Kinek mit oszt az élet...

"Ha kellett, engem hívtak. Segítőkésznek ismert meg engem a világ. Ezért azt mondják, ha komoly, nagy munka van valahol, hogy hát ezt egy komoly cégnek kell elkészíteni. Én sosem tudtam erre a komolysági szintre felemelkedni. Van aki arra jó, hogy segítsen, van aki arra, hogy megfizessék."


Mit mondanak ezek a szúk, amikor meglátják az agyon luggatott orgonában ezt a zsír új tőkét? Juhhéj fiúk, friss kaja a láthatáron! Biza míg fel nem vágtam a képen látható régi tőkét, fogalmam sem volt mi vár benne. Rengeteg csatorna, több szinten. Na lett is fejvakarás, mert mit mondtam én ennek az orgonás gyereknek, mennyi legyen? Azt mondtam, a decka legyen harminc, szar munka, a manopera legyen százhetven. Legyen összesen kétszáz lej. Mire meglett, mondtam neki bazmeg, ilyen munka máskor legalább ötszáz hallod. Mivan haver, leszopatott mi, ez a tőke?  Le. Rendesen. Mondtam neki. Ki a fene gondolta, hogy annyi franc kanális van benne és hatszáz féle méretű lyuk!? Hahahhhah! Röhögött az orgonás gyerek. Leszopatott bazmeg! Aztán fújtuk keményen a lyukakba a levegőt és nem eresztett sehol, minden lyuk stimmelt. Csodálkozott ez az orgonás. Azt mondta, hallod bazmeg, orgonát merek csináltatni veled hallod? Hallom hallom bazmeg, mondtam neki, de lóvé nélkül nem csinálok több ilyen bizbasz melót ember! Hihhihhih! Röhögött magában az orgonás. Aztán hívott is ma, hogy bazmeg úgy megy az a turbina, hogy olyat még nem láttál. Hogy kell még egy. Asszondja olyan faszáúl megy, hogy csak. Kűldöm a lóvét előre bazmeg, csak csináld, asszonta. Persze persze, mondtam magamban, küldöd egy lópiculát, nem küldsz semmit. De majd megcsinálom, majd elhozza a pénzt. Itt nálam elfér bármikor bármennyi pénz, nem probléma. Olyan türelmesnek látszanak a hitelezőim, hogy már hívni sem hívnak. Pedig nem is sejtik, hogy nemsokára elkezdek törleszteni. Nincs semmi veszve fiúk! A kamatokról sem feledkeztem meg. Uno pocco türelem, oszt jön a lóvé is.
Volt egy román öregember, az volt a szava járása, hogy "köszönöm az Istennek", de mindenre ezt mondta. Valahogy így beszélt: - beszakadt a ház teteje, köszönöm az Istennek, aztán mikor meghalt a feleségem, köszönöm az Istennek, eltemettük, köszönöm az Istennek, gondoltam, ha már új tetőt szerelünk, köszönöm az Istennek, akkor tegyek lambériát a plafonra, köszönöm az Istennek, ha beázik, köszönöm az Istennek, ne legyen foltos a plafon, köszönöm az Istennek. Na valahogy én is így kéne hálálkodjak örökké, mert tényleg úgy néz ki néha, hogy minden ami ellenem dolgozik, végül a javamra van, köszönöm az Istennek.