Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Asztalok

Most meg vinettát, azaz padlizsánt kéne süssek. De mindjárt. Hadd élvezzem egy kicsit hogy megenyhült ez a nagy meleg. Egy picit enyhült.
A legjobb munkák, amik hamar és jól hoznak a konyhára, azok a spéci javítások. Például egy összetört masszázs asztal. Hiába venne újat a masszírozó, ugyanolyan gyenge lenne. Egy százharminc kilós embert nem bírna el. És akkor jövök én, aki imádom ezeket a masszívitó tunningolásokat. A kliens jól jár. Aki megbízik bennem az mégjobban. Mert tudom, hogy nem szarozik a pénzzel, neki a megoldás kell. Az a kliens aki piacilag hivatkozik az olcsóságra, nem fogja megoldani problémáját. Nekem is meg kell gondolni mennyiért dolgozok. Ahogy a kliens nem enged, én sem engedhetek. S akkor megy és vesz egy újat. Mert azt mondja, azért már vesz egy újat. Igen, de ugyancsak ilyen vegás szellemjáróknak vannak azok kitalálva, akiken gyakorlatilag nincs mit masszírozni, inkább státusként járnak masszíroztatni. Például ezt az asztalt én 250 lejért csináltam meg. 150 volt az anyag, 100 a munkadíj. Úgy számoltam, hogy kijöjjön a 25 lejes órabérem. Ez nem sok. A masszírozó 40 lejbe számol egy órát. De nekem megfelel.
Ahhoz, hogy valamennyit megmentsek az asztalból, úgy okoskodtam, hogy először csinálok egy rácsos szerkezetet, azt kihozom egy vastagságra az asztallal és majd a rácsozatot és asztalt összekötöm egy csavarólt lábszerkezettel. Persze jobb lenne csapolni az elemeket, de a mézes pogácsás néni elment más piacra árulni. Mióta ez a fene nagy piac gazdaság a Credo, a csapolások ideje lejárt. Sok csavarral helyettesítjük. A csapolásos rendszer még egy annyi időt kérne, de arra már nyekkenne a legtürelmesebb kliens is. Nem értené a különbséget. Ezt én lelkileg s morálisan már letudtam. A csavar is tök jó, házakat szerelnek csavarokkal, nincs azzal baj. Egy kicsit a szakmai önérzetem csorbult mióta keresem a csavaros megoldásokat, és hihetetlen sok kreatív megoldás létezik. Viszont az is rossz érzés, amikor csapolsz mint az állat és a kliens nem tudja mi az. Összehasonlít a csavarossal. Rájöttem, ez is csak nüansz kérdés, mint sok minden a modern életünkben. Régebb is a dió furnír alá minden szar fát besepertek és mindenki úgy hítta a bútrát, hogy a diófa bútra. Dió egy lócitromot.
Vagy itt van ez az asztalka. Rúgták mindenfelé, másztak rá meszeléskor, éleire nem vigyáztak, vertek hozzá mindent. Viszont erős bükk fa szerkezetű, a lapja is a régi generációs, amikor még bemart fa léccel védték meg a széleket, nem öntapadós csíkkal, mint ma. Nem minden asztalt érdemes megreperálni. Ha munkaidőben többet vesz fel mint két óra a rendbe tevése, veszteségessé válik. Ebben az esetben belefértem a két órába. A lábak és a blatt ütődött széleit markánsan lemartam, majd lecsiszoltam. Mivel ez asztal festve kell, csak tisztítani kellett a felületet. Ha natúrba kellett volna kihozni, az bajos lett volna. Nem egyenletesen barnult a fa időben, a blattnak is valami bordó volt eredetileg a színe, az festett préselt lemez, nem furnérozott. Natúrba nem is vállaltam volna. De a festés az más, mert mindent eltakar.
Ehhez jó alkalom adódott arra, hogy megnézzem mi a baja a már második Bosch ilyen kézi remegő csiszoló gépemnek. Az elsőnek elolvadt az egyenáramosító hídja, Megrendelni drága lenne. Azért majdnem új gépet veszel. Vettem is. De az is elkezdett görcsölni, a motor gyengült el. Pedig én tudok ügyelni a szerszámokra. Igaz az elsőt kölcsön adtam. Kiderült háromnegyed órát gyötörték megállás nélkül, forró volt mikor visszaadták, hogy nem megy. De ezt az újat nem gyötörte senki. Szétszedtem, nem tudtam rájönni mi lehet vele, a motorral van valami baj, nem forog nehézkesen üresben, de áram alatt egyenetlenül zúg és forog. Viszont az egyenáramosító hídja nagyobb mint az előzőé. Nosza valahogy begyümöszöltem a régibe, és tökéletesen működik. Az első csiszolóm erősebb is. De ezentúl nem veszek Bosch cuccokat. Mióta rátértem a Makitára, a munka is más velük.

Van még egy ilyen forgó-remegő kézi csiszológépem, ugyancsak Bosch, nem volt azzal baj, csak egyszer Ildikó nem vette észre, hogy nincs rajta csiszpapír és úgy tekerte mint az állat, lekoptatta azt a tappancsos felületét. Rájött aztán miért nem csiszol. Nem akartam elkeseríteni, nem szóltam neki, de így használhatatlan. De megoldom, csinálok egy adaptert hozzá és bármikor lecserélhetem majd ilyen olcsóbb tappancsos korongokra, amiket a flexekre szoktak csavarozni. Egyébként a Bosch elég szar, gyenge tappancsokat ragasztanak a kézi csiszolójukra, nem is cserélhetők, nem lehet kapni hozzájuk alkatrészeket. Nem is értem, miért nem hozzák törvénybe, mint az autókhoz, hogy legalább tíz évig kapható legyen eredeti alkatrész hozzájuk. Mert a legtöbb akkus fúrógépet az aksija miatt kell kidobni, mert nem lehet külön csak az aksit megvenni. Ez genyóság. Az ember nem vehet minden évben egy egy szerszámot, holott 80%-ban javítani lehetne még a hozzáértők nélkül is. Az se normális, hogy egy 250 lejes gépnek az egyenirányító hídja 100 lej legyen.