Ludmilla
és Igor egy esős késő délután arról álmodozik, hogy milyen jó
is lenne egy egyszerű kis paraszt házban eléldegélni kettesben,
jó boldogan, egyszerű és tiszta környezetben.
A
rengeteg városi albérlet, állandó költözések, hajtás a
bérért, robot a munka, nincs semmiben se szép, se öröm, se
elégtétel, se kilátás.
Így
álmodoztak egy késő délután, miközben kint eső esett.
Történt,
hogy Igor talált egy elhagyatott kúriát, a várostól kicsit
messze, de részlet fizetéssel megkaphatják, és elég jó áron.
Van ott hely is, szép nagy udvar, hatalmas fák, meg közel az erdő
is, tiszta levegő, minden.
De
aztán jött egy pár napsütötte délelőtt és Ludmilla elkezdte
sajnálni a színház bérletét. A filharmóniás koncerteket. És a
városi társaságot. Hogy mindez ott a kietlen pusztaságban nem
lesz. Nem lesz ott más csak Ő és Igor. És ennek a kilátásában
maradt minden a régi. A városi albérlet, állandó költözések,
hajtás a bérért, a robot munka, a kilátástalanság. Meg a
filharmóniás bérlet.
A
boldog, egyszerű, tiszta környezet Igorral már nem volt elég.
És
kicsavarodék az első fő titok második csavarja. Még maradt négy
csavar az első fő titok felfedéséig.