Mondom, hogy csak éppen
megnézem, de még nem nyúlok hozzá. Jó munkához idő kell. Csak
nyugalom. De aztán lecsavartam a négy anyát, ami tartja a pedál
blokkot. Első fázisként fel akarom mérni a károkat és
stratégiát készíteni, hogy milyen szerszámokat készítsek elő,
esetleg milyeneket vegyek, hogy folyamatosan ott legyen a készlet.
Az is kérdéses volt,
hogy hol végezzem a restaurálást? A műhelyben nem jó. Ott mindig
por van. Így a legalkalmasabb a stúdió. Igaz, hogy télen hideg
van a stúdió be nem épített részén. De majd viszek be valami
kályhát. Vagy tavaszig beköltözöm a Mix&Klavi szobába,
melyet most készítek, a dob bunker tő szomszédságában.
Hadd írjak egy
intermezzot, mert elszáll a gondolat és az emberiségre nézve
fontos.
A női egyenjogúság
harca egy eléggé szánalmas harc. Az emberiség szégyene, hogy a
nőnek ki kell harcolnia független státusát. Mondjuk, hogy igen, a
női jogok, de valójában mi férfiak nem tudjuk elfogadni. Nekünk
is időbe telik elfogadni, hogy ez a szabadságharc végül is
szétzülleszt bennünket. A szabadság címszó alatt szétverjük a
család fogalmát. Az elnyomott nők problémája nem az, hogy ők is
képesek egy 36-os csavart meghúzni, hanem egyes barom férfi
nemzedék rohadéksága, érzéketlensége. Mert a normális férfi
mindig is külön figyelemmel adózott a nőnek és élete értelme a
nő körül forgott.
Nos, a női egyenjogúsági
per versus férfiak folyamatában néha a nő oda kerül, mint a kis
kutya, mely először ugat egy nagyot, meglepődik, és kérdő képet
vág: “láttad mekkorát ugattam?” Mindennek van mellékhatása
(szándékosan nem írtam ellenreakciót). A férfi hirtelen egyedül
érzi magát aktív, pörgő asszonytársa mellett, néha igen
súrolva a mellőzhetőséget. A férfi is megváltozik. Ösztönösen,
törvényszerűen. Szükségszerűen. Ha nincs rá szüksége, keres
valami értelmet az életben. A nő ugyan lubickol frissen szerzett
szabadságában, de azt nem veszi számba, hogy ez a szabadság nem
valami 3 az egyben csomag, ahol bónuszba jár az úgy nevezett
szabadság. Beleharapva, olyanná válik mint ama gyimelcs, mely az
emberiség nyomorúságába hajt.
Igen, eljuthatunk oda,
hogy külön, közös elhatározás szerint együtt él férfi és
nő egy fedél alatt, biológiai és gazdasági ésszerűségből, de
mi lesz az érzelmekkel? Kontrollálni fogjuk őket?
Kérdések, melyekre nekem
nincs válaszom, valami mégis azt súgja nekem, hogy a szerelmet nem
kéne kihagyni az életből, mint ahogy sok mindent kihagytunk már.
És csak bambuljuk a neonfény világát leszokva arról is, hogy
valamikor reménykedhettünk valamiben. Idáig az intermezzo.
Hadd írjak egy kis
politikát is. Röviden. Sosem gondoltam volna, hogy eljön még egy
idő, amikor mi erdélyi magyarok egy Orbán Viktor kijelentett
gondolatából vallást csinálunk. Azt mondta, hogy a Trump, ez az
amerikai nagy seggfej az igen, az egy fasza gyerek. Erre minden
transzmagyar elkezdi isteníteni Trumpot. Ha ObéViki azt mondja ez a
Soros maga a Sátán, akkor minden Magmagyar gyűlöli Sorost. Semmi
kérdőjel, semmi megfontolás. Instant. Mi ez, ha nem a gondolat
diktatúrája? Rémisztő ez, még akkor is, ha igaza lenne ennek az
Ovének.
De elnéztem ezt az
amerikai hejehuját az a szánalmas, buta Hilary és vadbarom Trump
között. Amerika el kéne süllyedjen az Atlantisz alá szégyenében,
hogy két ilyen torz karikatúra kezébe tette a sorsát, ideálját.
Borzalmasat csalódtam az amerikai álomban.
Harag ne legyen, én úgy
érzem a magyarságom katarzisát megéltem a kommunista elnyomásban,
amikor hittem egy magyar feltámadásban, örökké szólt mellettem
a Kossuth rádió, egyetlen fogható magyar rádió adó volt, az is
zúgott búgott, ablakba kellett tenni, hogy halljunk valamit, mert
nem minden embernek volt lehetősége a rádiók atyaúristenit a
Vef-et megvenni. Néha rákattintok az M1-es hírcsatornára és a
hányinger környékez tőle. Olyan képet fest a világról, mint a
Brad Pitt játszotta Apokalipszisben, ahol mindenfelé csak zombi,
zombi meg zombi. Ellepte a mocsok migráns mocsadék egész Európát.
Olyan hangleejtéssel tudósít, mintha minden el lenne veszve. Hát
mit mondjak? Asszem rövidesen Magyarország valóban mindent
elveszt. Elmegy az esze, mint Amerikának.
Idáig a bréking nyúz.
Kellemesen meglepett, hogy
a pedál háza tulajdonképpen a tápot és a végfokot tartalmazza.
Úgy néz ki csak a kábeleket vágta le a vandálja. Meglehet a
hangszórón kívül és a pedál klaviatúra drójain kívül nem
hiányzik róla több. Ez jó. A nyomtatott áramkörös lapokat ezek
szerint nem volt érdemes letépni, illetve nem jött le könnyen,
nem érte meg, de elég volt ahhoz, hogy eltörje. Leszedtem a ritmus
elektronikáját is. Hiányzik az összekötő drótozat, nehéz
lesz kisilabizálni pontosan hány dróttal és hova volt kötve. De
nem lehetetlen.
A következő lépés a
tápot és végfokot felébreszteni. Van még egy 12 colos
hangszóróm, a gitár ládához vettem három darabot, de oda csak
kettőt fogok bekötni, mert nemsokára megjön a házi készítésű
csöves erősítő Marosvásárhelyről és ahhoz az ellenállás
miatt csak kettőt ésszerű bekötni, de nem is kell több.
Stúdióhoz bőven sok lesz a hangereje.
Így a harmadikat az
orgonába fogom betenni. Már csak azért is, mert ezeket a vintázs
orgonákat is mikrofonnal veszik fel, mint a gitárokat.
Közben a dob felvételével
ügyködöm. Eltart még, amíg megtalálom a megfelelő megoldást
és hangzást. Ezek a próbálkozások is megérnek néhány
bejegyzést.
Első körben a pergőről
le kellett vegyem a klippes mikrofon illesztőt, mert nagyon
berezonált a kávás ütésre, mintha a mikrofont is ütném. Külön
állványra tettem a pergő mikrofonját. Így jobb, de meg kell
találjam a legjobb pozícióját is, hangzásilag és biztonságilag
is. Ne inhibáljon a dobolásban és ne is csapjak rá véletlenül.
A lábdobot két mikivel
veszem fel. De felesleges lesz. Mikor elkészül a mix szobám, megnő
a dob bunker tere és majd be tudom dugni a lábdobba a mikrofont,
ahol felveszi az attackot is meg a szelet is. Most az attackot
felveszem egy improvizált, de tökös, hosszabbított bilincsre
szerelt mikivel és a szelet egy lézeres vízmérték állványára
szerelve a lábdob hátsó membránján levő bassreflex lyukra
irányítva.
A koppantós cinekre is
tettem egy mikrofont, de az egy busted mythosz, rossz a miki is, nem
arra való, meg nincs szükség rá.
Igen, kéne egy szett
overhead, tér mikrofon, de azok méreg drágák. Egyelőre a vokál
mikikkel boldogulok.
Volna még írni való, de
dolgozni es kéne valamit...