáz állítólagos próbatételen átmenni az idők végezetéig, mely végtelen? Ha te nem halsz meg, a lelked, szellemed nem megy tovább, nem öröklik a gyermekeid.
Nahát ilyen gondolataim vannak a karácsonyi készülődésre.
Hajnalban autót mostam, feleseggem bement dolgozni, azt mondta nem ül későig, reméli estig hazajön, Az este jött Bukarestből, az autó fekete volt a sártól. Ma be kell fejezzek egy konyhabútort, talán estére lesz valami pénz is, a fiamnak játszótervei vannak mára, a dinós legóval vannak elképzelései, reméli, hogy karácsonyra kap még egy dinós legót, de az legyen úgy, hogy meglepi legyen, nem úgy, hogy elmegyünk és megvesszük és nesze karácsonyi ajándék. Hát ezt nehéz így kiokumlálni.
Ja, és más. Néha bemegyünk a Mekibe. Szegény fiam feje úgy tele van dumálva az osztálytársaitól, hogy azt hiszi a mekis csízburger tiszta méreg. Hogy lehet az, hogy ilyen finom és mégis méreg? Értetlenkedik a fiam. Megbeszéltük, hogy talán ha csak csízburgert enne az ember reggeltől estig tíz évig, talán nem egészséges. De ugyanígy a murkot is hiába eszi az ember tíz évig, mert fütyülni sem fog jobban, de biztos nem használ az egészségének sem. Megegyeztünk abban, hogy kéthetente egy meki nem jelent abszolút semmit. Viszont van ott olyan, ahol máshol nincs. Tiszta asztalok, gyors kiszolgálás, kellemes meleg vagy nyáron klíma, halk zene, civilizált környezet, no meg egy kis játszótér, és olcsóbban kijössz, mint bármilyen más helyen. Elnéztem egyszer az embereket a Mekiben, ugyanolyanok mint én, vagy bárki más. Hogy ez is mekkora baromság, hogy az emberiség így feloszlik, hogy az egyik rész azt mondja a másik résznek, hogy tudatlan zabálók, méregevők. Bezzeg ők, a hagyományosok. A konzervatívok. Hogy ki a Mekivel. De sajnos tovább ennél a hagyományoskodásnál senki nem megy, hogy például jobbat, egészségesebbet csináljon a Mekinél. Nem, ezek azok az állat bunkó emberek, akik azt mondják, hogy hej bezzeg mi a nyakunkban a kulccsal a blokk háta mögött nőttünk fel és nem lett semmi bajunk.Vagy a nagyinál nyolcan egy kinnti budira jártunk és nem lett semmi bajunk.
Lehet, de nekem nem ez a célom, hogy ne legyen semmi bajom, hanem az, hogy a lehető legjobban érezzem magam.
Sokáig én is ebben a konzervatívizmusban utaztam, de őszintén meguntam magamat, meguntam azt a sok barom konzervatív embert, akik ugyanúgy mint az Isten nevét hiába veszik ajkukra, a hagyományos életmódot is csak pofázásként veszik az ajkukra, bolondítanak másokat, holott eszük ágában sincs a hagyományokra építeni.
Egy fajta világvégét azért magunknak mondhatunk, ha Jézus által elhagyjuk a régi világot és egy újba kezdünk. Jézus, ha emberileg lett az Aki, akkor azt jelenti, hogy megvan minden esélyünk jónak lenni, szeretők lenni. Ha ez bevált már több mint kétezer éve, mitől nem válhatna be ma is? Bennem, bennünk?
Ilyen értelemben kívánok minden olvasómnak kellemes karácsonyi ünnepeket!