Az egyszerű gesztusok


Az egyszerű gesztusok, miszerint hordoznak magukban emelkedettebb értelmet, szerintem okafogyottakká váltak.
Hogy ezt a fenti mondatot hogy vájtam ki magamból? Én sem tudom.
Az okafogyott szóval a napokban találkoztam. Egy hosszasabb rinyálásomra az volt a válasz, hogy okafogyott. Zavaromban, hogy nem tudtam hova tenni ezt a szót, mármint, hogy mire van értelmezve az általam gerjesztett kontextusban, feladtam okát keresni.
Az egyszerű gesztus meg onnan jött, hogy az ember minek is húgyól a vécébe, miért nem a kertben a fűbe? Bezzeg az indiai. Reggel kimegy a sátra elé, és szarik egyet. És mi van. Mitől civilizáltabb attól a városi ember trutyizása, ha az a Planétát tönkre teszi?
Ezekkel az érvekkel nekem sincs mit kezdeni.

Azt is megkaptam, hogy a midi. És valóban hibásnak érzem magam, mert midizek, nem zenélek. És hogy most kissé a lelkembe taposódott ez a már többször felhányt midizés, már arra sincs kedvem.
Pedig húgyozni, legalábbis amíg dolgozom, kimegyek. Hol a garázs ajtó mellé, ha nem jár senki arra, vagy ha igen, akkor a kertbe.
Viszont a zenében nem lehet ilyen gesztusokat véghez vinni. Ahhoz, hogy egy bőgő hangot halljak, ahhoz meg kell azt kreáljam midiben. Mert láss csudát, nincs egyszerű gesztusokat mímelő humanoid élőlény, ki hajlandó lenne egy basszus húrt megpengetni. Pedig itt a basszus, itt a láda.

Az emberi erkölcs graduális skáláján mérve, mint mindig alant maradok a csináld magad szinten, mert az eszményi tökéletes hiányában nem fogom a semmit művelni.

Mondhatnám azt, hogy jó munkához jó szerszám kell. Persze, hogyne, jól jönne egy jó szerszám. De ha nincs, azzal dolgozik az ember, amije van.
Jó kifogás azt mondani, nincs szerszám.

És ha basszeros ismerőse sincs az embernek, jó lesz a Halion 3.
Örökké nem várhat az ember egy gesztusos basszerosra.
És ha lenne, azon nem vesznénk össze, hogy kinn pisili le valamely csalánomat, vagy benn a porcelán csészébe, ha azt nem pisili le.