Most
meg vinettát, azaz padlizsánt kéne süssek. De mindjárt. Hadd
élvezzem egy kicsit hogy megenyhült ez a nagy meleg. Egy picit
enyhült.
A
legjobb munkák, amik hamar és jól hoznak a konyhára, azok a spéci
javítások. Például egy összetört masszázs asztal. Hiába venne
újat a masszírozó, ugyanolyan gyenge lenne. Egy százharminc kilós
embert nem bírna el. És akkor jövök én, aki imádom ezeket a
masszívitó tunningolásokat. A kliens jól jár. Aki megbízik
bennem az mégjobban. Mert tudom, hogy nem szarozik a pénzzel, neki
a megoldás kell. Az a kliens aki piacilag hivatkozik az olcsóságra,
nem fogja megoldani problémáját. Nekem is meg kell gondolni
mennyiért dolgozok. Ahogy a kliens nem enged, én sem engedhetek. S
akkor megy és vesz egy újat. Mert azt mondja, azért már vesz egy
újat. Igen, de ugyancsak ilyen vegás szellemjáróknak vannak azok
kitalálva, akiken gyakorlatilag nincs mit masszírozni, inkább
státusként járnak masszíroztatni. Például ezt az asztalt én
250 lejért csináltam meg. 150 volt az anyag, 100 a munkadíj. Úgy
számoltam, hogy kijöjjön a 25 lejes órabérem. Ez nem sok. A
masszírozó 40 lejbe számol egy órát. De nekem megfelel.
Ahhoz,
hogy valamennyit megmentsek az asztalból, úgy okoskodtam, hogy
először csinálok egy rácsos szerkezetet, azt kihozom egy
vastagságra az asztallal és majd a rácsozatot és asztalt
összekötöm egy csavarólt lábszerkezettel. Persze jobb lenne
csapolni az elemeket, de a mézes pogácsás néni elment más piacra
árulni. Mióta ez a fene nagy piac gazdaság a Credo, a csapolások
ideje lejárt. Sok csavarral helyettesítjük. A csapolásos rendszer
még egy annyi időt kérne, de arra már nyekkenne a legtürelmesebb
kliens is. Nem értené a különbséget. Ezt én lelkileg s
morálisan már letudtam. A csavar is tök jó, házakat szerelnek
csavarokkal, nincs azzal baj. Egy kicsit a szakmai önérzetem
csorbult mióta keresem a csavaros megoldásokat, és hihetetlen sok
kreatív megoldás létezik. Viszont az is rossz érzés, amikor
csapolsz mint az állat és a kliens nem tudja mi az. Összehasonlít
a csavarossal. Rájöttem, ez is csak nüansz kérdés, mint sok
minden a modern életünkben. Régebb is a dió furnír alá minden
szar fát besepertek és mindenki úgy hítta a bútrát, hogy a
diófa bútra. Dió egy lócitromot.
Vagy
itt van ez az asztalka. Rúgták mindenfelé, másztak rá
meszeléskor, éleire nem vigyáztak, vertek hozzá mindent. Viszont
erős bükk fa szerkezetű, a lapja is a régi generációs, amikor
még bemart fa léccel védték meg a széleket, nem öntapadós
csíkkal, mint ma. Nem minden asztalt érdemes megreperálni. Ha
munkaidőben többet vesz fel mint két óra a rendbe tevése,
veszteségessé válik. Ebben az esetben belefértem a két órába.
A lábak és a blatt ütődött széleit markánsan lemartam, majd
lecsiszoltam. Mivel ez asztal festve kell, csak tisztítani kellett a
felületet. Ha natúrba kellett volna kihozni, az bajos lett volna.
Nem egyenletesen barnult a fa időben, a blattnak is valami bordó
volt eredetileg a színe, az festett préselt lemez, nem furnérozott.
Natúrba nem is vállaltam volna. De a festés az más, mert mindent
eltakar.
Ehhez
jó alkalom adódott arra, hogy megnézzem mi a baja a már második
Bosch ilyen kézi remegő csiszoló gépemnek. Az elsőnek elolvadt
az egyenáramosító hídja, Megrendelni drága lenne. Azért majdnem
új gépet veszel. Vettem is. De az is elkezdett görcsölni, a motor
gyengült el. Pedig én tudok ügyelni a szerszámokra. Igaz az elsőt
kölcsön adtam. Kiderült háromnegyed órát gyötörték megállás
nélkül, forró volt mikor visszaadták, hogy nem megy. De ezt az
újat nem gyötörte senki. Szétszedtem, nem tudtam rájönni mi
lehet vele, a motorral van valami baj, nem forog nehézkesen üresben,
de áram alatt egyenetlenül zúg és forog. Viszont az
egyenáramosító hídja nagyobb mint az előzőé. Nosza valahogy
begyümöszöltem a régibe, és tökéletesen működik. Az első
csiszolóm erősebb is. De ezentúl nem veszek Bosch cuccokat. Mióta
rátértem a Makitára, a munka is más velük.
Van
még egy ilyen forgó-remegő kézi csiszológépem, ugyancsak
Bosch, nem volt azzal baj, csak egyszer Ildikó nem vette észre,
hogy nincs rajta csiszpapír és úgy tekerte mint az állat,
lekoptatta azt a tappancsos felületét. Rájött aztán miért nem
csiszol. Nem akartam elkeseríteni, nem szóltam neki, de így
használhatatlan. De megoldom, csinálok egy adaptert hozzá és
bármikor lecserélhetem majd ilyen olcsóbb tappancsos korongokra,
amiket a flexekre szoktak csavarozni. Egyébként a Bosch elég szar,
gyenge tappancsokat ragasztanak a kézi csiszolójukra, nem is
cserélhetők, nem lehet kapni hozzájuk alkatrészeket. Nem is
értem, miért nem hozzák törvénybe, mint az autókhoz, hogy
legalább tíz évig kapható legyen eredeti alkatrész hozzájuk.
Mert a legtöbb akkus fúrógépet az aksija miatt kell kidobni, mert
nem lehet külön csak az aksit megvenni. Ez genyóság. Az ember nem
vehet minden évben egy egy szerszámot, holott 80%-ban javítani
lehetne még a hozzáértők nélkül is. Az se normális, hogy egy
250 lejes gépnek az egyenirányító hídja 100 lej legyen.