Kedves Asszonyom

Valami nyomja a lelkemet,
most ez egyszer kiöntöm,
dilemmáimmal ne legyek
egyedül, amiről tudnia kell.

Nem elég, hogy krízises időket élünk,
a kertnek semmi értelme, a virágnak
még annyi sem, mégis ingatlanba
vertem fejem, a kerítést újra csináltuk.

Tudom, hogy az asztalosságban nincs jövő,
a fináncos ugyan másként vélekedik,
bukszámon én csak látom, mégis
megvettem egy faesztergát.

Családi költségvetésünkben,
Ezen kiadások nem voltak tervben,
Úgy érzem, mintha ön lenne a Laborfalvi,
én meg az egyszál szőlővel a Jókai.

Bár mondanám, hogy megbántam,
De mily nagy tragédia lelkemen,
Nem, érzem bűnösnek magamat,
csak a lelkiismeret furdalásomat.