Az elhamvasztott pillanat


Aki a sorsát a kezébe veszi, vállalkozóként például, tudatosan vagy sem, de bevállalja, hogy rendszeren kívül és magára marad. Nem szívás eredményeképp, hanem azért, mert a saját vállalkozás általában nem kompatibilis a rendszerekkel.
Nem szeretnék általános definíciót létrehozni, de ezt a jelenséget megfigyeltem legtöbb olyan ismerősömnél, akik a maguk erejéből indítottak vállalkozást. Legyen szó bármiről.
A vállalkozó ember azért inkább húzódik a szabad világhoz, mert reménykedik abban, hogy vállalkozását nem érik sűrűn a politikai változások okozta sújtások. Minden politikai instabilitás új adótörvényeket hoz, újabb ellenőrző bizottságokat. Minden politikai célból felemelt állami fizetések hatalmas ereket vágnak a magán szektorokban, mivel azok gazdasági realitásban élnek, nem populizmusban. A populisták csak annyit látnak az egészből, hogy adjanak a rohadt patronok is többet, mert van honnan. A populistáknak gőzük sincs, hogyan termelődik a pénz egy magán cégben, és foggalmuk sincs arról, hogy az állam miféle pénzekből etetik a populistákat. A pénz az csak úgy van. És a munkát fizessék csak meg. Igen, ez így lenne korrekt, csak annyi, hogy minden munkának van piaci értéke, és mostanság a munkát egyre inkább az automatizáció veszi át.
A kábel gyár sorozat szalagja mellett a munkás kevesebbet keres, mint egy állami aktakukac, mert amíg az egyik termeli az állami bejövetelt, a másik elkölti. Munka egyik is, másik is, de két külön rendszerben élnek. Az egyik kevesebb pénzért hamarább tönkre megy, a másik többért többet unatkozik és abba fárad bele. A kettejük közt a különbség a politikai reláció. Rendszerbeli ágazatban élsz, vagy sem. Kihasználod ezt a rendszerbeliséget, vagy sem? Ha igen, akkor a rendszer tagjaként fogsz élni, gondolkodni és adott esetben meggyőződni.
Idáig a felvezetés.


Nem azért figyeltem a magyarországi polgármesteri választásokat, mert drukkoltam egyiknek vagy másiknak. Nekem, mint aki mindenféle rendszertől irtózom és félek, messze elkerülve ezeknek a behatását életemre, nem drukkolok egyiknek sem, mert mindegyik egykutya.
Kíváncsi voltam erre a Puzsérra, mint az új kurzus alapítójára. Bennem vele szemben mindig az volt, hogy mennyire tényleg független (magán vállalkozó), illetve nem e a Fidesznek egy udvari bohóca? Nagyon úgy tűnt, hogy nézeteivel megossza azt a tábort, amely nem szimpatizál a jelen hatalommal. Értettem én a puzséri kurzust, de nem tudtam felmérni, hogy mennyire őszinte. Kerestem benne az ellentmondásokat, hogy a kilyukasztott zsákban lássam kifolyni a takart humbugot. Volt elég belőle, de kezdem elhinni, hogy mégsem udvari bolond ez a Puzsér, csak sokat dumál, és ez is olyan, hogy csak aki dolgozik tud tévedni, aki nem csinál semmit, tévedni sem tud.
Különösen meghatódtam a választás estéjén tartott beszédén a targoncáról, melyet egy telefonról töltöttek fel a jutubra.
Hogy az ötszáz éves törzsi háború folytatódik, az új kurzus még csak most íródik, amihez türelem és sok munka kell. Hogy visszamegy a kulturális közegbe és ott folytatja munkáját.
Esküszöm, ahogy arra is esküszöm, hogy tegnap lekentem türkizzel a Kolozsvárra készített bútort, a műhelyben meg lehet nézni, ott van, tehát esküszöm, hogy ezt a beszédet lementettem mp3-ba, mert azt mondtam, hogy minden eddigi beszédének a Puzsérnak, ebben a szentlélek különösen jelen volt, és ez az a Petőfi jelenet, mely történelmet ír, ez az a Lenin jelenet, ahol új kurzus íródik az emberiség életében.
Bohumil Hrabal olvasása után azt mondtam, hogy az emberi lelkesedést nem szabad kendőzni, eltakarni, mert ha csak a pillanat impressziójára épített tévhit is az, és bár az a pillanat elszállhat, kijózanodhat, de talán az egyetlen igaz pillanat, amit ha nem örökítünk meg, tulajdonképpen meg se születve elhamvasszuk és porát szanaszét szórjuk, sűrű szégyenkezve.
Letöltöttem Puzsér beszédét mp3-ba, mert azt mondtam magamban, hogy ezt letörölhetik, de nekem meglesz. Le akartam a videót is tölteni, de valamiért nem tudtam. Többféle letöltővel is próbálkoztam, de nem ment.
Délután újra meg akartam nézni, hogy hallám tényleg úgy érzek, mint reggel, erre a videó eltűnt. Sebaj, mondom, megvan az audio. Meghallgatom. Erre: nem találom az audiót. A gépemen! Nem hiszek a szememnek. Mi van? Egy órát néztem ki a fejemből, agyon kerestem, és nincs. Visszanéztem a history-ban, pontosan tudtam, melyik két letöltés között kellett volna legyen, és nem volt nyoma sem a letöltésnek.
Na most úgy álltam ott ledöbbenve, mintha UFO-t láttam volna, és nem tudom bebizonyítani.
Nem, azt nem hiszem el, hogy “valakik” direkt letörölték a gépemről. Akkor sem, ha ezek a “valakik” egy algoritmus kódban kotorásztak a gépemben. Nem lehet nálam egy Puzsér szónoklat veszély. Kinek jelentene veszélyt? Nem! Én vagyok a bolond. Nem láttam semmi UFO-t, nem láttam semmiféle Puzsér beszédet és nem töltöttem le semmi audiót.
Reggeltől délutánig elfelejtettem mit csináltam. Vagy mit nem csináltam, és oda képzeltem. Talán ez a kurzus ez nem is kurzus. Se nem Petőfi, se nem Lenin... csak egy udvari bolond. Egy elhamvasztott félreértett pillanat.


Mint vállalkozó, mindegy milyen, tudom, hogy egy populista rendszer nem tartható fenn. Azt is vallom, hogy a politikai pártok, igenis egy ősi polgárháborút vívatnak velünk, ahol a csapatok élén állandóan egymás közt cserélődnek a fejek. A liberális hol a nemzetiben bújuk meg, hol a nemzeti megy át liberálisba, annyit mind bujkálnak ide meg oda, mint a gruppenszexben, egy idő után már senki nem tudja kinek mijét fogja, dugja nyalja, már a néző sem tudja kié mié az a sok láb meg fej. Utalok itt a jelenlegi, romániai politikai helyzetre is. Az egész világon a politikai helyzetekre. Csak az undor gerjed és a kiábrándulás az emberi fajból. Újból és újból. Generációról, generációra. Csak gyűlnek és gyűlnek a hüllőfejű alienek, szaporodnak a szemetek. Politikus politikust szül, s minden mit politikus szül, politikus lesz.
Előbb-utóbb egy új kurzusnak meg kell íródnia. Abban igaza van Puzsérnak, hogy ezt kulturális téren kell létrehozni. Most már a kérdés csak az, hogy a fiatal generációnak lesz e rá igénye? Rajtam ne múljon. Én azt hiszem, ebbe a kurzusba én is beletettem valamit, szánalmas mivoltom ellenére is.
Nagyon fontos, hogy a tisztánlátásunkat ne homályosítsa a politika, és a minden napi tevékenységünk ne adjon igazat a sok gazember politikusnak. Azt hiszem ez az új kurzus kezdete.