Mit hoz a Mikulás?

Manapság sokat beszélnek mindenféle autonómiákról. Hogy kilépni a globalizált rendszerből és „just your own”...a magad ura legyél.
Nehezebb egy önfenntartó, saját, autonóm életet létrehozni, semmint túlvészelni egy bunkerben az atombomba robbanását. Nem éltem túl ilyet, csak fantáziálok, mint ahogy sokan fantáziálunk az „out of system” -féle önfenntartó létformákról. Mert még nem láttam senkit úgy megélni a saját autonóm életét, hogy valamiképpen ne függjön a globalizált rendszertől vagy ne szipkázza azt mindenféle trükkös segélyekkel.
Tüntetgetni lehet egy többséggel szemben, viszont a többség is ugyanabban a malomban őrlődik. Vak vezeti világtalant. Mondják, hogy igen, de valamikor az álmok alapjait le kell rakni. Ha nem más, egy tüntetés alkalmával.
Ezek olyan álmodozások, mint a „mit hoz a Mikulás”?
És ezt teljes tisztelettel és szeretettel mondom. Nem sértegetni akarok, hanem csak felvilágosítani.
Ha valaki álmok alapjait akarja lerakni, mint például azt, hogy önfenntartó, autonóm akar lenni, akkor éppen ideje megtanulni számolni. És a számokat pedig kombinálni. Mert számok nélkül az autonómia csak üres szóbeszéd. Téma két korty sör és két szivarfüst között. Mert ha holnaptól becsöppenünk álmaink birtokába, nincs egy ásónk, nincs egy gerebjénk, nincs egy fia magunk sem, nem beszélve tudásról, kitartásról, amíg az első búzaszál el nem sárgul. Ezeket nem oldja meg sem táncház, sem tüntetés. És eleink dicsőítése sem, mert eleink a mi csúfolkodásunk kíséretével vitték sírjaikba a tudást, a tapasztalást. Mert ugyanaz a nemzedék, aki most mellveregetve kómázza magát az elvárosiasodásból kifele, hivatkozva nemzetre, ősökre, halvány lila fingja sincs mivel eszik az önállóságot, az önfenntartást, azt hiszik, hogy a fészbukkon megosztva ezeknek a dilló keleti úgymond bölcseknek a skizó mondásait, beavatódnak az önfenntartóság örökmozgójába. Azt hiszik ezek a naiv technikusok, hogy a mezőgazdaság az mezítláb való járás és furulyakészítés. És hogy az autonómia úgy jön létre, hogy kiharcolom.
Nem szálltam én vitába sehol a virtuáliában, mert nem tudtam alakítani sem a múlton, a jövőt sem tudom befolyásolni, csupán a magamfajta „janicsárok”-nak szeretnék egy kis vigasztalót jelenteni, hogy még ne merüljenek el a lelki önvádaskodások hiábavalóságaiba, mert az idő majd mindent helyrerak.
Mert előbb-utóbb mindenki rájön, hogy anyagi háttér, közösségi akarat és szorgalmas, eszes munka nélkül semmi de semmi az ég adta világon nem „harcolódik” ki. Ez a kiharcolódás minden csak nem autonómia. Mert ki akarsz harcolni magadnak egy szeletet a rendszerből. Mint a zombis filmekben, mikor az ember már azt hiszi, hogy nincs több feltámadandó hulla, mert mind elégették őket a krematóriumban, kiderül, hogy az égett hullák füstje beivódik a temetők földjébe és ezerszer több hulla támad fel, mint eddig. Azaz, a rendszert elkerülni, kikerülni, nem lehet. Átverni sem. Mert a rendszer az maga az emberiség. A tömeges bugyutaság, mely felfelé passzírozza magának a kegyetlen uralkodóit.
Hoznék egy párhuzamot a mindennapi életből.
A feleségem egy hatalmas gyógyszertár láncban dolgozik. Tanúja vagyok nagyjából legtöbb dolgainak, belátásom van a rendszerbe, hogy úgy mondjam.
Mikor bemegyünk ugye egy nyugati puccos gyógyszertárba, el sem tudjuk képzelni, hogy a látszólag egyszerű és gyors, humánus kiszolgálás mögött mekkora háttér munka zajlik. Nos én most már tudom. Az embert kifacsaró átalakuláson kell átmenjen minden alkalmazott. Hogy betört hozzánk is a nyugati munkaszellem, hát borzasztó munkába kerül az embereket munkára bírni. Állandóan ott van a miért? Minek azt a gyógyszert úgy tenni arra a polcra, miért nem jó úgy, ahogy van. Azaz halom szemétben? Mert ugye a nyomasztó, kitartó munka árt az ember egészségére. Kikészíti. Látom amint a balkáni hozzáállás mennyire nehezen érti meg a munka szellemét. Inkább felmond. Elmegy. Mert ő egy büszke ember, akiből ne csináljanak bohócot.
A cégnek viszont van egy múltja. Van egy tapasztalata. Egy kijárt útja. Vannak szakemberei a fronton. Akik mind alulról kezdték valamikor. Nap mint nap hallom, amint unszolnak egy egy valamire való gyógyszerészt, hogy előre akarják léptetni, és nem akarják. Félnek kihasználni a saját adottságaikat, tehetségüket. Pedig ott a háttér támogatás. Félnek. Félnek a sikertől.
Meg tudja engedni magának a lánc, hogy időnként ingyenesen oktatják, „tréningezik” a bóklászó bambikat.
Persze most egy tetkós nagymagyar azt mondaná, persze a zsidó multik.
Lehet, hogy igaza van. Rohadt zsidó multik. De ha mondjuk egy hivatásos bajszos szekler nyitna egy ugyanilyen modellű üzletláncot, arra nem büdös szeklereznének ezek a tetkós sörözők, hanem mellt verve dicsekednének, hogy lám mire vitte a mi szeklerünk. Ja, hogy veri a néger szeklereit...ez üzlet kérem. És micsa fasza, mert szekler eredetű, szekler feliratú műízt és cukros mézet is forgalmaznak. Meg füst és paprika ízű kolbászt.
Gazdaság nélkül nincs autonómia. Gazdasági koncepció és modell nélkül nem lesz sosem autonómia. Bármennyire izzon a lelkekben a nemzeti katarzis. A nemzeti lelkesedések mindig diktátorokat szülnek, akik a nép nyelvén tudnak beszélni, de számolni sajnos nem.
És hemzseg a piac a rengeteg lelkes embertől, de senki nem gondolkodik gazdaságban. Senki nem tud felemelkedni a szólamok fölé, hogy konkrétan be tudja mutatni autonóm életünk hogy fog kinézni a „majd minden szép és jó lesz” altató mesén kívül.
Ha az ember nagyon őszinte akar lenni magával, akkor be kell lássa, hogy ha holnap álmai kertjébe pottyan, megjelenik a számla, annak a kamataival, és nem lesz egy ásója, nem lesz egy fia magja sem, tudása sem és nem lesz kihez forduljon egy falat kölcsön kenyérért sem.
De talán jó is lenne megtapasztalni. Hogy belássa, az a sok süket mese a fészbukkról, hogy emberek pénz és civilizáció nélkül jól megélnek boldogan, nem más mint ocsmányan félrevezető cikk.
Gyerekek, az önfenntartás, az autonómia az egyik legdrágább luxuscikk egyelőre...
Felleltározni mink van, milyen képességekkel rendelkezünk, ki mit tud beadni a közösbe, milyen módon juttatjuk egymáshoz szolgáltatásainkat, termékeinket, ki miben tud fizetni,...ja igaz, ezek nem katarzis dolgok.